A változatosság kedvéért a szezonban először és utoljára szerdára került a bajnokink, ott is a legkorábbi időpontba. Több meccsen is túl vagyunk a KPS ellen, a tavalyit 5-1-re nyertük. Előttünk még edzést tartottak a legfiatalabb korosztálynak, így csak két-három percünk volt melegíteni.

Balázs - Pali, Tusy - Bö, Áron összeállítással indítottunk, finoman szólva nem a legjobban. A KPS elleni meccseink koreográfiájához hasonlóan ellenfelünk sok futással és helyváltoztatással állandó mozgásban tartotta védelmünket, szinte mindig „úton voltunk”. A sárga mezesek támadói széthúzták védelmi vonalunkat, így a mélységből érkező, aki többnyire lehagyta védőjét, nem tudtuk felvenni. Több ilyen akció is született, de szerencsénkre vagy nem találtak kaput, vagy Balázs védett, vagy az utolsó utáni pillanatban egy Vastüdő-láb valamilyen csoda folytán odaért és blokkolta a lövést. Az imént felsorolt három variáció közül az utolsóból volt a kevesebb... Mivel nyomoztuk a labdát, így az előrejáték is akadozott. Már reménykedni kezdtünk, hogy valahogy csak kilábalunk a gödörből, amikor a fentebb már taglalt akció végén a KPS megszerezte a vezetést (0-1). Mintha a kapott gól felrázott volna minket és egy-két perc után sikerült válaszolni: kiugrattuk Áront, aki egy szép lövéssel fejezte be az akciót (1-1). Az egyenlítés után is folytatódtak a KPS-rohamok és egy rosszul sikerült szerelési kísérlet után hetest rúghatott az ellen: Balázs bravúrral szögletre ütötte a lasztit. A félidő végéig szerencsére már valamennyivel összeszedettebben védekeztünk.

A második félidőt is nagy elánnal kezdte az ellenfél, de védőink már jobban tették a dolgukat, mint az első játékrészben. Mindezek ellenére állandóan „úton voltak” és kergették a labdát. Amikor meg végre valahára sikerült megszerezni, akkor a kapkodás és a pontatlan passzok miatt bosszankodhattak a vezetők és a szurkolók. Ennek megfelelően szinte egyáltalán nem láttunk el az ellenfél kapujáig. ...és valahol várható volt, hogy nem fogjuk bírni. Az egyik KPS-támadó lefordult és a jobb felsőbe zúdította a labdát, élete lövése volt (1-2). Viszont megint történelmi gólt láthatott a publikum: a középkezdés után Pali felpasszolta a labdát Csabinak, aki sarokkal továbbította azt Bönek, aki ahelyett, hogy rögtön elrúgta volna, elhúzta a kapus mellett és az üres kapuba gurított (2-2). Ez a gól sokkolta a KPS-t: egyre feszültebbek lettek és ez a játékukon is meglátszott. Mivel tudtuk, hogy ezen a napon nem megy, ezért szinte csak a védekezéssel foglalkoztunk. Ennek ellenére az utolsó támadás... Kiugrattuk Csabit, aki az üresen álló Tusyhoz passzolt, ő viszont lövés helyett még egyet akart húzni a labdán, de ez már sok volt. Ez meccslabda volt, az is maradt...

VT-barométer: 6.

„Ha mennyei edző lennék, most az egyetlen kihagyott helyzetünket taglalnám, de legyünk őszinték, ezen a meccsen nem érdemeltünk volna többet. Az egész játékidő alatt nagyon keveset birtokoltuk a labdát, amelyet nagyon megviselt a támadójátékunk, így pedig nem lehetett valós győzelmi esélyünk. A védekezése szinkronitása is hagyott kívánnivalót maga után, az első félidőben ráadásul folyamatosan gondok voltak a mélységi rendeződéssel. A hetesvédés mellett nagy pozitívum ugyanakkor, hogy a góljaink kijátszott akciók után születtek, amelyekkel gyorsan tudtunk reagálni a hátrányra. Azért az is elárul valamit egy csapat tartásáról, hogy gyenge játékkal szerez pontot” - mondta a manager.

Köszönjük Szurkolóink támogatását!

A Csapat nevében mégegyszer Gratulálunk Dr. Heninek!

...és reméljük, hogy G - bár nem volt ott - is megkapja a maga ajándékát!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat