Csk:
@Ifjúsági Diabétesz Blog: Köszönjük! Reméljük, sikerült nyerni! (2014.11.19. 12:54)Továbbra is lejtőn
Ifjúsági Diabétesz Blog:
majd legközelebb jobb lesz! mi se nyertünk sajnos, de utolsó fordulóban próbálunk egyet előzni! Ha... (2014.11.14. 12:26)Továbbra is lejtőn
Csk:
@csuzlee495: Nincs semmi gond! :)
Csapatunk történelméből idézve: "A VASTÜDŐ-n sem kellett sokat g... (2012.06.01. 23:23)Sértés
csuzlee495:
@Csk:
Bocsi, hogy csak most reagálok. Tényleg véletlenül jött a vastüdő. Nem is rátok gondoltam, ... (2012.06.01. 20:22)Sértés
sosemondd:
Kalaplengetés, stand-up ovation, leborulás! Óriási volt, sajnálom, hogy kihagytam! Bravó, Csabi! ;) (2012.05.20. 20:09)Mint kés a vajban - Tornagyőztes a Vastüdő
Új év, új szezon, új remények - akár ezzel a mottóval is indulhatna a bajnokság!
Március 5-én indul a 2012-es tavaszi hadjárat. Az ismert okok miatt, megint a D. Ligában játszuk a meccseket. Ezt az osztályt már ismerjük, hiszen három évvel ezelőtt innen indult el az ELTE-s történelmünk.
A támogatóknak hála a holtszezonban minden héten játszottunk meccset, így elméletileg felkészülve várjuk a rajtot. Az összes mérkőzést megnyertük, de itt nem a számszerű eredmény volt a lényeg, hanem a mutatott játék. Viszont abban megítélésünk szerint egész jól muzsikált a csapat! A főpróbán, tartalékosan - a médiaosztály (akik velünk együtt végig követték a telet) szavaival élve - helyenként már szép játékot tudtunk bemutatni.
A bajnokság szervezőinek jár a köszönet, hogy kéréseink meghallgattatásra találtak!
Ellenfeleink - négy kivétellel - teljesen ismeretlenek számunkra. A Rapid Tipli szerkesztőinek hála itt olvashattok egy kis esélylatolgatást!
A vezetőség a visszajutást tűzte ki a Csapat elé, aminek - bár mindig van 2-3 nagyon erős együttes - vérrel, verejtékkel meg kell lennie!
Az első fordulóban rangadót vívunk a Rapid Tipli ellen! Szeretettel várjuk a Tábort!
A kieséssel záruló szezon befejezéseként a Vastüdő vezetősége kibővített elnökségi ülést tartott, ahol a következő határozatokat hozta:
1.) Az év elején felajánlott prémium a vezetőség zsebében marad.
2.) A búcsú miatt több tehetős szponzor elhalasztotta a Csapat támogatását.
3.) Több helyről hallottuk, hogy minden szezon első felében a játékosok a manager ellen játszanak, de ezen közleményben is hangsúlyozzuk, hogy - a búcsú dacára - a manager helye szent és sérthetetlen. Nem vagyunk hajlandóak beállni abba a sorba, hogy a manager lecserélhető, de a Csapat nem! Mi harcolunk az árral és kijelentjük, hogy a Csapat akár le is cserélhető, de a manager nem!
4.) Nem áll szándékunkban új játékosokat igazolni (ha minden a tervek szerint alakul, akkor sikerül Áront visszaigazolni Németországból)!
5.) A cél az azonnali visszajutás, azokkal a játékosokkal, akik elérték a kiesést!
6.) A vezetőség már javában tervezi a téli felkészülést (részletekkel később szolgálunk).
7.) Minden játékosunknak megtiltjuk a „Tippmixezés” néven elhíresült játékban való részvételt!
8.) A játékosok kérését akceptálva úgy döntött az elnökség, hogy támogatjuk egy új garnitúra mez megvételét. Ez is nagyban függ az anyagiaktól!
9.) Szurkolóinknak köszönjük az őszi aktivitást, várjuk őket tavasszal is!
Bízzunk egy győzelmekkel teli „Tavaszi hadjáratban”!
Letudtuk az ELTE bajnokság 6. szezonját és közeledik az év vége, így megpróbáljuk összefoglalni ezt az félévet.
Arra mindenki emlékszik, hogy a tavaszi szezon utolsó meccsén dőlt el, hogy nem sikerült a B. Ligába jutás, így egy hónapnyi szomorkodás után elkezdtük a felkészülést a C. Ligára. Ebben az időben a vezetőség nem tétlenkedett, biztosította az anyagi feltételeket és ennek is köszönhetően először a Vastüdő történelmében hetente egyszer edzést tartottak a fiúk. Az edzések monotonitását megtörte három edzőmeccs, amiből kettőt - Rapid Tipli ellen - megnyertünk, egyet - Aljasok ellen - elvesztettünk. A nyári teljesítmény alapján joggal reménykedhettünk egy tisztes eredményben.
A sorsolást látva mindenkiben tudatosult, hogy a nehezebb C. Ligába kerültünk, így a vezetőség és a szakmai stáb a biztos bennmaradást tűzte ki célul.
Az első meccsen a hiányzók ellenére csak egy gólos vereséget szenvedtünk a későbbi bajnok ellen (nem volt szerencsénk 1.). Joggal bizakodhattunk a szebb jövőben... Ez nem jött össze, ugyanis az első öt meccsen pontot sem tudott szerezni a Csapat. A bajnokság első felében tőlünk sokkal jobb csapatoktól kaptunk ki, igazából csak a Raubkopie elleni meccset tudtuk volna megnyerni (nem volt szerencsénk 2.). A Kelly elleni meccs után volt egy kis parázs (by Bö) a srácok között, hogy nem vagyunk ide valók. Ez talán túl erős kifejezés, de ennek ellenkezőjére az első 5 forduló nem cáfolt rá. Bár az ELTE-ÁJK meccs (nem volt szerencsénk 3.)...
A bajnokság második felében 6 meccsből szereztünk 10 pontot, ami megsüvegelendő, de ez nem volt elég, mert sokáig partiban voltunk a Lövéssel és a Grunddal, de a meglepő Kelly győzelem (nem volt szerencsénk 4.; véletlen vereség, megbeszélt vereség - mindenki döntse el maga, de ebben a hideg, téli, bundás időben nem lenne meglepő...) azt jelentette, hogy papíron kiestünk a C. Ligából.
Összegezve el kell mondanunk, hogy csak egy meccsen vertek el minket nagyon (itt kifejezetten rosszul játszottunk), néha kevesen voltunk (amíg bírtuk, addig küzdöttünk). Ilyenkor kellene új csapatot építeni, de véleményünk szerint erre nincs szükség. A legfontosabb, hogy mindenki egészséges legyen és megtaláljuk a góllövő cipőnket!
Meg nem erősített hírek szerint a visszajutás lesz a cél a következő idényben, így bízzunk a jobb folytatásban!
Nélküle ma a Vastüdő nem lenne olyan és az, ami. Nem úgy, mint Pali, de ő is megkerülhetetlen. Ha tutira akarod megtudni, mikor lesz a meccs és hogy állunk a tabellán, őt hívod; ha félsz, hogy nem leszünk meg, szintén. A csapat – és a blog – lelke: Bö.
Az elmúlt években csak akkor rendeztek nélküle Vastüdő-összecsapást, mikor a hasonnevű zenekar tagjait próbálták megverni a valóban kritikán aluli perecesi teljesítmény után – de az is lehet, hogy még akkor is ott volt… A csapat egyik legalázatosabb tagja, aki ha úgy hozza a sors, pippós-lesipuskás vére ellenére egész meccsen hátul önti ki a betont. De vajon hogy lett ebből a Pumuklira hajazó kis honvédosból mára egy Botis Puyol nimbuszával bíró VT-százados? Alább erre kerestem a választ.
– A Vastüdőért még arra is képes vagy, hogy a csapatból szinte már csak egyedül kitartasz a névadó szenvedélynek, nehogy szó érje a ház elejét… – Azért szerencsére még itt van Peti, meg néha „besegít” Csabi is, de igazából már én sem vagyok a régi, tervezem, hogy végleg szakítok vele. Kell a kondi.
–A ciginél már csak hosszú hajad nőtt hozzád jobban. Mióta növeszted? – Már Piliscsaba előtt is hosszú volt, de egyszer az egyetemen is levágattam. Másodéves voltam, akkor csak egy centis volt, azóta növesztem megint.
– Akkor a vastüdős korszakoddal szinte egy hosszúságú. Hülye a kérdés, de te hogy lettél Vastüdő-tag? Valami nem lehetett rendben a winchesteresekkel, hogy eljöttél onnét… – Kezdjük az elejéről. Elsős koromban még Marci vitt be a Winchesterbe, Zsoltival mentünk ketten, aztán a Marci később kihagyott egy évet, mi pedig összehaverkodtunk Petivel meg Wundival, és csináltunk egy külön csapatot. Az volt az Oszasuna BFF nevű formáció – sok remek, ám soha sehol sem bizonyító játékossal. Kiváló volt a marketingünk is, még egy szlogent is kidolgoztunk, ez volt a ma már vállalhatatlan Bear, Fuck, Fight! Igazi klasszikus csabai alakulat volt: tétmeccset nem játszottunk, de volt egy esőben rendezett, alighanem egykapuzásba torkolló Catenaccio elleni barátságos fellépés, ami előtt ráadásul rendesen felöntöttünk a garatra. Jellemző, hogy az ellenfélből csak Káplár Andris mert eljönni, de sajnos hiába volt a felkészülés tökéletes, a bajnokság csak haldokolt, így a folytatás elmaradt. A következő szezon elején aztán a koleszosokkal voltunk kint focizni a betonoson, és rúgtam egy gólt. Alighanem Tusi volt az, aki kiszúrta az őstehetségem, s rögtön mondta, hogy gyere. Akkor még nem voltál te se, Peti se, Lajos meg már nem, de a mag adott volt.
– Ez a hőskor, ahogy viszont Pestre kerültünk, központi figura lettél. – Bevallom, az első évet, amikor ide kerültünk, annyira nem szerettem. Petivel, Wundival, Zsoltival nagyon jóban voltam, de az egész társaságot kicsit szedett-vedettnek éreztem. Persze, akkoriban ittunk meccs előtt, ami ma már szintén vállalhatatlan, és nem vettük olyan komolyan az egészet. Jó-jó, ma sem vesszük véresen komolyan, de megvan a sorrend. Szeretek úgy lejönni a pályáról – akár cserébe, akár végleg –, hogy mindent kiadtam magamból. Aztán lehet menni sörözni.
– Mikor változott valami? – Talán a második évben. Gorán visszajövetele szerintem sokat számított, ő egy kicsit kapocs volt mindenki között, pályán belül és kívül is. Az is sokat számított, hogy elkezdtem érezni, bíznak bennem a társak, meg nyilván, hogy jöttek az eredmények és volt sikerélmény. Ez talán ma már nem számít, de az is igaz, mindenki úgy áll hozzá: a lényeg, hogy megtegyünk mindent, s hogy az mire elég a gyorsabb, ügyesebb, állóképesebb riválisok ellen, majd kiderül. Akkor talán nem mondtuk ki, hogy kicsit klikkesedő a csapat, de ez idővel megváltozott, ráadásul igazi csapatemberekkel is erősödtünk.
BÖ LEGJEI
– A Vastüdő történetének legjobb játékosa? – Akivel együtt játszottam? Branko. Amióta itt van, mindig lehet rá számítani. A semmiből is tud egymaga helyzetet kidolgozni és olyan indulósebessége van, ami még az egész mezőnyben is ritkaság.
– Veled is szemétkedek… Legjobb barát a Vastüdőből? – Nehéz. De tényleg, hidd el, hogy az. Legalább hat embert mondhatnék. Paliról és Csabiról már meséltem. Peti néha jobban ismer, mint én magamat, Vércsével rengeteget találkozok, Wundival és Zsoltival pedig együtt laktunk. Tusival, veletek az utóbbi években lettünk jóba... Nehéz lenne válaszolni.
– Legemlékezetesebb Vastüdő-pillanat? – Mikor legyőztük az élen álló Pindúr Pandúrokat 6-5-re. Előtte Tusival megnéztük őket, s mondtuk, hogy milyen pengék. Aztán kitaláltuk a taktikát, hogy kit kire állítunk, és nagyon működött. Egyénileg jobbak voltak, de a szervezettség nagyot ütött.
– Mikor Tusival beszélgettem a csapategységről, akkor az lepett meg leginkább, hogy a jelenlegi gárda egységét milyen magas szintre helyezi a Vastüdő történelmében. – Ezt én is így látom. Fontosak a győzelmek, de nem mindig az eredmények üldözése az elsődleges. Legutóbb ugye volt egy kis parázs abból, amit Vércse elkeseredésében kimondott, hogy nem vagyunk idevalók. Én ezt kicsit túlzásnak tartom, de az igaz, hogy ha a bajnokságból random kiválasztunk egy csapatot és azt mondjuk, egy az egyben, játékosonként játsszuk le a meccset, akkor szinte mindenkitől kikapunk. De ahogy a mai meccs is megmutatta, mi nem ezt a játékot játsszuk. És ki volt a csapat legjobbja? Persze, hogy a Vércse.
– Ha már az egyéni képességeknél tartunk, engem lenyűgöz, hogy te az elmúlt években rendre tudtál még fejlődni. Ami azért nem kis szó 22-23 éves kor fölött. – Nekem – ahogy már mondtam – nagyon sokat számít a bizalom. Hogy érzem a társakon, mernek passzolni. Fura kimondani, de ezt egyébként sokáig nem volt így, önbizalomhiánnyal küszködtem. Ez mára megváltozott. Most meg merek olyan dolgokat csinálni, amit két éve biztosan nem, és a labdával is többet találkozok. Ebben biztosan benne van, hogy egyszerűen jól érzem magam ebben a közösségben. Élvezem a perceket, amit a pályán töltünk. Ahogy küzdünk egymásért. És önmagunkhoz képest szerintem jól is játszunk. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy ha megbeszélünk egy taktikát, akkoris beállok a sorba, ha nem feltétlenül értek vele egyet. Csak így működhet jól.
– Azon felül azonban, hogy játékoddal is nyilvánvalóan előreléptél a Vastüdő ranglétráján, az elmúlt években több új fiú is általad került be a „klubba”. Nálad futnak össze a szálak. Ez hogy alakult ki? – Ebben sok tudatosság nem volt. A Palit már babakocsis kora óta ismerem, nem emlékszem olyan korszakra, amikor ne ismerném őt, nyolcévesen már együtt rugdostuk labdával a paradicsompalántákat A Csabival hasonló a helyzet, ő eggyel alattam járt suliba, a kerületi Géza bá fociján nyomtuk együtt. Vércse meg az utóbbi években került be a társaságba, s úgy tűnik, ott is ragadt. A Vastüdőnél pedig mindig úgy történt, hogy kellett valaki. Kell egy védő… Hát ki legyen az? Jött a Pali, s a többi. Emberileg aligha lehet ellenük kifogás. A központi szerephez pedig hozzájárult az, hogy mióta felkerültünk Pestre, segítettem Tusinak, és mindig részt vettem a csapat dolgaiban.
– Vastüdő tíz év múlva? – A lényeg, hogy egyben maradjunk, s valamilyen formában focizzunk. Ez a csapat már kiállta az idő próbáját. Nehezen tudom elképzelni, hogy ez a társaság szétessen. Hogy tíz év múlva mi lesz, bajnokságban játszunk vagy csak termet bérelünk, nem tudom. De a Vastüdő keretet ad hozzá: emiatt összejövünk hétről hétre, és nem húzunk szét. A foci ehhez tökéletes alap.
– S a klasszikusra mit felelsz: győzelem vagy Szibéria? – Ha Szibériában van két kapu meg a közelben egy kocsma, tőlem lehet az is.
Az utolsó forduló előtt meglehetősen összekuszálódtak a szálak az Universitas ELTE Lágymányosi Futsal Bajnokság C/1 ligájában. A négy kieső helyre pályázik egészen pontosan 8 csapat, köztük mi is. Szokásos félév-záró matek következik.
Jelen pillanatban így fest a tabella. Látható, hogy csapatunk a kiesésre pályázók közül igen előkelő helyet foglal el. A Szépfiúk FC kiesésére még a maláj fogadóirodákban is igen magas összeget fizetnek - az ő bentmaradásuk szinte borítékolható, így ezt az opciót most nem is ecsetelnénk.
Nézzük az utolsó forduló programját, aztán az egyes lehetőségeket.
19:45
1
Raubkopie
Sport szerver
19:45
2
„33” FC
GEK
20:30
1
Veszélyesek FC
Szépfiúk FC
20:30
2
Vastüdő
Grund FC
21:15
1
Kelly hősei FC
Lövés FC
21:15
2
TFSL2-Tekergő
ELTE-ÁJK
1. eset: Győzünk a Grund ellen! (13 pont)
Nem eshetünk ki. A Grund tuti mögöttünk marad, a Sport Szerver és a GEK nem tudnak behozni és a Veszélyesek sem, mivel őket megvertünk. A bentmaradás esélye 100%.
2. Békés X a norvégok ellen (11 pont)
Ekkor a Grund mögöttünk marad, a GEK és a Sportszerver győzelem esetén sem érhet utol minket. A Raubkopie (10), Veszélyesek (10), Kelly hősei (10), Szépfiúk (11) kvartettből mindegyiknek nyerni kell, hogy megelőzzenek. Kelly Hőseinek és a Raubkopienak elég az X is abban az esetben, ha a Veszélyesek - Szépfiúk nem végződik döntetlennel (mert ekkor ugye Veszélyesek is 11 pontosak, és a körbeverés miatt a jobb gólarány számít). Mivel a Kelly Hősei a Lövésel játszanak, azt mondom, bentmaradási esélyszámunk 70%.
3. A Vikingek baltával verik szét a fejünket (10 pont)
Ez esetben ugyebár maradunk 10 pontosak. Haladjunk sorjában: A Szépfiúk - Grund páros ez esetben tuti, hogy előttünk tanyázik a bajnokság végén. A Raubkopie (10) és a Sport Szerver (8) egymással játszanak, X esetén is az egyik megelőz minket. Tehát már 2 fix (Szépfiúk alapból előttünk vannak) előzőnk van, és a nyolcadik, még bentmaradó helyen állunk. Mögöttünk van 10 ponttal a Kelly Hősei és a Veszélyesek, körbeverés miatt mi vezetünk jobb gólaránnyal ebből a trióból, de ha bármelyik nyer (a Szépfiúk illetve a Lövés ellen), vagy bármelyik x-re hozza a meccsét kiesünk.
Összefoglalva: Ha kikapunk, de Kellyék és a Veszélyesek is, akkor jövőre is a C ligában toljuk. Bentmaradási esélyünk ez esetben 30%.
Azt mondanám, egész jó esélyeink vannak, a sorsunk tényleg a saját kezünkben van.
Hétfő este a GEK ellen lépett pályára Csapatunk, amely számára létfontosságú volt a győzelem. Tavaly már játszottunk a hárombetűs formáció ellen, így volt elképzelésünk arról, hogy mit játszhatnak. Sajnos Peti még mindig beteg, Zoli sérülése nem jött rendben, így rájuk nem számíthattunk. G és Wundi kijött szurkolni, amit ezúton is köszönünk!
Balázs - Pali - Branko, Vércse - Csabi ötösfogattal indítottunk, Bö és Tusy a kispadról várták a cserét. Tapogatózással kezdődött a mérkőzés, átadtuk az irányítást az ellenfélnek és vártuk a kedvező alkalmat. Hátul és középpályán jól muzsikáltunk, így csak idő kérdése volt, hogy mikor tud Csapatunk a megszerzett labdával a GEK kapujának irányába indulni. Erre nem kellett sokat várni... Hátul labdát szereztünk, ezzel indítottuk Csabit, aki felemelte Vércsének a labdát (több játékos agyán átfutott a következő gondolat: „Ezt miért kellett?”), aki szerencsére tökéletesen vette át és a hosszúba továbbította a lasztit (1-0). A vezetéstől megnyugodtunk, ellenfelünk megpróbálta felpörgetni a játékot, de ellentámadásaink több veszélyt rejtettek. Egyik ilyen ellentámadásunk után szöglettel jöttünk, amit Bö életesen a kapu elé lőtt és a röviden tartózkodó ellenfél saját kapujába csúsztatta a labdát - öngól (2-0). Ettől egy kicsit padlóra került a GEK, de a mi játékunk agresszivitása is enyhült, így ennek köszönhetően egy szépen kijátszott akció végén összejött a szépítés (2-1). Nem törtünk meg, mert szinte a következő labdaszerzést követően megindult Pali, aki a kifutó kapus felett a hálóba emelt (3-1). Megnyugtató előny... Az első félidő végéig Balázsnak még kétszer nagyot kellett védenie, de összességében magabiztosan vonultunk szünetre.
A második játékrészben tudtuk, hogy a GEK-nek jönnie kell, így bíztunk abban, hogy lesz egy pár labdaszerzésünk és megugrásunk. Több lehetőségünk is volt, de nem sikerült növelni az előnyt, így a fodbal örök törvényszerűsége igazolódott be: ellenfelünknek sikerült a labdát a hatoson belülre juttatni, ami pont elment két védőnk között, a csatár sarokkal a kapuba továbbította a bogyót (3-2). Felpörögtek az események! A GEK már a mi térfelünkön megpróbált letámadni, kevés sikerrel. A kezdeményezés továbbra sem kenyerünk, de így több alkalmunk van rá, hogy labdát szerezzünk a félpályán és helyzeteket alakítsunk ki. Csabi ezt tökéletesen kivitelezte, így megdupláztuk az előnyünket (4-2). Csabi mással is észrevetette magát, hiszen eltalálta az ellenfél egyik játékosának bokáját: jogosan kapta meg a 2 percet. Kemény időszak elé néztünk! Ennek ellenére a pályán maradó védelmi hármasfogat: Bö, Branko, Pali tökéletesen oldották meg a helyzetet. Balázs pedig fantasztikus védéseket mutatott be: egy támadáson belül két ziccert is hatástalanított! Talán itt éreztük először, hogy ezt a meccset be tudjuk húzni... Kiegészültünk, így újra több labdát tudtunk szerezni, egy ilyennel Vércse megindult, a kapust is kicselezte, de a kapuba már Csabi továbbította a labdát (5-2). A végére is maradt egy gól, ami nem osztott, nem szorzott, csak a gólarányunkon javított: Tusy lekészített labdáját Vércse külsővel a rövid sarokba vágta (6-2). Ilyen arányban is megérdemelten nyertünk!
A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: Vércse.
Köszönöm a fiúknak ezt az estét! Ebben a szezonban ez volt az eddigi legjobb meccsünk, bízom benne, hogy a következő alkalommal innen folytatjuk! Tökéletesen valósítottuk meg a megbeszélt taktikát. Balázsnak volt egy pár védése és elől végre valahára a kaput eltaláló lövések döntő többsége gól lett. Sajnálom, hogy néhány alkalommal elkapkodtuk a befejezéseket, így sikerült kétszámjegyű kaput el nem találó lövési mutatót produkálnunk. Védekezésünk ma egészen rendben volt (ezzel eddig sem volt nagy probléma) és támadásban is sokat mutattunk. Este még ünneplünk, de holnaptól már csak a Grund FC elleni meccsre koncentrálunk, mert még csak az út felén járunk. Így, hogy ők kikaptak, mi nyertünk - bár még nem tudom a többi eredményt - továbbra is a saját kezünkben van a sorsunk. Győzelem vagy Szibéria! Hajrá Vastüdő! - nyilatkozta a mérkőzés után a manager.
Jövő héten szeretettel várjuk a Szurkolóinkat (Szükség van rátok!) a meccsre és az azt követő már hagyományosnak tekinthető bankettra!
Hétfő este szépszámú szurkolósereg előtt lépett pályára szeretett Csapatunk. Ellenfelünk a tabellán előttünk álló Veszélyesek FC volt. A nap folyamán kaptuk a rossz híreket, aminek következtében Peti és Vércse nem tudta vállalni a játékot. Bíztunk abban, hogy Zolinak rendbe jön a sérülése, de... Külön köszönjük Orsinak és G Úrnak, hogy mindketten hozták barátaikat!
Balázs - Zoli - Branko, Pali - Csabi összeállítással kezdtünk, Bö és Tusy az oldalvonal mellett melegített. Szerencsére az ellenfél kispadját is meg tudták figyelni, így vették észre, hogy a Veszélyesek győzelméért szorít a magyar labdarúgás egyik - baseballsapkájáról - híres szakembere (a megfejtések akár kommentben megírhatók - úgy gondoljuk, hogy a fodballban járatosak számára ez nem lesz nehéz). Ez a felismerés megnövelte a kispadon ülők önbizalmát és fergeteges buzdításba kezdtek. Sajnos néhány perc elteltével Zoli nem tudta vállalni a játékot, így egy cserénk maradt. Szerencsére mezőnyfölényben játszottunk, helyzeteket alakítottunk ki, míg ellenfelünk egy-egy szórványos ellentámadással próbálkozott, de visszarobogtunk térfelünkre, így rögvest meg tudtuk őket állítani, Balázsnak nem sok dolga akadt. Elől Pali kibrusztolt magának egy helyzetet, a meglőtt labda egy picit megpattant az egyik védő lábán, de ez is elég volt ahhoz, hogy megszerezzük a vezetést (1-0). Továbbra is támadásban maradtunk, ziccereket is ki tudtunk alakítani, de a befejezésekkel rendre gondok adódtak. Mindenkinek volt legalább egy helyzete, amit ilyen szinten is illik belőni...
A második félidő ugyanonnan folytatódott, ahol az első befejeződött. Többet birtokoltuk a labdát, megpróbáltuk tudatosan felépíteni az akciókat. Ez többé-kevésbé sikerült is, még helyzetbe is tudtunk kerülni, de a megnyugtató második gólt nem sikerült begyömöszölni. Védelmünk az előző meccsel ellentétben stabilan állt a lábán, Balázsnak csak egy veszélyes átlövést kellett megfogni, a többit blokkoltuk vagy az igazi magyar focista példáját követve díszkíséretet biztosítottunk az alapvonalon kiguruló labdának. Ellenfelünk játékosai az idő előrehaladtával egyre frusztráltabbak lettek, aminek többször hangot is adtak. A félidő közepén Zoli megpróbálkozott a játékkal, de nem volt az igazi... Ennek is köszönhetően elvesztette a labdát, majd - teljesen jogos - sárga lapot érően megakadályozta, hogy az ellenfél ziccerben vezesse a labdát kapunkra. A megítélt szabadrúgás után a felrúgott játékoshoz került a labda, őt Branko szerelte, amit nem bírt elviselni és egész egyszerűen elvesztette a fejét... Hátulról nyakon ragadta játékosunkat, földre teperte, majd még meg is ütötte... Szerencsére Csapatunk egyik legnyugodtabb tagját sikerült elkapnia, így nem lett verekedés a dologból. A spori az intermezzo (az oldalvonal mellett álló úriembernek nem kellett volna szítania a tüzet) után mindkét felet 2 perces büntetéssel sújtotta (azt nem tudjuk, hogy Brankot miért...). Három a három elleni játékban nyilván több szabad terület van, de mi a biztonságot tartottuk szem előtt, bár így is volt egy-két ígéretes átlövésünk... A maradék időben tartottuk a labdát, így nagyon fontos három pontot zsebeltünk be.
A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: Branko.
Nagyon örülök a győzelemnek, de egyben dühös is vagyok. Hiszen annyi gólhelyzetünk volt, hogy talán még pozitívba is tudtuk volna fordítani gólarányunkat. Egyszerűen hihetetlen, hogy megcsináljuk a nehezét és az üres kapuba nem sikerült továbbítani a labdát. Ezzel szemben a védekezésünket meg kell dicsérni. Balázsnak talán kétszer kellett nehezebb helyzetet megoldani, sikerült nullára hozni egy meccset, ami kispályán elég ritka. Az intermezzóról: a támadót meg kellett állítani, a sárga teljesen jogos. Ami viszont utána történt, az nem futballpályára való. Szerencsére ebből történt még komolyabb probléma, ami Branko józanságának köszönhető. Ezt ezúton is köszönöm neki! Az ő kiállítását viszont egyáltalán nem értem... Na mindegy, lényeg a győzelem! Megyünk tovább, a sorsunk továbbra sincs a mi kezünkben! Hajrá Vastüdő! - mondta a mérkőzés lefújása utáni pillanatokban a manager.
Még egyszer köszönjük Orsinak (és barátainak) és G Úrnak (és barátainak) a részvételt! Várjuk őket jövő héten is!
A Csapat és a szerkesztőség nevében jobbulást kívánunk Zolinak!
Reméljük, hogy a Csapat nem tér le a győzelem ösvényéről!
Hétfő este a harmadik helyen álló Lövés FC ellen lépett pályára a Csapat. Ezzel az ellenféllel tavaly már játszottunk, sikerült is nyerni. Ebben a szezonban viszont nagyon jól játszik a Lövés, ennek is köszönhető, hogy a harmadik helyen állnak. Már a mérkőzés előtt tudtuk, hogy csak két cserénk lesz, de az utolsó pillanatban még Balázs is lebetegedett. Rajsnak ezúton is köszönjük!
Rajs - Branko, Bö - Vércse, Csabi összeállítással kezdtünk, Zoli és Tusy melegítettek, Peti pedig az ellenfél taktikáját próbálta minél gyorsabban megfejteni. Megpróbáltuk tudatosan átadni a területet, ami az egyéni hibáknak köszönhetően csak részben sikerült. Ellenfelünk több lövést is megeresztett, de ezek elkerülték a kapunkat. Azonban egy szögletet rosszul reagáltunk le, így a röviden érkező fehér mezes a lábak között a hosszúba gurított... Rajsnak esélye sem volt... (0-1). A gól nem tört össze minket, így továbbra is brusztoltunk, mentünk előre, ennek gól lett az eredménye. Branko meghúzta a bal szélen, centerezett, Zoli érkezett, de védője megelőzte. Azonban szerencsénkre a saját kapujába továbbította a lasztit, öngól (1-1). Az egálnak köszönhetően felpörögtek az események. Sajnos hátul nem figyeltünk eléggé és újra vezetett az ellenfél (1-2). Mi sem akartunk lemaradni, így Branko lövése még kijött a kapusról, a leggyorsabban eszmélő Vércse megduplázta góljaink számát (2-2). Újbóli egyenlítésünk megzavarta az ellenfelet... Kapufát rúgtunk, a kipattanót Tusy visszalőtte, Zoli pedig egy átvétel után elrúgta a kapus mellett, megszereztük a vezetést (3-2)! Még magasabb fordulatszámra kapcsolt a Lövés. Abban bíztunk, hogy kibírjuk a szünetig, nem sikerült (3-3)...
A fordulást követően egy pár percig tartottuk az X-et, de ahogy bekaptuk az újabb gólt, elment a meccs (3-4)... Éreztük, hogy itt már nem lesz újabb fordulat..., annak ellenére, hogy elől több ziccert is kihagytunk... Mivel csődöt mondott a védekezés, így gyors egymásutánban megkaptuk az 5-et és a 6-at. Elszálltak pontszerzési álmaink! A félidő utolsó harmadában a Lövés FC kapusa beleért egy hazaadásba, öngól, így feljebb kapaszkodtunk (4-6). A maradék időben itt is, ott is voltak helyzetek, de a dekoncentráltság minden játékosra átragadt, így maradt az eredmény.
A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: G. Úr.
Nagyon bíztam legalább a pontszerzésben, mert ezt a csapatot ismertük, ennek ellenére a saját fegyverünkkel győztek le minket. Az első félidővel többé-kevésbé elégedett vagyok, pláne a három rúgott gólunkkal. Sajnos a második félidő értékelhetetlen. Egy gólos hátrányban úgy éreztem, hogy a fiúk feladták a harcot, így már csak kozmetikázni tudtunk az eredményen. A legnagyobb probléma az volt, hogy már a félpályánál elvesztettük a labdát, így a Lövés támadói szinte ráestek a védelmünkre. Innentől kezdve minden tőlünk telhetőt megteszünk, de ez már nem rajtunk múlik... Hajrá Vastüdő! — nyilatkozta a manager.
Még egyszer köszönet G-nek és Petinek, hogy minden gondjuk, problémájuk ellenére kilátogattak a meccsre!
Reméljük, hogy a fiúk most már mind a három meccset behúzzák!
Hétfő este a TFSL2-Tekergő nevű csapat ellen lépett pályára a Vastüdő. „Szokás szerint” ellenfelünk számított esélyesnek, hiszen 10 pontjukkal a középmezőnyben helyezkednek el. Annyi tudtunk rólunk, hogy ők az első ligás TSFL (egy éve velük már játszottunk meccset) kistestvérei. Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk, így szakadó esőben kellett játszani. Különböző okok miatt csak egy cserével tudtunk kiállni (ellenfelünk kettővel), nem sok jóra számíthattunk...
Balázs - Bö - Branko, Vércse - Csabi összeállítással nyitottunk, Tusy kezdett a padon, Zoli sérülését kihasználva - manageri tulajdonságait csillogtatva - irányított az oldalvonal mellett. Szokásos taktikánkat alkalmaztuk, néhányszor csak centiken múlott (és a csúszós talajon), hogy játékosaink nem tudtak ziccerben kilépni. Hátul rendben voltunk, Bö tanárian (már-már Sorin Botis tanár urat idézően) takarított, így mivel komolyabb ziccert nem tudott kialakítani, átlövésekkel próbálkozott a TFSL2. Balázs többször jól dobta előre a labdát, de Fortuna nem fogta kezünket... Azonban amikor sikerült megtartani a labdát az ellenfelünk védőharmadában, csatárunkat csak szabálytalan eszközökkel tudták megállítani, a megítélt szabadrúgást Vércse a hosszúba vágta (1-0). Ellenfelünk felpörgette játékát, egypárszor ziccerbe is került, de Balázs tökéletesen védett. Sajnos egyik támadásunknál labdát vesztettünk, sikerült a TFSL2 kontra és az egyenlítés (1-1). Nem tudtuk vezetéssel pihenőre vonulni...
A második félidő ugyanolyan forgatókönyv szerint kezdődött, mint az első azzal az eltéréssel, hogy „tüdő” hiányában kevesebbszer értünk fel a Tekergő kapuja elé. Ennek következtében egy szem csatárunk nem tudta megtartani a labdát, így ellenfelünk támadószekciója szinte ráesett védelmünkre. Egyre távolabb álltunk a TFSL2 játékosaitól, így valahol törvényszerű volt a gól... A félpályánál Tusy - három ember között - megpróbálta indítani a két szélen üresen futó Vércsét és Brankot, de rosszul találta el a labdát, amibe így beleléptek és rögtön megkontrázták az akciót, amit tökéletesen játszott ki a Tekergő (1-2). Ekkor csak remény volt a pontszerzés... A rózsaszín mezesek próbáltak nyomást gyakorolni kapunkra, de Bö vezetésével jól állta a rohamokat a Vastüdő-védelem. Röviddel a vége előtt időt kértünk, megbeszéltük a teendőket és egy még harciasabb Vastüdő esett neki a TFSL2-nek. Ennek meg is lett az eredménye! Sikerült labdát szerezni, a passzra váró védők között Branko - az ellenfél térfelének közepéről - eleresztett egy erős lövést, ami a hálóban kötött ki (2-2). Boldogság... ritka, amikor nekünk sikerül a kapaszkodás! A maradék időt sikerült kibekkelni, így a vészjósló előjelek ellenére szereztünk egy pontot!
A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: Bö.
Nem indult jól a mérkőzés. Szakadt az eső, csak egy cserénk volt... Zoli sérülését kihasználtam és átadtam neki a karmesteri pálcát, ami szerencsére döntetlent ért! Érdekes volt, hogy több jó lövésünk is ment az ellenfél kapujára, míg a szerencsétlenebbek akadtak be... Bö ma hatalmasat játszott! Most mondhatnám, hogy mekkora edzőzsenik vagyunk Zolival, hogy egyik csatárunkat hátra vezényeltük, de az-az igazság, hogy ezt most az élet hozta így. Örülünk, hogy ebben a pozícióban is megállja a helyét, de az lenne a legjobb, hogy mindenki itt tudna lenni és Bö elől varázsolna. Most két hét szünet következik, így van időnk egy kis mini alapozást végezni, hogy a bajnokság utolsó harmadában sikerüljön a bennmaradás. A következő négy meccsen legalább nem kell - állandóan - az eget kémlelni. Hajrá Vastüdő! - nyilatkozta a manager.
Reméljük, hogy a maradék meccseken már a Tábor (vagy annak egy része) is tudja képviseltetni magát! Találkozunk a Sátoros Ünnep megnyitóján!
Hétfőn este a legelső időpontban 1st Sport Szerver ellen lépett pályára csapatunk. Tavaly még El(i)te Alakulat néven megnyerték a D. Ligát, bár most nem szerepelnek ennyire fényesen. Nehéz meccsre számítottunk, hiszen mégiscsak mi vagyunk a sereghajtók... A kezdés előtt Csapatunk felett gyülekeztek a felhők, hiszen többen sérüléssel küszködtek, Balázs nem tudott időben megjelenni, Vércsének művelődnie kellett menni, Wundit hivatalos kötelezettségei szólították el, míg Pali késett. A hideg idő ellenére Orsi elhozta két lakótársát, így egy női hármas brigád támogatott lelkileg minket.
Rajs - Tusy, Bö, Zoli - Csabi ötössel kezdtünk, Peti és Branko a kispadon fagyoskodtak. Már a felállásból is látszik, hogy ilyen taktikai utasítást még nem kellett végrehajtania a Csapatnak. Ez - megint - egy jó választás volt, hiszen már a mérkőzés elején kiderült számunkra, hogy ellenfelünk játékosai egyénileg sokkal képzettebbek. Nagyon jól követtük a labdajáratásukat, tolódott a védelem is, így momentuma sem akadt a Szervernek. Nem úgy mint nekünk... Csabi labdát csent a középpályán, amivel kapuig gyalogolt és neki nem okozott gondot a hálóba lőni a labdát (1-0). Érezhetően nagyobb sebességre kapcsolt az ellenfél, Rajs több védést is bemutatott, de mindig jókor volt, jó helyen. Egyre idegesebb lettek... Ennek is köszönhetően újra Csabi elé került a labda, akinek lövése lepattant az egyik védőről, de - szerencsénkre - pont Branko elé, aki ziccerben nem hibázott (2-0). A kétgólos vezetés miatt - talán tudat alatt - egy kicsit visszaálltunk, így Rajs is megcsillogtathatta tudását. Több alkalommal ziccerben mentett. Sajnos a félidő vége kellemetlen meglepetést tartott számunkra... Egy magasan belőtt labdára a kapusunk és a védőink nem értették meg egymást, a labdát azonban nem sikerült a hatos vonaláról előrevágni, ami így pechünkre az egyik 1st Sport játékos elé pattant, neki pedig nem okozott gondot az üres kapuba továbbítania a lasztit (2-1).
A második félidőt ugyanúgy kezdtük, mint az elsőt azzal a különbséggel, hogy ellenfelünk megpróbálta felpörgetni a tempót. Egy-két ziccert kihagytak, átlövésekkel próbálkoztak, de Rajs eszén nem lehetett túljárni. Az idő előrehaladtával egyre idegesebb és pontatlanabb lett a Szerver. Azonban Csapatunk is kezdett fáradni... Azok a játékosok, akik szinte az egész meccset végigjátszották, fokozatosan vesztették el erejüket, akik pedig már eleve sérülten érkeztek, azok nem bírták. Vagy Branko, aki a mérkőzés eleji gyomros után csak kapkodta a levegőt... Már szinte mindenki játszott mindenhol, így ennek is köszönhetően Peti indította Palit, aki - egy védő közreműködésével - elé került a labda, ő nem teketóriázott és a hosszúba rúgta (3-1). Egy kicsit megnyugodtunk, talán túlságosan is... Ugyanis egy formás Szerver támadás végén, eltolódott a védelmünk, így ellenfelünk szépített (3-2). Gyorsan jött... A félidő második részében kialakult az adok-kapok, ami jót tett az addig sem lagymatag színvonalnak. Szinte egykapuzott az ellenfél, de a kontrákból el lehetett indulni, bár a kidolgozott helyzeteket nem sikerült belőni, már Balázs is védőt játszott... A középpályán nem sikerült annyi labdát szerezni, ennek ellenére sok veszélyes támadást vezettünk a Szerver kapujának irányába, de kihagytuk a ziccereket. Három perccel a vége előtte egy kis szusszanásnyi időhöz jutottunk, mert kikértük egyetlen időnket. A maradék időben Zolinak sikerült megsérülnie... Ellenfelünk mindent megpróbált, de Palinak sikerült megtartani a megszerzett labdát, kitűnően ugratta ki Csabit, aki mesterien helyezett a rövidbe (4-2). Ölnünk kellett az időt, amit Balázs az oldalvonal mellett tökéletesen megoldott! Többre már szinte nem jutott idő, így végre megszereztük első győzelmünket!
A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: Rajs.
Nagyon büszke vagyok a srácokra, hiszen kevesen kezdtük el a meccset, és a mérkőzés közepére sem voltunk sokkal többen. Rajst külön köszönet illeti, hiszen nem egyszer és nem is kétszer góltól mentette meg Csapatunkat. Az egy tipikus olyan meccs volt, mint a múlt heti, csak ott kevesebben voltunk és nem bírtuk. Itt pedig pörögtek a cserék, bár még jó, hogy nem tartott tovább a meccs, hiszen már Balázsnak is be kellett szállnia. Sajnálom, hogy nem sikerült több gólt szerezni, bár a lehetőségek mindig benne voltak a játékban. Most meg tudtuk mutatni, hogy mi az a Vastüdő-szív! Szólnunk kell, hogy csomagjaikat hozzák vissza, hiszen egyenlőre nem akarunk Szibériába utazni! Remélhetőleg most már felléptünk a győzelem ösvényére! Már most látjuk a jövő hétfő problémáit, de mindent megteszünk, hogy nyerjünk, hiszen ezáltal tudjuk csak életben tartani a bennmaradás reményét. Hajrá Vastüdő! - nyilatkozta a manager.
Mi is bízzunk a mester szavaiban!
Zolinak gyógyulást kíván a Vastüdő teljes csapata!
Innen is köszönjük a Szurkoló lányok aktív részvételét!
Hétfő este a Szépfiúk FC-vel játszottunk bajnoki mérkőzést. Nem ez volt az első találkozásunk, hiszen tavaly heroikus küzdelemben 2-1-re felülmúltuk őket. A nap folyamán folyamatosan kaptuk a rossz híreket, egyre-másra dőltek ki játékosaink. A meccs kezdetére már csak hatan(!) maradtunk. G és az „elsőbálozó” Orsi személyében szurkolóink is voltak, nekik külön köszönjük a részvételt!
Balázs - Peti, Bö - Zoli, Csabi ötösfogattal indítottunk, Tusy a kispadon várta a beugrást. A megbeszélt taktika szerint kezdtük a mérkőzést, masszív védekezésből gyors kontrákkal próbáltunk operálni. Néha csak centiken múlott, hogy nem sikerült labdát szerezni. Ami késik, az nem múlik... Csabi a félpályánál az ellenfél utolsó emberétől labdát csent, a kapuig gyalogolt, majd higgadtan a hálóba helyezte a lasztit (1-0). A kapott góltól a Szépfiúk felpörgették az iramot, nagyobb nyomás alá helyezték védelmünket, ami viszont biztosan állt a lábán. Ennek a feltolt védekezésnek köszönhetően Csabi lemásolta első gólját, azzal a különbséggel, hogy most a felsőbe lőtte a lasztit (2-0). Éreztük, hogyha még egyet rúgunk egy kissé megnyugodhatunk. Azonban Zoli kapufát rúgott, Tusy kapáslövését reflexszel védte a kapus. Balázs sem akart lemaradni: akkor is mentett, amikor sokan már gólt kiáltottak. Sajnos a szünet előtt jött a holtpont és ennek következtében nem bírtuk ki a nyomást: egy gyors Szépfiú-akciót nem tudtunk lekövetni, sikerült a szépítés (2-1).
A második félidő ugyanolyan forgatókönyv szerint kezdődött, mint az első, azzal a különbséggel, hogy már nem voltunk annyira fittek. Ennek egyenes következménye volt a Szépfiúk egyenlítése (2-2). Korán jött... A fáradságnak köszönhetően egyrészt nem tudtunk annyi labdát szerezni a félpálya környékén, másrészt rövid ideig tudtuk csak az ellenfél térfelén tartani a labdát. Így újra és újra ráestek a védelmünkre, nem tudtunk fellélegezni... Egy lefordulás, lövés és már vezetett is az ellenfél (2-3). Be kell vallanunk, hogy ebben az időszakban Balázs tartott minket meccsben... Próbáltunk támadni, de már nem volt erőnk! Ekkor időt kértünk, megbeszéltük a taktikát és eldöntöttünk, hogy mindent egy lapra teszünk fel. Ennek meg is lehetett volna az eredménye, de a fejben fáradt társaság nem tudta értékesíteni az adódó lehetőségeket, míg a vége előtt vagy két perccel a Szépfiúk a lábak közt elsuhanó labdával eldöntötték a meccset (2-4).
A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: Balázs.
Büszke vagyok a fiúkra, de nagyon sajnálom őket, hogy nem sikerült... Tudtuk, hogy kevesen leszünk, így dupla, sőt tripla erőre lett volna szükségünk. Amíg bírtuk mentünk, amikor a fülünkön vettük a levegőt, akkor is ki tudtunk volna egyenlíteni, de a mentális fáradságot nem tudtuk legyőzni. Természetesen be kell vallani, hogy a negyedik gólig Balázs tartott minket meccsben. Nem volt szerencsénk, mert ha 2-0-nál ez vagy az a helyzet bemegy vagy kihúzzuk a félidőig kapott gól nélkül, akkor talán reálisabb esélyünk lett volna az X-re, de a tavalyi meccshez képest ellenfelünk is jobb lett, mi meg sajnos csak egy cserével tudtunk kiállni. Most már csak előre szabad tekintünk, hiszen nekünk minden pontra égetően szükségünk lenne, de... Győzelem vagy Szibéria! Hajrá Vastüdő! - nyilatkozta a manager.
Bízzunk benne, hogy már a következő meccsen sikerül begyűjteni a három pontot!
A három vereséggel rajtoló Csapatunk nehéz feladat előtt állt, hiszen a tabellát imponáló gólkülönbséggel vezető ELTE-ÁJK volt az ellenfél. Nem volt meg a teljes keret: Csabi és Wundi nem tudott jönni, Balázs pontos érkezésében bízni kellett, Zoli késett. Réka pontosan érkezett, a jelenlétét ezúton is köszönjük! Meglepődtünk, mert úgy gondoltuk, hogy ellenfelünknek hosszú a kispadja, ehhez képest csere nélkül és „vészkapussal” játszottak.
Balázs - Pali - Branko, Vércse - Bö felállással indítottunk, Peti és Tusy voltak a cserék. Az már a mérkőzés első perceiben látszott, hogy technikailag nagyon képzett az ellenfél mindegyik játékosa, ezért a már bevált taktikát alkalmaztuk. Nagyon jól védekeztünk, minden szorosan követte emberét és kontráztunk. Kiegyenlített játék folyt a pályán, természetesen sokszor mi futottunk a labda után, ám ennek ellenére meglepően sok (gól)helyzetet tudtunk kialakítani. Szinte minden játékosunk került olyan szituációba, hogyha jobban összpontosít, akkor meg tudjuk szerezni a vezetést. Nem sikerült... Az ÁJK-nak, ami nem ment felállt védelem ellen, az ment kontrából. Szögletet végeztünk el, labdát szereztek és kihasználták a ziccert (0-1). Nem törtünk meg, de a bekapott gól érezhetően megfogta a csapatot. Nem is sikerült nagyon helyzetbe kerülnünk a félidő végéig.
A második félidőnek újult erővel vágtunk neki, éreztük, hogy lehet keresnivalónk. Egy kicsit feljebb toltuk a védekezést, de hátul résen kellett lennünk, mert az ellenfél több veszélyes szituációt alakított ki. Az ellenfél védekező harmadában viszont nem nagyon tudtunk labdát szerezni, így esetlegessé vált a támadójátékunk. Balázsnak köszönhetően nem nőtt a különbség, többször akadt dolga és egy alkalommal hatalmas ziccert fogott. Ez minket pörgetett fel, ugyanis egy jól begyakorolt szögletvariáció végén Peti egyenlített (1-1). Csak sikerült! Ebben a periódusban egyenlő ellenfeleli voltunk az ELTE-nek, de a vezetést nem tudtuk megszerezni. Sajnos hátul elváltottuk egymást, a támadó pedig kisodródva a hosszúba lőtte a labdát (1-2). Rögtön időt kértünk, a Csapat megbeszélte a taktikát, de... A maradék három percben emberelőnybe kerültünk, de az ÁJK jól tördelte a játékot, így az egyenlítés nem sikerült. Pedig pontot érdemeltünk volna...
A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: Peti.
Nagyon sajnálom a srácokat, hiszen mindent megtettek. Azt mindenki láthatta, hogy ellenfelünk egyénileg sokkal képzettebb, de a bajnokság kezdete óta ma játszottunk a legjobban. Egy-két megbeszélt dolgot nem tartottak be a játékosok. Minden tiszteletem az ellenfél játékosáé, aki beállt a kapuba, de ma naggyá tettük. Sajnos elég volt egy védekezési hiba és elvesztettük a nagy nehezen megszerzett pontot. Viszont ma sikerült egy ismert szögletvariációnk, aminek nagyon örülök. Ebből a játékból lehet építkezni, csak most már ideje lenne, ha a győzelem ösvényére tudnánk lépni... - nyilatkozta a manager.
Reméljük, hogy már a következő héten teljesülnek a mester szavai!
Interjúsorozat a vastüdősökkel. Ki lenne alkalmasabb ember az első részre, mint az elnök? A menedzser? A cséká? Vagy a Vastüdő történetírója? Az Alapító Atyák egyike? Szerencsém van. Kötélnek áll az ember, aki maga „a” Vastüdő.
2007 óta vagyok a Vastüdő tagja. Már négy éve. Hosszú idő – főleg, ha belegondol az ember. Tusy pedig már kétszer olyan hosszú ideje tagja a csapatnak. Ismerem őt kicsi vastüdős kora óta. Nem csoda, hogy ha vele komolyan beszélgetek, akkor sokkal inkább előtérbe kerül a múlt. Lesznek ennek az interjúnak olyan részletei, amelyek nem minden mai tagnak mondanak sokat. Másoknak – talán azoknak is, akik csak olvassák a blogot – nagyon is. Tusy hálás interjúalany. Elmondja azt is, amiről már szavakat sem kell mondani, egy pillantás is elég. S mond olyat is, amivel meglepi az embert – nyolc év után is. Hálás vagyok neki, hogy vastüdős lehetek. Hálás vagyok érte, hogy az első interjút vele készíthettem.
„Olyan sportközeg az ideám, ahol a cséká odaáll a heteshez az utolsó percben."
– Jövő május van. A Vastüdő az utolsó fordulóban a feljutásért játszik, miközben ugyanabban az időben a Fradi a bajnoki címért küzd az utolsó körben. Melyiket választod? – Vastüdő – vágja rá, aztán elneveti magát. – Áá, necces. Végülis Lipcsei búcsúmeccse helyett is Tüdő-meccsre jöttem. A Vastüdő a barátok miatt van, nyolc éve. A Fradi meg húsz. Ne várd, hogy látatlanban döntsek.
– Hogy lettél te az Alapító Atyák egyike? – Volt a Szent Lujzában egy szép emlékű Deportivo Nyakonrúglak nevű csapat. Mindenkit leigazoltak, aki egyeneset tudott rúgni labdába. Rengetegen voltunk, nagyon sokan. És miközben olyan sztárok, mint András Robi meg Bicsák játszottak, mi ott ültünk a pad végében. 2003 júniusában aztán fogtuk magunkat és a Lujzában megalakítottuk a Vastüdőt. Még Matyi is tag volt, mint elméleti szakember, bár őt csak egyszer láttam játszani egy kiegyenlítő focin, amikor seggrészeg volt mindenki. Bárány volt a szépfiú, így ő lett a főnök. Az első meccsünkön heroikus győzelmet arattunk, nyertünk 6–5-re. Erre az egész egyetem felkapta a fejét, mert az egyik legjobb gárdát vertük meg. Így indult. A többi már történelem.
LEGEK TUSYVAL
–A Vastüdő történetének legjobb játékosa? – Gorán. Nehéz, mert Wundi góljai nélkül nem jutunk el odáig, ahol vagyunk, de Gorán védőmunkája nélkül sem. Az is lehet, hogy benne van a válaszban, hogy Gorán nagyon hosszú ideig velünk volt, de most már nincs. Voltak nagyon jó játékosaink – Lajos is lehetne például, de ő csak egy-két évig volt velünk –, ám Gorán emberileg és játékosként is kiemelkedő volt.
–A legjobb barát a Vastüdő történetében? – Nyilván Sáká volt az. – Fáj? – Abban a periódusban igen, nagyon fájt. Én úgy érzem, tiszta lelkiismerettel nézhetek a tükörbe. Nyilván követtem el hibákat, de a dolog sokkal összetettebb ennél. A Vastüdő más lett azóta – ki-ki lásson bele ebbe, amit akar. (A válasz további részét engedelmetekkel a szerző megtartotta magának.)
–Legjobb barát a mostani Vastüdőben? – Bö, Wundi, Peti, Branko, te – tehát a „régebbiek”. Mindenkivel mást beszélek meg persze, Petivel ritkábban találkozunk, Wundival meg talán már túl sokat :), Bélával is szoktunk nagyokat beszélgetni, Branko meg jól meghallgatja az embert. :)
– Legemlékezetesebb Vastüdő-pillanat? – Nem tudok egyet kiemelni. Ahogy a csapat történetéből is kiolvasható, minden szezonra jutott legalább egy emlékezetes siker. Talán az lehetett volna egy nagy ünnepi pillanat, amikor feljutottunk a betonosról, de hát akkor meg Palinak törött be a feje, szóval az a meccs is nagyon bennem van, de teljesen más miatt. Ám szerencsére sok szép Vastüdő-győzelem volt, amikor például nagyon megvertünk egy nagyképű együttest a Pázmányon vagy itt Pesten nyomtuk a catenacciót, miközben kiöntöttünk a betont.
– Miként lettél te a főgóré? – A Bárány Pestre költözésével. Én más típusú ember vagyok, nem spannolok le egyből mindenkivel, de addigra, 2005–2006 környékére már mindenkivel jóban voltam.
– Hogy van az, hogy mindig elfogadtak a többiek? – Ezt nem tőlem kellene megkérdezni… A Vastüdő kezdettől fogva baráti társaság volt, amelynek fontos volt a foci és nem volt más, aki elvállalta volna a szervezést. Mindenki játszani akart, de senki nem akart futkosni utána. Azért idő is kellett persze hozzá. Van tisztán egy emlékképem arról, amikor már éreztem ezt. Wundi egy meccsen – amelyen két esernyőcsellel küldte el a védőjét, majd gólt rúgott – kijelentette, hogy márpedig ez így lesz, mert Tusy így mondta. Én nem hallottam ezt a mondatot, csak visszahallottam, de nagyon jólesett. Persze konfrontációk mindig is voltak, de ezeket átvészeltük.
– Egyszerre vagy elnök, menedzser, cséká, sajtós meg minden. Nem sok ez? –Most, hogy már dolgozom, egy kicsit igen. A meccsbeszámolókat még megírom, de másra egyre kevesebb az energia. A kutatómunka más együttesekről olykor már kimarad, de mióta beköltöztünk Pestre, Bö azért sok terhet levett a vállamról. Persze a blogon lehet, hogy meglátszik ez, de a szakmai munka rovására semmi nem mehet. :)
– Érezted valamikor is azt az elmúlt nyolc évben, hogy veszélyben van a Vastüdő léte? – Volt egy időszak, amikor a csapat 80 százaléka már Pesten lakott, a bajnokság „szervezettsége” pedig akkor sok mindent megnehezített. De mindig beszéltünk róla, s ez volt a fő.
– Minden héten összejövünk immár évek óta. Melyik volt a legjobb Vastüdő? Nem is pályán elsősorban, hanem azon kívül. – Nagyon nehéz összehasonlítani. Nem akarom, hogy bárki is félreértse, de itt Pesten összejövünk, játszunk, aztán sörözünk. A Pázmányon meg volt olyan, hogy a Lovász elordította magát a pályán (pozitív értelemben), aztán mindenkinek kuss volt. El kell ismerni, hogy az akkori csapat jobb volt, szakmailag azok voltak a „topévek”, ha lehet ilyet mondani, de emberileg talán közelebb áll hozzám a pesti csapat. Nyilván azért is, mert itt a mag esetében már hosszú évek barátságáról van szó. Nekem ezért jelent mindig nagy nehézséget, ha új embert kell hozni. Emlékszünk, volt olyan tagja a csapatnak, aki nagyon technikás volt, nagy spíler, valahogy mégsem illett a csapatba. Mindig elgondolkozom azon, hogy kell-e nekünk új ember. Persze, most is kellene védő és csatár, de nem akarok elveszíteni senkit miatta ebből a gárdából. Le ne írdd, de talán ha kiesünk, akkor sincs tragédia.
– Mi lesz a Vastüdővel mondjuk tíz múlva? – Hát… Ne menjünk annyira előre. Nekem van egy álmom, hogy két év múlva, amikor a Vastüdő tízéves lesz, kibérelünk egy focipályát valahol, és mindenki, de tényleg mindenki, aki a Vastüdőhöz tartozott egyszer hozhatja a feleségét, barátnőjét, barátját és játszunk, sörözünk meg jól érezzük magunkat. Amikor mindenkinek családja lesz már, akkor nyilván nem fog ilyen zökkenőmentesen működni a dolog, mint most. Bár én akkor is kötném az ebet a karóhoz.
– El tudod képzelni, hogy egyszer nagypályás meccset játszik a Vastüdő? – Azt el, de úgy kikapunk, hogy… nagyon. Akkor lenne értelme, ha lennének még olyanok nálunk, akik játszottak már nagypályán. Ott viszont van egy nagy veszély, méghozzá hogy nincs folyamatos csere. Azt pedig látjuk, hogy csapatunk legjobbjai is negyedórára vannak kalibrálva kispályán, már ha beleadnak mindent. A kérdésre konkrétan válaszolva, bulimeccsen esetleg.
– Ismét jövő május van. A Vastüdő a feljutásért játszik, az állás az utolsó percben 2–2, de csak a győzelem elég. Hetest kapunk, odaállsz a labda mögé? – Oda! Lehet, hogy fölérúgom, de oda. Mindig bennem van az, hogy ez egy baráti társaság, ezért vagyok bárkinek is képtelen oda szólni, hogy mondjuk „B+, Zoli, fussál már!” Néha azért kijön, és ha más csapatról lenne szó, akkor megtenném ezt, de itt nem akarok senkit megbántani. Visszatérve a kérdésre, ha más nem állna oda a heteshez, aki technikásabb, akkor én elvállalom, mert olyan sportközeg az ideám, ahol a cséká odaáll.
– Végezetül zárjunk komolyan. Győzelem vagy Szibéria? – Hát, nem is tudom… Szibéria. :) Persze, mindig jót röhögünk ezen, amióta Vadócz papa kitalálta, és ez egy jó szlogen, tudjuk magunkat vele spannolni, de… Szóval Szibéria.
Hétfő este a szintén 0 pontos Raubkopie ellen játszott Csapatunk. Velük a tavalyi szezonban találkoztunk először, akkor vereséget szenvedtünk. Biztunk benne, hogy ezen a meccsen végre sikerül megszerezni első pontjainkat. A múlt heti felhőszakadás után végre tökéletes futballidőben játszottunk. Külön köszönet Rékának és G Úrnak a részvételért!
Balázs - Tusy - Branko, Zoli - Vércse összeállítással kezdtünk, Bö, Csabi, Peti, Wundi a padon melegítettek, míg Pali egy kis késéssel érkezett meg. Jól kezdtük a mérkőzést, irányítottuk a játékot, veszélyesek voltunk az ellenfél kapujára. Több átlövéssel is próbálkoztunk, de ezeket a Raubkopie kapusa hatástalanította. Sajnos a hőn áhított vezető gól nem akart megszületni... Ahogy azonban ilyenkor lenni szokott az ellenfél minden-mindegy alapon kapura rúgta a labdát, ami annyira váratlanul érte a Csapatot, hogy az a hálóban kötött ki (0-1). Természetesen a bekapott gól egy kicsit visszavetette a csapatot, ennek ellenére mentünk, daráltunk tovább, de az egyenlítés csak nem akart összejönni. A törvény az törvény: labdát vesztettünk, gólt kaptunk... De milyet... Balázs a beleütött a lasztiba, ami így először az oldalsó kapufára, majd a keresztlécre pattant, Balázs fekve újra beleütött, így a labda a másik kapufát érintette és az ellenfél játékosa üggyel-bajjal a gólvonalon túlra továbbította a bogyót (0-2). Ezt a gólt a szilveszteri összefoglalókban biztosan láthatjuk... Sajnos Balázs még meg is sérült, de szerencsére tudta folytatni a játékot. Jókor jött a szünet!
A második félidőt ugyanakkorra elánnal kezdtük mint az elsőt. Körbelövöldöztük a kaput, a kapus védett, szinte mindenkinek volt legalább egy lövése, de hiába vártunk a gólra... Ezt a helyzetet elégelte meg Vércse, aki kibrusztolta magának a helyzetet, majd a felső sarokba lőtt (1-2). Mindent beleadtunk! Talán túlságosan is... Többször lekontráztak minket, a kapufa kétszer velünk volt... Éreztük, hogy ez nem lesz mindig így, de mennünk kellett előre az egyenlítésért. Be is következett, amitől féltünk: egy általunk lőtt szöglet után labdát szerzett a Raubkopie és a gyors kontrával a kapunkig mentek, elpörgették a labdát Balázs mellett, ami éppen, hogy befért a sarokba (1-3). Pechünk volt... Nem adtuk fel, időt kért a csapat, megbeszéltük a taktikát. Egy átlövésbe Zoli jól tette be a lábát, így szépítettünk (2-3), de egyenlítésre sajnos már nem futotta... Nem ezt érdemeltük!
A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa (folytatva a hagyományt): Réka és G Úr.
Nem számítottunk arra a felkészülés végén, hogy három meccs után 0 ponttal fogunk állni. Lehet, hogy túledzettük magunkat vagy nem koncentrálunk eléggé, akkor ez az én hibám, nem tudom... Ezen a meccsen világsztárt faragtunk az ellenfél kapusából, Balázs meg a 2. gólnál megsérült, de végigvédte a meccset, amit ezúton is köszönök neki. Kis túlzással egy idény megnyerésére elég helyzetet dolgoztunk ki. Azt tudjuk és látjuk, hogy két csoportra osztható a bajnokság. Vannak kiemelkedő csapatok és a többiek. Viszont ha a többiek csoportja közül sem tudjuk megverni a velünk egy szinten levőket, akkor nagy bajba kerülünk... A következő meccsen jönnek a jogászok, akiknek a nevük egy jogász-válogatottra is utalhat. Az sem lesz könnyű... A pletykákkal nem foglalkozok, megyek előre, dolgozok becsülettel, a többi a vezetők dolga - nyilatkozta a manager.
Legalább láttuk, hogy az előző meccs utolsó része csak egy kisiklás volt. Viszont a helyzeteket be kell lőni!
A 2. fordulóban egy újabb újonccal játszott csapatunk, Kelly hősei fc tavaly még egy osztállyal lejjebb szerepeltek, ott egy értékes harmadik helyet szereztek. Egész hétfőn az eget kémleltünk és bíztunk benne, hogy a meccs végéig megússzuk az esőt, sajnos ez nem jött össze... Az időnek is köszönhetően csak Réka jött el a mérkőzésre, amit ezúton is köszönünk!
A felhőszakadásban a szokásos Csapattal vettük fel a harcot: Balázs - Pali - Branko, Zoli - Vércse, míg Bö, Csabi és Tusy az oldalvonal mellett ázott. Tapogatózva indult a mérkőzés, de az már ekkor látszott, hogy a vizes pálya nem nekünk fekszik, elől nem tudtuk megtartani a labdát. Szerencsére hátul magabiztosan állta a rohamokat a védelem, kialakított helyzetre nem is emlékszünk. A vizes talajon benne van a fault játékban, így egy szabadot kihasználva előnybe került az ellenfél (0-1). A gól nem törte össze a játékosokat, mentünk előre, de továbbra sem találtuk a ritmus, nem tudtuk megtartani a labdát az ellenfél harmadában. Egy ilyen elvesztett labdával megindultak Kellyék és a létszámfölényt kihasználva megduplázták előnyüket (0-2).
A második félidő elején megpróbáltunk támadni, de egy védekezési szarvashiba tönkretette minden pontszerzési álmunkat. Sikerült az ellenfél támadóját a kapunk közelébe engedni, miközben a hatoson belül 3(!) játékosunk tartózkodott (0-3). Hiába kértünk rögtön időt, ez már nem segített... Kaptunk öngólt, lefordulásgólt... Nemcsak a játékosok, hanem a tudósítók sem figyeltek oda, így 0-5-tel vagy 0-6-tal végződött a rémálom (a hivatalos jegyzőkönyvből majd kiderül...).
A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa (most kivételesen egy szurkolót választottunk): Réka.
Az eredményre és a játékra való tekintettel a Csapat vezetősége nyilatkozatstopot rendelt el.
A vesztes mérkőzés után a vezetők és a játékosok zárt ajtók mögött, megbeszélést tartottak. Sajnos erről nincsenek információink!
A szezon első meccsét játszotta Csapatunk a „33” FC ellen. Az ellenfelünkről nem sokat tudtunk, csak annyit, hogy tavaly még Mitch Bjukenen fan club néven nyerték meg a D. Ligát. A nyári alapozásnak köszönhetően bizakodva vártuk a kezdést, a Tábort G képviselte, amit ezúton is köszönünk neki.
Balázs - Pali - Branko, Vércse - Bö összeállítással kezdtünk, Csabi, Peti (szerencsére itt tudott lenni) és Tusy jelentették a cseréket. A megbeszélteknek megfelelően kezdtük a mérkőzést. A félpályán felvettük az embereket, távol tartottuk az ellenfél csatárait a kapunktól és bíztunk a labdaszerzésekben. Nem hiába... Vércse labdát szerzett, indította Brankot, aki nem hibázta el a ziccert (1-0). Továbbra is a taktika szerint játszottunk, de tény, hogy a „33” FC felpörgette a tempót, így egyre hátrébb került a védelmünk vonala. Több alkalommal csak taccsra tudtuk rúgni a labdát, ennek viszont az lett a következménye, hogy egy pillanatig nem állt össze a védelem, így egy fejes góllal sikerült az egyenlítés (1-1). A kapott gól láthatóan visszavetette játékunkat, amire rögtön ráérzett a fehér mezes csapat. Elöl nem tudtuk megtartani a labdát, így csak idő kérdése volt, hogy mikor kapjuk az újabb gólt, bár tényleges gólhelyzete nem nagyon volt az FC-nek. A gólt azonban nem tudtuk elkerülni (1-2), a fekete leves csak ezután következett. Sikerült a középkezdést el(vas)tüdőznünk, így az ajándékba kapott labdával megduplázta az előnyt a „33” (1-3). Nem hittünk a szemünknek... Fel kellett tápászkodnunk a padlóról, ami Vércse egyéni teljesítményének köszönhetően sikerült (2-3). Jól pörgött a csapat, küzdelmes mérkőzést láthattak a nézők, ebből sajnos megint mi jöttünk ki rosszul és egy átlövéssel újra kétgólos lett a különbség (2-4). Sajnos az Aljas-effektust még nem sikerült kiiktatnunk a játékunkból...
A második félidőben feltoltuk a védelmet, így szinte egy ember védekezett a térfelünkön, a többiek az elrontott támadásaink után rohanhattak vissza. Ennek köszönhetően több alkalommal Balázs vagy a kapufa mentett meg minket a góltól. Szerencsére sikerült a szépítés - üröm az örömben, hogy Csabi lesérült, már nem is tudott visszatérni -: a sérült játékos helyére Bö állt be, akit Pali tértölelő átadással helyzetbe hozott és Bö a kapus - hathatós - segítségével visszahozta a reményeket (3-4). Az ellenfél a saját maga által diktált tempótól egy kicsit elfáradt, de a csatáraik így is sok gondot okoztak a védelemnek. Körbelövöldöztük a kaput vagy a kapus - a szerencsének is köszönhetően - védett, így bár több nagy helyzetünk volt az egyenlítés már nem sikerült.
A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: Balázs.
Érdekes mérkőzés volt, mindenkivel elégett voltam, csak sajnálom azt a rövidzárlatot... Sikerült három gólt rúgni és még, ha jobban pontosítunk, akkor többet kellett volna. Sajnos az első félidő második felét megint iszonyatosan elrontottunk. Muszáj tenni valamit, hogy ebben az időszakban is a játékra koncentráljunk, pláne ha vezetünk. Összességében jobb volt az ellenfél, de ha van egy kis szerencsénk, akkor legalább egy pontot szerzünk - ami látva a többi meccs eredményét -, remélem, hogy nem fog számítani a végelszámolásnál. Ezt a meccset ma kitárgyaljuk, de holnaptól a Kelly hőseire fókuszálunk. Remélem, hogy nem komoly Csabi sérülése! Köszönjük G-nek, hogy itt volt velünk! Hajrá Vastüdő! - nyilatkozta a manager.
A többi eredményt itt láthatjátok. Ebből látható, hogy mennyire kiegyenlített a mezőny. Nagyon nehéz dolgunk lesz!
A bíró sporttársnak köszönhetően sikerült felfedeznünk Csapatunkban Wayne Rooney-t. „Kösz spori! Ezt megtiszteltetésnek veszem a Sporttárs Úrtól. Igyekszem ennek szellemében folytatni pályafutásomat. Azt nem ígérhetem, hogy annyi gólt fogok lőni, mint az angol válogatott játékos, de a küzdőszellemmel nem lesz gond” - nyilatkozta játékosunk, akinek nevét fedje jótékony homály.
Helyszín: XI. kerület, Bogdánfy út 10., ELTE Sporttelep (Petőfi híd budai hídfőjétől 5 percre) - a 2010/tavaszi szezonban itt játszottunk, bár nem kell elmenni a Sporttelep bejáratáig, anno itt egy - ha jól emlékszünk - parkoló volt. Nem tudjuk, hogy van-e itt öltöző vagy pedig a Sporttelep öltözőjébe kell-e menni.
Szabályváltozások: 2*20 perc a játékidő, mérkőzésenként CSAK 1(!) időkérés van, halasztás nincs, állítólag teljesen új bírói kar fogja vezetni a meccseket.
Hétfő este Csapatunk edzőmeccset játszott az Aljas HFC ellen. A Vastüdő már két mérkőzéssel hangolt a bajnokságra. Mind a két meccset a D. Ligás Rapid Tipli ellen vívta (11(12?)-5, 9-4), Aljasék viszont egy magasabb szintet képviselnek, ennek is köszönhető, hogy ebben a szezonban ők már a B. Ligában fognak vitézkedni. A meccsen két félidőt játszottunk, amely így kb. 80 percig tartott (35+45).
Csapatunk két cserével készült az összecsapásra, míg ellenfelünk kilenc játékossal képviseltette magát. Balázs - Pali - Branko, Zoli - Bö ötössel indítottunk, Csabi és Tusy a kispadon várta a csere lehetőségét. Gyorsan vezetés szereztünk, az ellenfél egyenlített, de sikerült két góllal ellépnünk, viszont a félidő végére újra felrémlett az a bizonyos májusi meccs és újra döntetlen lett az állás (3-3).
A második félidőben 5-5-ig kapaszkodtunk, majd a félidő közepén Aljasék három góllal elhúztak, de az utolsó percekben minden-mindegy alapon két gólt sikerült ledolgozni, az egyenlítésre sajnos már nem jutott idő. Így 8-7-re kikaptunk, Pali kivételével mindenki rúgott legalább egy gólt (a pontos elosztást kommentben lehet jelezni...).
A védekezést többé-kevésbé összeraktuk a nyári felkészülés idején (több kapott gólunk a fáradság számlájára írható), viszont a támadásainkon van még mit fejleszteni, így ezen a kiegyenlített mérkőzésen Aljasék győzelem megérdemeltnek mondható.
Ez egy felkészülési mérkőzés volt. Láttuk a pozitívumokat és a negatívumokat, ezeket a játékosokkal kielemezzük és megbeszéljük, hogy magunknak és Szurkolóinknak ne okozzunk csalódást! Szeretném megköszönni a Tábornak, hogy újra itt voltak és ilyen fantasztikus hangulatot teremtettek! - nyilatkozta a manager.
A mérkőzés után a Csapat nagyobbik része elvonult a Patak Sörözőbe és egy ankéttal egybekötött megbeszélést tartott. Itt több fontos kérdésben megegyezés született, amit a holnap (?) a rendszergazda fog prezentálni.
Mivel a poszt védett lesz, ezért kérjük, hogy azon Csapattagok, akiknek nincs szerkesztői jogunk konzultáljanak Bövel! A poszt tartalmát kérjük, hogy a jövő heti kezdésig MINDEN játékosunk olvassa el. Köszönjük!
Az Aljas Családnak köszönjük a sportszerű játékot és eredményes szezont kívánunk!
Tegnap Csapatunk második felkészülési mérkőzését is megnyerte a Rapid Tipli gárdája ellen. A jó iramú mérkőzés 4-2-es félidő után 9-4-es eredménnyel zárult.
A csupán egy cserével rendelkező Csapatunk alaposan felpörgött a mérkőzés elején (a szép számú szurkolóseregnek is köszönhetően) és mind robbanékonyságban, mind technikailag felülmúlta és bedarálta a Tiplit. Az edzésekre kilátogató Vastüdő-szurkolók bizonyára örömmel fedezték fel a gyakorlott elemeket ezen a mérkőzésen is. Csapatunk jóval több helyzetet alakított ki (így az eredmény még hízelgő is ellenfelünkre), ám a koncentráció hiánya és a jó teljesítményt nyújtó Rajz kapus megakadályozta a nagyobb gólkülönbség kialakulását.
A mérkőzés kisebb botránnyal ért véget: a Vastüdő-szurkolók egy része megkergette a játékvezetőt. (erről hamarosan képeket is szállítunk:). A Rapid Tiplinek köszönjük és eredményes szezont kívánunk nekik, jövő héten pedig bajnoki főpróba az Aljasok ellen.
A bajnokság a belvárosban (Móricz Zsigmond körtér közelében), az új ELTE - pályákon kerül megrendezésre (cím: XI. ker. Bogdánfy út 10. ELTE Sporttelep)
A bajnokság új neve: Universitas Lágymányosi ELTE Futsal Bajnokság, amely egyesíti a tavaszi (Budapesti Összegyetemi Amatőr Futsal Bajnokságot és az ELTE Ligát)
A mérkőzések 2*20 percesek lesznek minden Ligában.
A mérkőzés során csak 1 időkérés lehetséges csapatonként.
Paraméterek: játékrendszer 4+1, 11 mérkőzés, 2*20 perces mérkőzések, játékvezetővel! Az őszi szünetben (október utolsó hete, nincs forduló, a sátorépítés miatt), az utolsó négy forduló (novemberben) már sátorral fedett pályákon kerül megrendezésre!
Csapatok beosztása (ki melyik Ligában indulhat - A, B, C, Ligák) : letöltés itt!
ÚJ CSAPATOK csak a D. Ligák valamelyikében indulhatnak!
FONTOS!!: a nevezés csak akkor érvényes, ha az adott csapat elküldte a nevezési lapot (visszajelzünk, ha megkaptuk), és a nevezési díjból min. 25.000FT-ot legkésőbb a bajnokság előtti megbeszélésen befizetett (vagy bakszámlára átutal - a nevezési lapon kell feltüntetni és küldünk egy számlaszámot). A maradékot pedig az első lejátszott mérkőzés után 5 munkanapon belül kell befizetni, különben a csapat kizárásra kerül, és a befizetett 25.000FT-ot sem jogosult visszakapni!
Ligák szerinti bontás (minden Ligában 12 csapat indulhat):
A. és B. Liga : kedd és szerda 19:45 - 22:00 között (nevezési díj 45.000FT/Csapat)
C/1. Liga : hétfő 19:45 - 22:00 között (nevezési díj 45.000FT/Csapat)
C/2. Liga : csütörtök 17:30 - 19:45 között (nevezési díj 39.000FT/Csapat)
D/1. Liga : csütörtök 19:45 - 22:00 között (nevezési díj 45.000FT/Csapat)
D/2. Liga : hétfő 17:30 - 19:45 között (nevezési díj 39.000FT/Csapat)
D/3. Liga : kedd 17:30 - 19:45 között (nevezési díj 39.000FT/Csapat)
D/4. Liga : szerda 17:30 - 19:45 között (nevezési díj 39.000FT/Csapat)
D/5. Liga : vasárnap 19:45 - 22:00 között (nevezési díj 39.000FT/Csapat)
Július 11-től hétfő esténként összegyűlnek a játékosok (a Tábor tagjaival kiegészülve), hogy egy közös, esti focizással készüljenek a bajnokság őszi idényére. Az eddigi három alkalommal a Csapat nagy része meg tudott jelenni, így elmondható, hogy volt értelme megszervezni az edzéseket.
Augusztus 1-én este lejátszottuk az első edzőmeccset, a Tábor néhány tagja is megjelent (Köszönjük!). A Rapid Tipli volt az ellenfél és 5-3-as félidő után 11(12?)-5-re nyertünk. Az eredményből is látható, hogy a meccs folyamán fokozatosan lendültünk bele, sok szép egyéni megoldás és gól született. A manager elégedett volt az eddigi munkával, bár sokallta a kapott gólok számát, de hangsúlyozta, hogy csak a felkészülés közepén jár a csapat, így még sokat kell azért dolgozni, hogy a bajnokság kezdetére olyan Vastüdő alakuljon, amilyet ő elképzelt.
Eközben Csapatunk vezetői a fokozatosságot figyelembe véve elkészítették a következő hónap menetrendjét:
Már több mint egy hónap telt el az ominózus meccs óta... Ez az idő bőven elég volt arra, hogy minden játékos szellemileg és fizikálisan feltöltődjön. Mivel két hónap múlva indul a bajnokság, ezért a július 11-i héttel Csapatunk is elkezdi a felkészülést.
Bö megszerezte a pályát, hétfő esténként 8-tól fél 10-ig játszhatunk rajta:
A pontos árat még nem tudjuk, mert a tulajdonosokkal még folyik az alkudozás. A pontos edzéstervet a helyszínen fogjuk megismerni, de valami hasonlóra lehet számítani, mint az alábbi videóban:
Kérünk MINDEN Csapattagot, hogy csütörtök estig jelezze, hogy tud-e jönni az edzésre, mert ha nem jön mindenki, akkor még lesz időnk új embereket beszervezni. Továbbá kérjük a játékosokat, hogy az edzéseket vegyék komolyan, mert a következő szezon végén már nem biztos, hogy ennyire megértő lesz a Tábor, mint a mögöttünk hagyott idényben. Akkor pedig bármi elképzelhető részükről:
A tervek szerint minden hétfőn lesz edzés! Bízunk abban, hogy játékosaink minél nagyobb létszámban ott tudnak lenni!
Utolsó fordulóra kerül sor a bajnokságban. Ellenfelünk az Aljas HFC, akit tavaly egy küzdelmes mérkőzésen 2-1-re megvertünk. Az utolsó forduló dönt a dobogós helyezésekről, erről itt olvashattok. A meccs egyik felvezetéseként az Aljas Online páros interjút készített a két managerrel, ami itt olvasható.
Este 9-kor, az 1. sorszámú pályán lesz a meccs. Az időjósok semmi jóval nem biztatnak, így elképzelhető, hogy ugyanolyan magas páratartalom mellett kell játszani, mint az El Nino ellen. A sérültekről még nincsenek pontos információink és ez általában úgyis csak a találkozó előtt szokott kiderülni. Azonban abban bízunk, hogy erre a fontos meccsre mindenki felépül!
Ahogy számítottam rá az El Nino meccs elég tompára sikeredett. Persze ebben közrejátszott magas a páratartalom, viszont az első félidőben elfogadhatóan játszottunk. Mindegy, el kell felejteni azt a meccset és amúgy is - utólag - csak a három pont a lényeg. Most az utolsó meccsre készülünk, ami egyben - a Táborok miatt - rangadó lesz. A szezon első harmadában nem is gondolhattunk arra, hogy ez a meccs akár - a többi meccs függvényében - a feljutásról is dönthet. Néhány Aljas meccset láttam ebben a szezonban, így valamennyire sikerült feltérképezni őket. Természetesen a rangadó tétje miatt csak az aktuális forma fog számítani és az, hogy melyik csapat játékosai tudják a megfelelő pillanatban a lehető leghiggadtabb döntést hozni. Erre a meccsre a hibákat kötelező kijavítani! Védekezésben sokkal keményebbnek és összeszedettebbnek kell lennünk, támadásban pedig az adódó lehetőségeket kegyetlenül ki kell használni, mert a „tükörcsapatunk” sem lesz engedékeny. Nem csak a mi kezünkben van a sorsunk, mert a Grund és a Reaktiváltak meccse is nagyban befolyásolhatja a mi meccsünket is. A többi eredményt ki kell zárni, csak az Aljasok elleni meccsre szabad koncentrálni! Hajrá Vastüdő! - nyilatkozta a manager.
Egy külön - védett - posztban a VH által megszerzett anyagokat olvashatjátok az Aljas HFC-ről.
A Táborra most különösen szükség lesz, várjuk őket szeretettel!
Utolsó kommentek