Hétfő este szépszámú szurkolósereg előtt lépett pályára szeretett Csapatunk. Ellenfelünk a tabellán előttünk álló Veszélyesek FC volt. A nap folyamán kaptuk a rossz híreket, aminek következtében Peti és Vércse nem tudta vállalni a játékot. Bíztunk abban, hogy Zolinak rendbe jön a sérülése, de... Külön köszönjük Orsinak és G Úrnak, hogy mindketten hozták barátaikat!

Balázs - Zoli - Branko, Pali - Csabi összeállítással kezdtünk, Bö és Tusy az oldalvonal mellett melegített. Szerencsére az ellenfél kispadját is meg tudták figyelni, így vették észre, hogy a Veszélyesek győzelméért szorít a magyar labdarúgás egyik - baseballsapkájáról - híres szakembere (a megfejtések akár kommentben megírhatók - úgy gondoljuk, hogy a fodballban járatosak számára ez nem lesz nehéz). Ez a felismerés megnövelte a kispadon ülők önbizalmát és fergeteges buzdításba kezdtek. Sajnos néhány perc elteltével Zoli nem tudta vállalni a játékot, így egy cserénk maradt. Szerencsére mezőnyfölényben játszottunk, helyzeteket alakítottunk ki, míg ellenfelünk egy-egy szórványos ellentámadással próbálkozott, de visszarobogtunk térfelünkre, így rögvest meg tudtuk őket állítani, Balázsnak nem sok dolga akadt. Elől Pali kibrusztolt magának egy helyzetet, a meglőtt labda egy picit megpattant az egyik védő lábán, de ez is elég volt ahhoz, hogy megszerezzük a vezetést (1-0). Továbbra is támadásban maradtunk, ziccereket is ki tudtunk alakítani, de a befejezésekkel rendre gondok adódtak. Mindenkinek volt legalább egy helyzete, amit ilyen szinten is illik belőni...

A második félidő ugyanonnan folytatódott, ahol az első befejeződött. Többet birtokoltuk a labdát, megpróbáltuk tudatosan felépíteni az akciókat. Ez többé-kevésbé sikerült is, még helyzetbe is tudtunk kerülni, de a megnyugtató második gólt nem sikerült begyömöszölni. Védelmünk az előző meccsel ellentétben stabilan állt a lábán, Balázsnak csak egy veszélyes átlövést kellett megfogni, a többit blokkoltuk vagy az igazi magyar focista példáját követve díszkíséretet biztosítottunk az alapvonalon kiguruló labdának. Ellenfelünk játékosai az idő előrehaladtával egyre frusztráltabbak lettek, aminek többször hangot is adtak. A félidő közepén Zoli megpróbálkozott a játékkal, de nem volt az igazi... Ennek is köszönhetően elvesztette a labdát, majd - teljesen jogos - sárga lapot érően megakadályozta, hogy az ellenfél ziccerben vezesse a labdát kapunkra. A megítélt szabadrúgás után a felrúgott játékoshoz került a labda, őt Branko szerelte, amit nem bírt elviselni és egész egyszerűen elvesztette a fejét... Hátulról nyakon ragadta játékosunkat, földre teperte, majd még meg is ütötte... Szerencsére Csapatunk egyik legnyugodtabb tagját sikerült elkapnia, így nem lett verekedés a dologból. A spori az intermezzo (az oldalvonal mellett álló úriembernek nem kellett volna szítania a tüzet) után mindkét felet 2 perces büntetéssel sújtotta (azt nem tudjuk, hogy Brankot miért...). Három a három elleni játékban nyilván több szabad terület van, de mi a biztonságot tartottuk szem előtt, bár így is volt egy-két ígéretes átlövésünk... A maradék időben tartottuk a labdát, így nagyon fontos három pontot zsebeltünk be.

A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: Branko.

Nagyon örülök a győzelemnek, de egyben dühös is vagyok. Hiszen annyi gólhelyzetünk volt, hogy talán még pozitívba is tudtuk volna fordítani gólarányunkat. Egyszerűen hihetetlen, hogy megcsináljuk a nehezét és az üres kapuba nem sikerült továbbítani a labdát. Ezzel szemben a védekezésünket meg kell dicsérni. Balázsnak talán kétszer kellett nehezebb helyzetet megoldani, sikerült nullára hozni egy meccset, ami kispályán elég ritka. Az intermezzóról: a támadót meg kellett állítani, a sárga teljesen jogos. Ami viszont utána történt, az nem futballpályára való. Szerencsére ebből történt még komolyabb probléma, ami Branko józanságának köszönhető. Ezt ezúton is köszönöm neki! Az ő kiállítását viszont egyáltalán nem értem... Na mindegy, lényeg a győzelem! Megyünk tovább, a sorsunk továbbra sincs a mi kezünkben! Hajrá Vastüdő! - mondta a mérkőzés lefújása utáni pillanatokban a manager.

Még egyszer köszönjük Orsinak (és barátainak) és G Úrnak (és barátainak) a részvételt! Várjuk őket jövő héten is!

A Csapat és a szerkesztőség nevében jobbulást kívánunk Zolinak!

Reméljük, hogy a Csapat nem tér le a győzelem ösvényéről!

Vastüdő Sajtószolgálat