A szezon első meccsét játszotta Csapatunk a „33” FC ellen. Az ellenfelünkről nem sokat tudtunk, csak annyit, hogy tavaly még Mitch Bjukenen fan club néven nyerték meg a D. Ligát. A nyári alapozásnak köszönhetően bizakodva vártuk a kezdést, a Tábort G képviselte, amit ezúton is köszönünk neki.

Balázs - Pali -  Branko, Vércse - Bö összeállítással kezdtünk, Csabi, Peti (szerencsére itt tudott lenni) és Tusy jelentették a cseréket. A megbeszélteknek megfelelően kezdtük a mérkőzést. A félpályán felvettük az embereket, távol tartottuk az ellenfél csatárait a kapunktól és bíztunk a labdaszerzésekben. Nem hiába... Vércse labdát szerzett, indította Brankot, aki nem hibázta el a ziccert (1-0). Továbbra is a taktika szerint játszottunk, de tény, hogy a „33” FC felpörgette a tempót, így egyre hátrébb került a védelmünk vonala. Több alkalommal csak taccsra tudtuk rúgni a labdát, ennek viszont az lett a következménye, hogy egy pillanatig nem állt össze a védelem, így egy fejes góllal sikerült az egyenlítés (1-1). A kapott gól láthatóan visszavetette játékunkat, amire rögtön ráérzett a fehér mezes csapat. Elöl nem tudtuk megtartani a labdát, így csak idő kérdése volt, hogy mikor kapjuk az újabb gólt, bár tényleges gólhelyzete nem nagyon volt az FC-nek. A gólt azonban nem tudtuk elkerülni (1-2), a fekete leves csak ezután következett. Sikerült a középkezdést el(vas)tüdőznünk, így az ajándékba kapott labdával megduplázta az előnyt a „33” (1-3). Nem hittünk a szemünknek... Fel kellett tápászkodnunk a padlóról, ami Vércse egyéni teljesítményének köszönhetően sikerült (2-3). Jól pörgött a csapat, küzdelmes mérkőzést láthattak a nézők, ebből sajnos megint mi jöttünk ki rosszul és egy átlövéssel újra kétgólos lett a különbség (2-4). Sajnos az Aljas-effektust még nem sikerült kiiktatnunk a játékunkból...

A második félidőben feltoltuk a védelmet, így szinte egy ember védekezett a térfelünkön, a többiek az elrontott támadásaink után rohanhattak vissza. Ennek köszönhetően több alkalommal Balázs vagy a kapufa mentett meg minket a góltól. Szerencsére sikerült a szépítés - üröm az örömben, hogy Csabi lesérült, már nem is tudott visszatérni -: a sérült játékos helyére Bö állt be, akit Pali tértölelő átadással helyzetbe hozott és Bö a kapus - hathatós - segítségével visszahozta a reményeket (3-4). Az ellenfél a saját maga által diktált tempótól egy kicsit elfáradt, de a csatáraik így is sok gondot okoztak a védelemnek. Körbelövöldöztük a kaput vagy a kapus - a szerencsének is köszönhetően - védett, így bár több nagy helyzetünk volt az egyenlítés már nem sikerült.

A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: Balázs.

Érdekes mérkőzés volt, mindenkivel elégett voltam, csak sajnálom azt a rövidzárlatot... Sikerült három gólt rúgni és még, ha jobban pontosítunk, akkor többet kellett volna. Sajnos az első félidő második felét megint iszonyatosan elrontottunk. Muszáj tenni valamit, hogy ebben az időszakban is a játékra koncentráljunk, pláne ha vezetünk. Összességében jobb volt az ellenfél, de ha van egy kis szerencsénk, akkor legalább egy pontot szerzünk - ami látva a többi meccs eredményét -, remélem, hogy nem fog számítani a végelszámolásnál. Ezt a meccset ma kitárgyaljuk, de holnaptól a Kelly hőseire fókuszálunk. Remélem, hogy nem komoly Csabi sérülése! Köszönjük G-nek, hogy itt volt velünk! Hajrá Vastüdő! - nyilatkozta a manager.

A többi eredményt itt láthatjátok. Ebből látható, hogy mennyire kiegyenlített a mezőny. Nagyon nehéz dolgunk lesz!

A bíró sporttársnak köszönhetően sikerült felfedeznünk Csapatunkban Wayne Rooney-t. „Kösz spori! Ezt megtiszteltetésnek veszem a Sporttárs Úrtól. Igyekszem ennek szellemében folytatni pályafutásomat. Azt nem ígérhetem, hogy annyi gólt fogok lőni, mint az angol válogatott játékos, de a küzdőszellemmel nem lesz gond” - nyilatkozta játékosunk, akinek nevét fedje jótékony homály.

Jobbulást Csabi!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat