Kedd este egy régi ismerőssel hozott össze Fortuna. Az Iron FC-ről nincsenek igazán jó emlékeink, ennek ellenére nem mondanánk, hogy remegő gyomorral vártuk volna a meccset. Az már megszokott látvány, hogy kék mezes ellenfelünk bemelegítéssel indul csatába, mi is így tettünk. Nálunk egy, a túloldalon két csere volt.

Balázs - Pali, Tusy - Áron, Bö felállással indítottunk – Laci a kispadon várta a bevetést –, de az Iron futkározós taktikája miatt szinte azonnal borult a hadrend és körforgásban mindenki játszott mindenhol. Két-három Iron megindulást meg tudtunk akadályozni, majd egy ilyen után Balázs szöktette Áront, aki tökéletesen vette át a lasztit, megcélozta a rövidet, a kapus taccsra mentett. Áron eszmélt a leggyorsabban, a kapu elé belőtt labdája pedig egy kék mezes védő sarkáról, a kimozduló kapus mellett a rövidbe vánszorgott – öngól (1-0). Tökéletes kezdés! Ezek után várható volt, hogy még nagyobb sebességi fokozatba kapcsol az Iron FC – nem is kellett ebben csalódni. Már-már úgy tűnt, hogy megúsztuk, amikor egy apró rövidzárlat meghozta a kékek egyenlítését (1-1). Újra nekiveselkedtünk, sajnos ők is, próbáltunk támadgatni is, de főleg a védekezésre kellett koncentrálni, amit jól megoldottunk: lezártuk a területeket, nem engedtük, hogy lecselezzenek bennünket. Az oxigénfelvétellel azonban híján voltunk.

A rövid szünet arra volt jó, hogy két nagyobbat lélegezzünk. Hárman is cserét kértek volna, végül az nyert, aki a legközelebb volt az oldalvonalhoz.

Ezt a félidőt is a szokott módon kezdtük: kézilabdamódra felállt az ellenfelünk a térfelünkön, mi meg falat alkottunk a kapunk előtt. A megszerzett labdákkal pedig megindítottuk rohamainkat. Sikerült bealtatni az ellenfelet, mert Balázs által előrerúgott labda – Áron közreműködésével – a hálóban kötött ki (2-1). Azonban nagyon sok volt hátra... Még nagyobbat tekert a fordulatszámon az Iron, mi pedig elindítottuk legendás catenacciónkat. Egyre-másra jöttek a támadások, de mindegyiket hatástalanítani tudtuk. Ha nem sikerült, akkor még mindig bízhattunk Balázsban. Két-három óriási védése volt, de ezek eltörpülnek egy földöntúli bravúr mellett: egy jobbról leadott lövést balra tornázott ki, ahol nem volt emberünk, csak kék mezes játékos (a kaputól kettő méterre), akinek a lövésére is átért.

...és védekeztünk, és védekeztünk, és védekeztünk: számolatlanul jöttek a beadások a hatoson belülre, míg 39.30 körül egy erősen belőtt labda az egyik védőnkről a hálóba pattant (2-2). Sajnos nem bírtuk ki! A slusszpoén még hátramaradt (volna): a középkezdés után Pali óriási helyzetet teremtett a leggyorsabb emberünknek, de az ellenfél kapusa óriásit hárított.

VT-barométer: 8.

„Óriási meccset játszottak a srácok, amiért csak gratuláció jár nekik! A meg-, illetve bepattanó lövés(ek) benne vannak a sportban. A tavaszi meccsből kiindulva azt is mondhatnánk, hogy az előrelépés megkérdőjelezhetetlen! Be kell vallani, hogy támadásainkat nem igazán tudtuk kihasználni, amit azonban védekezésben műveltünk az már-már a legendás Vastüdő-harcmodorra hajazott. Nem hiszem, hogy mai ellenfelünktől sok csapat fog tudni pontot rabolni... Hajrá Vastüdő!” – mondta az assistant manager.

Köszönjük Heniék részvételét!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat