Hétfő este a Szépfiúk FC-vel játszottunk bajnoki mérkőzést. Nem ez volt az első találkozásunk, hiszen tavaly heroikus küzdelemben 2-1-re felülmúltuk őket. A nap folyamán folyamatosan kaptuk a rossz híreket, egyre-másra dőltek ki játékosaink. A meccs kezdetére már csak hatan(!) maradtunk. G és az „elsőbálozó” Orsi személyében szurkolóink is voltak, nekik külön köszönjük a részvételt!

Balázs - Peti, Bö - Zoli, Csabi ötösfogattal indítottunk, Tusy a kispadon várta a beugrást. A megbeszélt taktika szerint kezdtük a mérkőzést, masszív védekezésből gyors kontrákkal próbáltunk operálni. Néha csak centiken múlott, hogy nem sikerült labdát szerezni. Ami késik, az nem múlik... Csabi a félpályánál az ellenfél utolsó emberétől labdát csent, a kapuig gyalogolt, majd higgadtan a hálóba helyezte a lasztit (1-0). A kapott góltól a Szépfiúk felpörgették az iramot, nagyobb nyomás alá helyezték védelmünket, ami viszont biztosan állt a lábán. Ennek a feltolt védekezésnek köszönhetően Csabi lemásolta első gólját, azzal a különbséggel, hogy most a felsőbe lőtte a lasztit (2-0). Éreztük, hogyha még egyet rúgunk egy kissé megnyugodhatunk. Azonban Zoli kapufát rúgott, Tusy kapáslövését reflexszel védte a kapus. Balázs sem akart lemaradni: akkor is mentett, amikor sokan már gólt kiáltottak. Sajnos a szünet előtt jött a holtpont és ennek következtében nem bírtuk ki a nyomást: egy gyors Szépfiú-akciót nem tudtunk lekövetni, sikerült a szépítés (2-1).

A második félidő ugyanolyan forgatókönyv szerint kezdődött, mint az első, azzal a különbséggel, hogy már nem voltunk annyira fittek. Ennek egyenes következménye volt a Szépfiúk egyenlítése (2-2). Korán jött... A fáradságnak köszönhetően egyrészt nem tudtunk annyi labdát szerezni a félpálya környékén, másrészt rövid ideig tudtuk csak az ellenfél térfelén tartani a labdát. Így újra és újra ráestek a védelmünkre, nem tudtunk fellélegezni... Egy lefordulás, lövés és már vezetett is az ellenfél (2-3). Be kell vallanunk, hogy ebben az időszakban Balázs tartott minket meccsben... Próbáltunk támadni, de már nem volt erőnk! Ekkor időt kértünk, megbeszéltük a taktikát és eldöntöttünk, hogy mindent egy lapra teszünk fel. Ennek meg is lehetett volna az eredménye, de a fejben fáradt társaság nem tudta értékesíteni az adódó lehetőségeket, míg a vége előtt vagy két perccel a Szépfiúk a lábak közt elsuhanó labdával eldöntötték a meccset (2-4).

A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: Balázs.

Büszke vagyok a fiúkra, de nagyon sajnálom őket, hogy nem sikerült... Tudtuk, hogy kevesen leszünk, így dupla, sőt tripla erőre lett volna szükségünk. Amíg bírtuk mentünk, amikor a fülünkön vettük a levegőt, akkor is ki tudtunk volna egyenlíteni, de a mentális fáradságot nem tudtuk legyőzni. Természetesen be kell vallani, hogy a negyedik gólig Balázs tartott minket meccsben. Nem volt szerencsénk, mert ha 2-0-nál ez vagy az a helyzet bemegy vagy kihúzzuk a félidőig kapott gól nélkül, akkor talán reálisabb esélyünk lett volna az X-re, de a tavalyi meccshez képest ellenfelünk is jobb lett, mi meg sajnos csak egy cserével tudtunk kiállni. Most már csak előre szabad tekintünk, hiszen nekünk minden pontra égetően szükségünk lenne, de... Győzelem vagy Szibéria! Hajrá Vastüdő! - nyilatkozta a manager.

Bízzunk benne, hogy már a következő meccsen sikerül begyűjteni a három pontot!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat