Hétfő este a szintén 0 pontos Raubkopie ellen játszott Csapatunk. Velük a tavalyi szezonban találkoztunk először, akkor vereséget szenvedtünk. Biztunk benne, hogy ezen a meccsen végre sikerül megszerezni első pontjainkat. A múlt heti felhőszakadás után végre tökéletes futballidőben játszottunk. Külön köszönet Rékának és G Úrnak a részvételért!

Balázs - Tusy - Branko, Zoli - Vércse összeállítással kezdtünk, Bö, Csabi, Peti, Wundi a padon melegítettek, míg Pali egy kis késéssel érkezett meg. Jól kezdtük a mérkőzést, irányítottuk a játékot, veszélyesek voltunk az ellenfél kapujára. Több átlövéssel is próbálkoztunk, de ezeket a Raubkopie kapusa hatástalanította. Sajnos a hőn áhított vezető gól nem akart megszületni... Ahogy azonban ilyenkor lenni szokott az ellenfél minden-mindegy alapon kapura rúgta a labdát, ami annyira váratlanul érte a Csapatot, hogy az a hálóban kötött ki (0-1). Természetesen a bekapott gól egy kicsit visszavetette a csapatot, ennek ellenére mentünk, daráltunk tovább, de az egyenlítés csak nem akart összejönni. A törvény az törvény: labdát vesztettünk, gólt kaptunk... De milyet... Balázs a beleütött a lasztiba, ami így először az oldalsó kapufára, majd a keresztlécre pattant, Balázs fekve újra beleütött, így a labda a másik kapufát érintette és az ellenfél játékosa üggyel-bajjal a gólvonalon túlra továbbította a bogyót (0-2). Ezt a gólt a szilveszteri összefoglalókban biztosan láthatjuk... Sajnos Balázs még meg is sérült, de szerencsére tudta folytatni a játékot. Jókor jött a szünet!

A második félidőt ugyanakkorra elánnal kezdtük mint az elsőt. Körbelövöldöztük a kaput, a kapus védett, szinte mindenkinek volt legalább egy lövése, de hiába vártunk a gólra... Ezt a helyzetet elégelte meg Vércse, aki kibrusztolta magának a helyzetet, majd a felső sarokba lőtt (1-2). Mindent beleadtunk! Talán túlságosan is... Többször lekontráztak minket, a kapufa kétszer velünk volt... Éreztük, hogy ez nem lesz mindig így, de mennünk kellett előre az egyenlítésért. Be is következett, amitől féltünk: egy általunk lőtt szöglet után labdát szerzett a Raubkopie és a gyors kontrával a kapunkig mentek, elpörgették a labdát Balázs mellett, ami éppen, hogy befért a sarokba (1-3). Pechünk volt... Nem adtuk fel, időt kért a csapat, megbeszéltük a taktikát. Egy átlövésbe Zoli jól tette be a lábát, így szépítettünk (2-3), de egyenlítésre sajnos már nem futotta... Nem ezt érdemeltük!

A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa (folytatva a hagyományt): Réka és G Úr.

Nem számítottunk arra a felkészülés végén, hogy három meccs után 0 ponttal fogunk állni. Lehet, hogy túledzettük magunkat vagy nem koncentrálunk eléggé, akkor ez az én hibám, nem tudom... Ezen a meccsen világsztárt faragtunk az ellenfél kapusából, Balázs meg a 2. gólnál megsérült, de végigvédte a meccset, amit ezúton is köszönök neki. Kis túlzással egy idény megnyerésére elég helyzetet dolgoztunk ki. Azt tudjuk és látjuk, hogy két csoportra osztható a bajnokság. Vannak kiemelkedő csapatok és a többiek. Viszont ha a többiek csoportja közül sem tudjuk megverni a velünk egy szinten levőket, akkor nagy bajba kerülünk... A következő meccsen jönnek a jogászok, akiknek a nevük egy jogász-válogatottra is utalhat. Az sem lesz könnyű... A pletykákkal nem foglalkozok, megyek előre, dolgozok becsülettel, a többi a vezetők dolga - nyilatkozta a manager.

Legalább láttuk, hogy az előző meccs utolsó része csak egy kisiklás volt. Viszont a helyzeteket be kell lőni!

Rékának és G Úrnak még egyszer köszönjük!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat