Honlapunk állandó tudósítója szabin van, így rövidített beszámoló következik.

Szép, napsütéses időben érkeztünk a Hauszman-pályára. A madarak éneke és a közeli építkezés zajának furcsa egyvelege sajátos atmoszférát teremtett ezen a szép, tavaszi délutánon. Kellemesen beszélgetve vártuk, hogy pályára léphessünk. Néha feltámadt a szél, de nem volt zavaró. Na jó, gyorsítsunk.

Gyorsan kaptunk három gólt, a sorrendre nem emlékszem, de ebből kettő szöglet után született és az egyik öngól volt, játékosunk nem tehetett róla, menteni próbált, de azért jegyezzük le a nevét elrettentésül: Áron volt az.

Az első félidőben összejött a szépítés, Pali megzavarta az ellenfél kapusát, így a mi kapusunk egy átlövésből gólt szerzett.

A második félidőben nagyobb fokozatra kapcsoltunk, szorosan fogtuk az embereket és többször nagy nyomás alá helyeztük az ellenfél kapuját, akik elszórtan próbálkoztak kontrákkal, de eléggé erőtlenül. Sajnos az utolsó passzokat, lövéseket elrontottuk, pedig még tetszetős támadásaink is voltak. Aztán kapusunk rúgott egy nagyon nagy gólt a saját térfeléről, a kapufa érintésével. Még tovább fokoztuk a nyomást, így szintén kapusunk felívelt passzát Pali szép fejessel gólra váltotta. 

Ekkor benne volt a meccsben a 3 pont is, de sajnos lejárt az idő, pedig mindent megpróbáltunk. Kemény, harcos utolsó 5 perc volt, ami ellenfelünknek nem igazán tetszett, ezt alkalmanként egy kis rinyálással jelezték is, de nem volt vészes a dolog. A két félidő alapján igazságos döntetlen született, de ebben a meccsben sokkal több volt.

Mivel assistant managerünk is szabin van (igazából mindkettő a Tusi), így nincs értékelés. Akinek hiányzik az olvasgasson régieket, simán össze lehetne ollózni azokból a mait. Igazából az is volt a tervem, csak lusta vagyok.