„Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, (...) csupán emlékezés. És mert emlékezés, nem is fáj talán. Mert szép az, hogy mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy van mire emlékezz, ami szép.”

/Wass Albert/

Azzal kezdeném történelmünk ismertetését, hogy a múlt és a jelen nagy játékosaihoz hasonlóan 2002-ben Pázmányos lettem, Piliscsabán. A híres Szent Vince Kollégium Szent Lujza házában kaptam elhelyezést. Itt működött a Deportivo Nyakonrúglak nevű együttes, ami rendszeresen szerepelt a Pázmány Bölcsész bajnokságban. A DNyR vezetői - főleg - a kollégium lakói közül választottak játékosokat: aki egyeneset tudott rúgni a labdába az csapattag lehetett. Ennek viszont az volt az ára, hogy idővel többen ültünk a kispadon, mint a pályán focizó két együttes összesen. Az a szezon annak a koncepciónak a jegyében telt.

2003 júniusában, a vizsgaidőszak kellős közepén (lehet, hogy szeptember elején - erre pontosan már nem emlékszem), a dohányzóban tartózkodó srácok - cigizés és focitárgyalás közben - megbeszélték, hogy elegük van a DNyR-ből és inkább alapítanak egy új csapatot. A VASTÜDŐ-n sem kellett sokat gondolkodni, hiszen két-három kivételtől eltekintve mindenki dohányzott (természetesen kondiban nem álltunk ilyen jól).

Alapító Atyák:

Lajos

Wundi

Gorán

Tusy

Matyi (elméleti szakember)

Pack Úr

Mivel így kevés volt a tüdőnk a 4+1-hez, ezért beszerveztünk még néhány embert: Juszuf-ot, Sáká-t, Bárány Úr-at, Tompi-t.

2003/2004-es szezon: rögtön beneveztük az induló bajnokságba. A Vastüdő menedzselését a mára már a mi köreinkhez képest celebbé vált Bárány Úrra bíztuk (természetesen - szerencsére - ugyanúgy számíthatunk rá most is, mint anno). A Csapat az első meccsét a többszörös bajnok és bombaerős LG Curmisag (szinte biztos, hogy ők azok) ellen játszotta, akiket egy fantasztikus mérkőzésen (és a közönség elképedésére) 6:5-re megvertünk! A bajnokság további részére már homályosan emlékszem, de abban biztos vagyok, hogy még márciusban - az egyenes kieséses szakaszban - is álltunk...

2004/2005-ös szezon: újra nekiveselkedtünk. Új csapatok indultak, a régiek közül pedig már nem mindenki vállalta a részvételt. Egy közepesen erős csoportba kerültünk, ahol 6 meccsből 6-ot megnyertünk. Emlékezetes, hogy az utolsó mérkőzésünket szinte jégpályán játszottuk, ahol a játékosok többször estek el, mint ahogy a labdához értek volna. Sajnos azonban - rendezési hiányosságok miatt - tavasszal már nem folytatódott a a bajnokság (egyes hírek szerint a főszervezőnek - csapata kiesése után - már nem állt érdekében). Viszont állítom, hogy ebben az évben volt a legerősebb a Csapat és méltán pályáztunk (ellenfeleink is elismerték) a dobogó legfelső fokára!

2005/2006-os szezon: ha jól emlékszem, akkor ebben az esztendőben Tompi súlyos sérülése miatt felhagyott a focival, így sürgősen kapus után kellett néznünk. Választásunk Taki-ra (hosszú viszontagságos út után megtalálta a megfelelő baráti- és focis társaságot) esett. Ő a manager segítőjének noteszában szerepelt, így többszöri megfigyelés (fizikai és szellemi próbatétel) után érkezett hozzánk. A fentebb említett ok miatt féltünk ettől a szezontól, de játékosaink küzdőszellemének köszönhetően negyeddöntőbe jutottunk, ahol az első meccsen 4 gólos győzelmet arattunk (ha jól emlékszem LG Curmisag volt az ellenfél). Sajnos a visszavágó - főleg szellemi okok miatt - nem úgy sikerült, ahogy elterveztük: 6 góllal kikaptunk és kiestünk.

2006/2007-es szezon: ezt a szezont úgy kezdtük, hogy a csapat többsége kiköltözött a kollégium falai közül (albérlet, Budapest), így sokkal nehezebb volt összetrombitálni a játékosokat. Ezért is új menedzser után kellett néznünk. A Csapattagok egyöntetű véleménye alapján ezt a posztot Tusy - napjainkig - töltheti be. Igazoltunk három új játékost: Bö-t (csatár), Zsolti-t (kapus: aki azután vállalta fel a háló őrzését, miután egy baráti meccsen - véletlenül - lefejelte Juszufot),  Peti-t (védő - szezon közben (tavasszal) érkezett: hosszú viszontagságos út után megtalálta a megfelelő baráti- és focis társaságot). A bajnoki mezőny teljesen kicserélődött. Sok új csapat jelent meg, akik fiatalok voltak és a futómennyiségük többszörösen meghaladta a miénket. Ennek ellenére vagy éppen ezért (rutinunknak is köszönhetően) az elődöntőig masíroztunk. Itt azonban a Winchester Unitedbe botlottunk (róluk azt mindenképp tudni kell, hogy megalakulásuk óta testvércsapatként tekintettünk rájuk és úgy is kezeltük őket), de a fiatalság és a futótudományuk kifogott rajtunk, így vereséget szenvedtünk és - megosztva - a 3. helyen zártuk a szezont.

2007/2008-as szezon: hatalmas sikerrel kezdődött ez az év. Sikerült leigazolni Zolit, a WU csapatkapitányát, aki által egy új barátra és futógépre akadtunk. Mellesleg neki köszönhetjük, hogy a Nike beszállt a szponzorációba, így négy évvel a megalakulásunk után egységes Vastüdő mezben léptünk pályára. Ez a szezon nehézségekkel telt, mert idő hiányában még kevesebb emberrel tudtunk kiállni a meccseinkre, de az összetartásunknak köszönhetően az elődöntőig meneteltünk. Itt azonban újra az örök rivális Winchester United-be botlottunk és ők megállítottak minket. Az évek alatt - a barátságos meccsek kivételével - tétmeccsen soha nem tudtuk levetkőzni WU-fóbiánkat (egy csoportmeccsen legyőztük őket, de az nem osztott, mert mindketten továbbjutottunk a csoportból). Így - megosztva - újra a dobogó 3. fokán találtuk magunkat!

Ebben az évben a tulajdonosok még egy rendkívüli közgyűlést tartottak, amin a következő pontokat fogadták el:

1) Ezennel lezártnak tekintjük a Pázmány Bajnokságban való részvételünket!

2) A következő fél évet arra szánjuk, hogy a lehető legoptimálisabb bajnokságot megtaláljuk Budapesten.

3) Aktívabbá tesszük kapcsolatunkat a Szurkolóinkkal!

4) Mostantól a meccsek utáni beszélgetések (lásd: sörözések) váljanak fontosabbá, mint az eredményesség, de a pályán elért vereségeket a lehető legminimálisabbra kell csökkenteni!

2009 tavaszi szezon: az ideális bajnokságot az ELTE keretein belül találtuk meg. Fogalmunk sem volt az itteni erőviszonyokról, így erre a fél évre csatlakozott hozzánk a Latrina Hurrikán vezetője Taizs Úr (ennek fejében Kósi kapusunk az LH-t segítette a Pázmány Bajnokságban), valamint leigazoltuk Áron-t a WU-ból (védő) és Pali-t (védő) a Patak Brigádból. Mivel csak „tanultuk” ezt a bajnokságot, így elfogadható a 8. helyezésünk. Három győzelmet arattunk és bár nem szenvedtünk nagy arányú vereségeket, de el kell ismernünk, hogy sok közünk nem volt a mérkőzésekhez. Ez egy kicsit rosszul esett a játékosok lelkivilágának, mert a Pázmányon tulajdonképpen végig a legjobbak között voltunk, itt pedig meg kellett elégednünk a középmezőny aljával. Viszont tanulóidőszaknak kitűnő volt! A szezon végén Áron a tengeren túlra igazolt. Szezon közben egy meccses próbajátékra jelentkezett Branko.

2009 őszi szezon: már nagyjából ismertük a csapatok és a liga erősségét. Elkészült a honlapunk, a Csapatnak indulót és mottót („Győzelem vagy Szibéria!”) választottunk, ami Vadócz papa örökbecsű mondása volt. A legnagyobb erősítésünk, hogy visszatért egyik alapítónk és (történelmünk legjobb védője) Gorán, leigazoltunk a WU egyik (hanem a) legtechnikásabb játékosát, Branko-t, valamint Csabi-t a Patak Brigádból. Sajnos elhagyta társaságunkat egy barátunk, aki egyben csapatunk „niggere” volt. Ebben az időszakban kezdett kialakulni egy komoly (baráti, szurkolói, játékos) kapcsolat a Patak Brigád-dal. A szezonbeli menetelésünk fantasztikusra sikeredett! Egyre-másra értük el a nagyobbnál-nagyobb győzelmeket, valamint ekkor játszottuk történelmünk egyik kiemelkedő mérkőzését a Pindúr Pandúrok ellen. Erre a szezonra tehető, hogy Szurkolóink egyre jobban összekovácsolódtak és egymásra találtak a csapattal. Ennek a fantasztikus szezonnak nem is lehetett más az eredménye, csak a feljutás!

2010 tavaszi szezon: új év, új remények, új osztály. Úgy álltunk neki az évnek, hogy a biztos bennmaradás a cél. Hiszen nem tudtuk, hogy mire számítsunk, mert mégis csak egy osztállyal feljebb vagyunk és így valószínűleg az ellenfeleink is erősebbek. Ez az okfejtés a pályán is visszaköszönt: nyoma sem volt a nagy arányú győzelmeknek. Sőt: a győzelmekért vért kellett izzadnunk. Egyáltalán nem véletlen, hogy a bajnoki meccsek negyven százalékán döntetlent játszottunk. A bajnokság végére a keresztbeveréseknek is köszönhetően dobogóra tudtunk állni, ami a mi kis baráti társaságunknak hatalmas ajándék volt. Ennek sokkal jobban tudtunk örülni, mint a Pázmány Bajnokság 3. helyeinek. Itt is volt egy kiemelkedő mérkőzésünk, mégpedig a bajnokságot nyerő (ám névbitorló) Tüdő FC ellen. Szurkolóinknak köszönhetően az Aljas HFC elleni meccs olyan élményt adott a pályára lépő játékosoknak, amiből még napjainkban is meríteni tudnak. Megemlítendő, hogy szezon közben egy meccses próbajátékra érkezett Vércse a Patak Brigádból. Az idény végén Gorán Pécsre szerződött.

2010 őszi szezon: új helyszín, új szabályok, új pályaborítás, Áron visszatért. Ezen a pályán újra az ős-Vastüdős játékot kellett alkalmazni (4+1), de így együtt műfüvön még sohasem fociztunk. Elvesztettük betonvédőnket és a tavaszi szezonban kipróbált Vércsét leigazoltuk, de az idénykezdet így is katasztrofálisra sikeredett. El kell ismernünk, hogy ebben az időszakban sokkal erősebb csapatokkal vetélkedtünk, bár nem játszottunk alárendelt szerepet, de a vereségeket nem lehet megmagyarázni. Sokáig a bennmaradásért küzdöttünk, azonban egy jó hajrával sikerült a középmezőny elejére tornásznunk magunkat. Két meccsen már bemutatkozott mostani kapusunk - Balázs -, akit tüzetes fizikai és szellemi tesztnek vetettünk alá és megelégedéssel konstatálhattuk, hogy tökéletes választás a Vastüdő kapujának őrzésére. Ugyanis évek óta az 1-es mezszámot viselő kapusunkat - Zsolti - leigazolta a Zalaegerszeg.

2011 tavaszi szezon: az 52. esztendős csepeli iskola pályáján játszottuk le az évet. Ez az idénykezdet elütött a többitől, mert sikerült győzelemmel indítanunk. A folytatás viszont katasztrofálisra sikeredett, mert az 5. forduló kezdetéig sikerült egy -14-es gólkülönbséget produkálni. Ebben az időszakban igazolt Németországba Áron, így megint karcsúsodott a védelmünk. Ezeken a meccseken több olyan időszak is volt, amikor közünk nem volt a játékhoz. Az ismerős Reaktivált Gének elleni győzelem egy kicsit megnyugtatta a Csapatot, de a következő - újra vesztes - mérkőzés után már félve tekintettünk hátra, mert megcsapott minket a kiesés szele. A Szépfiúk elleni meccs lett Csapatunk számára a szezon mérkőzése. Két cserével hoztuk a meccset, ahol olyan catenacciot mutattunk be, ami történelmünk aranyoldalira kívánkozik. Ezután három meccset nyertünk zsinórban és az ellenfeleinknek is hála, hogy utolsó Aljasok elleni meccs eredményétől függött, hogy B. Ligások leszünk vagy maradunk a C-ben. Fantasztikusan indult a meccs 3-1-re is vezettünk, de aztán elindult a lejtmenet és a 6-4-es vereségnek köszönhetően az Aljas Család lépett egy osztállyal feljebb...

2011 ősz: Csapatunk újra visszakerült az ELTE-BEAC pályájára és új mezszponzorunk lett. Itt egy teljesen új műfüves pályán hódolhattunk kedvenc elfoglaltságunknak. Sőt, a bajnokság utolsó négy fordulójára a szervezők „Sátoros Ünnepet” varázsoltak. Sajnos a bajnokságról sok jót nem tudunk elmondani. Tény és való, hogy történelmünk legnehezebb félévén vagyunk túl. Hét vereséget szenvedtünk, ezekből csak egy volt súlyos és több meccs csak nüanszokon múlt, de erősségben legalább 6-7 csapat megelőz minket. Itt már nem voltak körbeverések, így mivel mi csak a kötelezőket tudtuk hozni és nem volt bravúrgyőzelmünk, így valahol törvényszerű volt a kiesésünk. Mindezek ellenére jövőre folytatjuk hadjáratunkat és bízunk benne, hogy - Áronnal erősödve - sikerül a visszatérés a C. Ligába!

2012 tavasz: a kiesést követően ki szerettük volna harcolni az azonnali visszajutást, ezzel a tervvel vágtunk is neki a bajnokságnak. Természetesen tudtuk, hogy lesz egy-két új csapat, akikről semmit sem tudunk, így kemény csatákat kell vívni az első két helyért. A sorsolás szeszélye folytán az első három fordulóban - így utólag elnézve - eldőlt a sorsunk. Kezdtünk az ősi rivális Rapid Tiplivel, akiket rossz játékkal is, de sikerült elverni. A következő két fordulóban egy-egy góllal kikaptunk a két majdan feljutó csapattól, így bebizonyosodott, hogy ősszel is a D. Ligában folytatjuk. A többi meccsnek úgy futottunk neki, hogy focizzunk egy jót. Ennek köszönhetően szereztünk még három győzelmet (ebből kettőt a pályán, egyet a zöld asztalnál), így a 9. helyen végeztünk, de örömre ad okot, hogy pozitív lett a gólkülönbségünk. Ezen a tavaszon egy negatívum és két pozitívum érte a Csapatot. Sajnos Branko engedett a nagyobb kihívásnak és egy számítógépes világcég krakkói csapatába szerződött. Ennek ellenére az ajtó előtte mindig nyitva áll, visszavárjuk! Áron visszatért Németországból és reméljük, hogy többet nem enged a Nyugat csábításának. Nagyon hasznos tagja lett Csapatunknak! Márciusban Zoltán bejelentette, hogy apa lesz. Ezt méltóképpen meg is ünnepeltük, amit többé-kevésbé hagyománnyá vált. Júniusban pedig a támogatóknak hála edzőtáborba vonul a Vastüdő. Reméljük, hogy ez a pár nap jótékony hatással lesz az őszi félévre!

2012 ősz: ősszel egy új helyre, a budapesti amatőr foci egyik kedvenc fellegvárába, költözött a bajnokság. Így mi (és G) is költöztünk! Sajnos ez a hely nem igazán nyerte el a játékosok tetszését. Többször fordult elő olyan helyzet, hogy nem volt öltöző. A pálya talaja egyenletlen, míg egy nagyobb rúgás után minimum méteres kerítést kellett mászni és akkor a 22.15-ös kezdési időpontról ne is beszéljünk. A pályán sem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy azt a Vastüdő játékosok szerették volna. Az első négy meccset elvesztette a Csapat, de ami még dühítőbb, hogy mindegyiket(!) egy góllal (amikor kettővel kaptunk ki az csak azért volt, mert Balázs azt mondta, hogy: „Nehogy mindig egy góllal kapjunk ki!”)... Aztán amikor megszületett az első győzelem, akkor az aktuális ellenfél nagyon beleszaladt a késbe. Természetesen itt is voltak tőlünk jobb csapatok, de az egygólos vereségek nagyon zavaróak voltak, a vége felé már játékosaink is csak mosolyogni tudtak az eredményeken. Ebből a szezonból amit biztos, hogy fel tudunk idézni évek múlva az a meccsek utáni „pihenés” és hogy szinte mindig taxival ment haza a játékosok nagy része.

2012/2013 tél: Csapatunk történelmet írt, hiszen eddig még nem történt olyan, hogy egy téli bajnokságban elindult volna a társaság. Feltétlenül meg kell említeni, hogy ezt a 11 meccset egyfajta "felkészülésnek" szántunk a tavaszi szezonra. Ez a pár meccs arra volt jó, hogy visszatértjünk kedvenc helyszínünkre és megint a buborékban játszunk. Az első meccsen rögtön be is bizonyosodott, hogy "nincs levegő", de az ellenfél is jobb volt. Pont nem tudtuk átlépni az ötven százalékot, de így is volt két remek meccsünk. A Rehabiliteam elleni azért különösen értékes, mert csere nélkül, helyzeteiket tökéletesen kihasználva és elsőrangú catenacciot bemutatva tudtunk győzni. A Forza Bázzz elleni meccsünket pedig mindenki el akarná felejteni... Mindenképpen meg kell emlékezni a BEAC-büfében megtartott jó hangulatú csapatértekezletekről!

2013 tavasza: új pályán, a Haszmann utcai sporttelepen, a főváros egyik legmodernebb, lábkímélő műfűjes pályáján folytatódott számunkra a bajnokság. Azt le kell szögeznünk, hogy nem indult valami jól a szezon. Négy forduló, négy vereség. Ilyen nem sokszor fordult elő a 10 éves történelmünkben. Átlagosan egy góllal kaptunk ki, de a Csapat védelme nem igazán állt össze. Aztán hirtelen két meccs alatt rúgtunk tíz gólt, amin testvériesen Bö és Áron osztozott. Mikor már azt hittük, hogy minden szép és jó, akkor a hullámvasúttal megint a mélybe szálltunk. Elég hektikus, hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel tarkított szezonon vagyunk túl. Bö lett a gólkirály, míg Áron a Fair Play-díjas, mert az utolsó meccsen úgy adott gólpasszt, aminek értékesítésével Bö lett a gólkirály, hogy ő is befejezhette volna, akkor pedig az ő fejére kerül a virtuális korona. Grat Bö és - természetesn - grat Áron!

2013 ősze: a legenda folytatódik!

Néhány mérkőzésen pályára léptek csapatunkban: Elek, Hajagos Úr, Németh Tomi.

Én így éltem át az elmúlt éveket, a kispad egy adott pontjáról, szakmai hozzáértés nélkül, szubjektíven. Ha valakit a téves emlékezetem miatt megbántottam, azért elnézést kérek. És ha valaki másképpen emlékszik, könnyen lehet, hogy neki van igaza.

Forrás: google.hu, http://forum.index.hu/User/UserDescription?u=1164829

P.S.: Kedves Csapattársaim, Kedves Szurkolóink! Aki másképp emlékszik (vagy más dolgok is eszébe jutnak) a közösen átélt eseményekre, meccsekre stb. nyugodtan javítson ki vagy bővítse ezt a bejegyzést! Köszönöm!