Több mint 5 évvel és több száz bejegyzéssel a hátunk mögött a Csapat vezetése úgy döntött: itt az idő egy nagyobbat álmodni!
A Médiaosztály irányításával a mai napon saját honlapra költöztettük eddigi tartalmainkat:
Bízzunk benne, hogy továbbra is figyelemmel követitek a Csapat mindennapjait új honlapunkon!
Köszönjük bloggazdánk eddigi segítségét!
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
Kedd este egy régi ismerős ellen léptünk pályára. Néhány idénnyel ezelőtt már összecsaptunk az El Nino-val, bár akkor zöld mezük volt, most kékre váltottak. Negyedórával korábban érkeztünk a helyszínre, és csak jöttek és jöttek és jöttek a Vastüdő játékosai, így kezdésre három cserével álltunk fel.
Tapogatózó játékkal indult a mérkőzés, bár az El Nino inkább visszaállt és kontrákra várt, míg mi tudtuk, hogy kire kell igazán figyelnünk az ellenfél játékosai közül. Kétszer-háromszor sikerült is megállítani az ellenfél csatárát, de benne volt a levegőben, hogy nem mehet ez így a végtelenségig. Labdát vesztettünk a félpályánál, egy csel, egy lövés és máris hátrányba kerültünk (0-1). Ha eddig kontrákra játszottak, akkor a vezetés megszerzése után meg pláne. Sikerült is beleesnünk ebbe a csapdába. Egy bal szélről belőtt labda üresen találta a támadást követő kék mezest, akiről belső védőnk sikeresen lemaradt, meg is duplázta csapata góljainak a számát (0-2). Még sok volt hátra, de tudtuk, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz! Először is rendbe kellett szednünk a védekezést, ami az idő előrehaladtával egyre jobban összeállt, így az ebből szerzett labdákkal ígéretes támadásokat tudtunk indítani. Egy ilyennek a végén Vércse indította Tusyt, aki rávezette a védőkre a labdát és passz helyett kilőtte a jobb felsőt (1-2). Több helyzetecskénk volt, de egyenlíteni nem sikerült.
A második félidőben felbátorodott az ellenfél, és letámadással, illetve a megszerzett labdákkal több veszélyes támadást is vezettek. Csapatunk úgy nézett ki, mint aki az öltözőben ragadt – időbe telt, míg felvettük a ritmust. Erre azonban rá is fáztunk... Egy kihagyott helyzetünket góllal büntette az El Nino: egy, a szélről belőtt labdába beleért az egyik csatár lába, így megint kettővel mentek (1-3). Szépen néztünk ki... Ekkor azonban Vércse meglebegtette virgácsait, bepassz középre, Tusy ziccerét szögletre menti a kapus. Vércse reagált a leggyorsabban, középre lövi a sarokrúgást és az üresen érkező Pali a jobb sarokba helyezi a bogyót (2-3). Végre felpörögtünk! Daráltunk tovább és szinte a következő támadással összejött az egyenlítés: Tusy tértölelő átadásába a kapu előtt belepiszkált Pali, így a laszti akadálytalanul gurult a kapuba (3-3). ...és még volt hátra kilenc perc! A maradék időben egyik csapat sem tudta bevinni a győztes találatot, mert helyzetek, sőt ziccerek sokaságát hagyták ki a futballisták. Így pedig elmondhatjuk, hogy elveinket feladva sok cserével nem kaptunk ki.
VT-barométer: 7.
„Rémálomként kezdtük mind a két félidőt, de míg az elsőben kettőt kaptunk, addig a másodikat >>megúsztuk<< eggyel. Pozitívum, hogy hármat tudtunk lőni, azonban ennyi góllal meg kellett volna nyerni a meccset. Egy átlagszurkoló, a találkozó minden hibájával együtt, valószínűleg egy izgalmas összecsapást láthatott. Fontos lenne, hogy már a következő meccsen megvalósuljon az, hogy teljes koncentrációval vágjunk neki a mérkőzésnek. Meglátjuk, hogy ebből mi fog kisülni... Hajrá Vastüdő!” – nyilatkozta az assitant manager.
Köszönjük Heni és G részvételét!
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
A 2016-os esztendő első mérkőzése várt ránk az Egyetértés DSK ellen. Az őszi szezon egyik meccsének kivételével nem emlékszünk olyanra, hogy két cserével tudtunk volna felállni. Az EDSK ötödik tagjára még egy pár másodpercet várni is kellett.
Bár labdabirtoklásban egészen jók voltunk, tapogatózó játékkal indult a mérkőzés. Míg mi helyzetecskéket alakítottunk ki, addig ellenfelünk főleg átlövésekkel próbálkozott. Aztán úgy alakult, hogy Pali erős passzal megkínálta meg a kapu elé érkező Áront, aki a hálóba továbbította a labdát (1-0). Támadásban maradtunk, több alkalommal is labdát tudtunk szerezni a félpályán és létszámelőnyben vittük az EDSK kapujára a labdát, de az utolsó passzokba állandóan hiba csúszott. Amikor elrúghattuk volna, akkor passzoltunk, amikor passzolni kellett volna, akkor lőttünk. Ami nem megy mozgó labdából, az megy állítottból. Az első Egyetértés játékos vs. spori ütközet után figyelmeztetés, a második után sárga lap és közvetett szabadrúgás következett. Áron és Pali megtárgyalták, majd utóbbi a falból kiugró játékos helyén gólt szerzett (2-0). A harmadik csörtét is a spori nyerte, ugyanis kettő percre leküldte az EDSK-st. Udvarias ellenfelek lévén ekkor nem sikerült gólt lőni, de ami késik nem múlik. Így egy Csabi labdaszerzést követően tökéletesen tálalt Tusy elé, aki ballal a rövidbe bombázott (3-0). Megnyugtató előnnyel fordultunk.
Az első percekben odafigyeltünk, hogy ne jöjjön közelebb az ellenfél – ezt az időszakot sikeresen át is vészeltük, sőt nekünk voltak helyzeteink. A mérkőzés maradék idejét pár szóban össze tudjuk foglalni: az EDSK egy kontra végén megszerezte becsületgólját (3-1), míg mi számolatlanul hagytuk ki a nagyobbnál nagyobb helyzeteket.
VT-barométer: 7.
„A karácsonyi bejgli és a szilveszteri dínom-dánom után jó volt egy kicsit fodballozni. Pláne, hogy még egy magabiztos játékkal sikerült nyerni. Azt sajnálom, hogy még nem megfelelő a koncentráció, mert nem lesz sok olyan meccsünk, ahol ennyire sok tiszta helyzetünk lesz... Ebben mindenképpen még javulnunk kell! Hajrá Vastüdő!” – mondta az assistant manager.
Boldog Új Évet kívánunk minden Vastüdő játékosnak és Szurkolónak!
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
A téli bajnokság második, egyben a 2015-ös esztendő utolsó mérkőzésére készültünk az EC-FC ellen. Az év végéhez közeledve egyre több embert kap el valamilyen nyavaja, többek között betegség, sérülés vagy csak egy elhúzódó karácsonyi party mellékterméke. Szerencsénkre Hasszán kisegített minket, és csere nélkül vettük fel a küzdelmet a tartalékokkal felálló narancssárga-fekete mezesek ellen.
Mondhatnánk, hogy kitűnően kezdtük a mérkőzést, ha nem 0-2-vel indítunk. Történt ugyanis, hogy talán a legelső helyzetüket berúgták, mire felocsúdtunk volna, egy peches kirúgásnak köszönhetően megduplázták az előnyt. Egy dologba kapaszkodhattunk: sok volt még hátra. Ennek megfelelően elkezdtük építeni támadásainkat, azonban egy-egy rossz passz, hosszú indítás, pontatlan lövés megzavart minket abban, hogy sikeres helyzeteket, ziccereket alakíthassunk ki. Természetesen a feljebb tolt védekezés mellett hátra is kellett tekingetni, de ellenfelünk az előny tudatában egy kicsit megnyugodott, így Balázs többnyire átlövéseket hárított, illetve támadásindításokkal operált. Szépen peregtek a másodpercek, amikor Hasszánhoz került a labda, aki a jobb oldalon több emberen is átverekedte magát, majd elrúgta a kapus mellett a lasztit, ami a kapufáról a hálóba pattant (1-2). Szép egyéni akció volt! A maradék időben több helyzetecskénk volt, de igazán nem sikerült megtornáztatnunk a kapust.
A második félidőben egy fokozattal feljebb kapcsoltunk, de Balázsnak mégis többször kellett hárítania. A mérkőzés talán legnagyobb védése volt, amikor egy lövés az utolsó utáni pillanatban irányt változtatott és repült a háló irányába, de kapusunk odaért és hárított. Laci megsérült és vagy három percig a kispadnál gyógyult, ennek ellenére emberelőnyben sem tudott gólt rúgni nekünk az EC-FC. Sőt, ha egy kicsit pontosabbak vagyunk, akkor még mi rúghattunk volna gólt. Laci sérülten is visszaállt (köszönjük!)! Tusy a védők mögé varázsolta a labdát, amit Hasszán két esernyőcsel után a rövidbe gurított (2-2). Ezek után jött csak a java! Hasszán előbb Palinak (3-2), majd Lacinak adott gólpasszt (4-2), így percek alatt megfordítottuk a meccset. Kétgólos hátrányból kétgólos előnybe kerültünk! De még volt hátra hét perc... Azonban olyan fordulatszámon pörögtünk, hogy ellenfelünk képtelen volt helyzetbe kerülni. Míg kontráinkkal többször is eldönthettük volna a meccset, sajnos nem tettük, de ez legyen a legnagyobb problémánk ebben a szezonban!
VT-barométer: 9.
„Ezt a fantasztikus fordítást és győzelmet a maradiaknak ajánljuk és köszönjük Hasszán segítségét! Nem emlékszem olyanra, hogy ilyen kezdés után két góllal nyerjünk. A mai meccsen látott küzdeni tudásunk és meccselésünk történelmünk aranyoldalaira kívánkozik. Örülök, hogy egy ilyen összecsapással sikerült zárni az esztendőt! Hajrá Vastüdő!” – mondta az assistant manager.
Jobbulást Laci!
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
Kedd délután a Vastüdő – Bal-láb mérkőzéssel számunkra is elkezdődött az ELTE-BEAC téli bajnoksága. A korai időpont miatt sajnos nem volt cserénk, míg sárga mezes ellenfelünk 4+1-ben állt fel, de a találkozó alatt megérkezett a cseréjük.
Tapogatózó játékkal indult a meccs, de sajnos számunkra tartogatott egy kellemetlen meglepetést is. A Bal-láb játékosai sokat futottak és állandóan mozgásban voltak. Természetesen felvettük a tempót, de ez csak a védekezésben mutatkozott meg, mert támadásaink gyakorlatilag nem voltak. Ezek után várható volt, hogy előbb-utóbb homokszem fog kerülni a gépezetbe. Így is történt. Egy sárga mezes lecselezte magát az alapvonalig, majd erősen és pontosan középre centerezett, ahol érkezett a társa, aki megszerezte a vezetést (0-1). Kapusunk nem ért ki, védőnk nem ért oda, nem volt nehéz dolga a támadónak... és ha egy üzlet egyszer beindul... Mire feleszméltünk már kettővel mentek. Történt, hogy egy Bal-láb kiugratást még el tudtunk csípni, de az indításunkat visszaadtuk a feladónak, aki újra próbálkozhatott lövéssel, amibe a sárga mezes center nyakatekert mozdulattal beletette a lábát, amiről a labda a kapuban landolt. Még Fortuna is elpártolt tőlünk!
Felrémlett egy súlyos vereség képe is, de felálltunk és brusztoltunk tovább. Több helyzetet is ki tudtunk dolgozni, ezek közül a legközelebb akkor jártunk a gólhoz, amikor játékosunk bal spiccel elrúgta a labdát, az elment a kapus és centikkel a kapufa mellett is... Szezonnyitó forma.
Továbbra is sokat futottak a Bal-láb játékosai, de többé-kevésbé jól védekeztünk, ennek is köszönhető, hogy nem tudtak helyzetet, helyzeteket kidolgozni. Azonban jó lett volna, ha kettő másodperccel hamarabb van vége a félidőnek, ugyanis egy átlövésbe az egyik sárga mezes félig estében belekapott, a labda meg gellert és a jobb sarokba hullott (0-3).
A második félidőben ellenfelünk már nem igazán foglalkozott a védekezésével, míg mi hiába szereztünk labdát a félpályánál, ha tüdőkapacitásunk gátat szabott annak, hogy gyors, korszerű támadásokkal fejezzük be az akciót. Persze ehhez nem ártott volna, ha pontosabb passzokkal operálunk. A Bal-lábbal ellentétben nekünk igenis fontos volt a védekezés, így melóztunk is érte rendesen. Balázsnak ebben a periódusban már több dolga akadt és végül csak egy gólt tudtak hozzátenni az eddigiekhez (0-4).
A mérkőzés végére egy apró örömmorzsa nekünk is jutott: Tusy felpasszolta Palinak a labdát (bár Csabi nagyon kérte a túloldalon, ezzel el is vonta a védők figyelmét!), aki továbbemelte az üres zónába a lasztit, ahol érkezett Áron és pontos, precíz jobb sarkos lövésével szépítettünk (1-4). Legalább egy becsületgólra futotta!
VT-barométer: 5.
„Ezzel a mérkőzéssel számunkra is elkezdődött a felkészülés a tavaszi idényre. Eddig megterhelő konditermi edzésekkel készültünk, ami láthatóan ott van még a lábakban, de bízom benne, hogy fokozatosan egyre többet és többet tudunk majd melózni. Ellenfelünk ma jobban játszott és megérdemelten nyert, de ilyenkor az edző elgondolkozik azon is, hogy milyen a mérkőzés lefolyása, ha nincs az elején az a kétperces rövidzárlat... Hajrá Vastüdő!” – mondta az assistant manager.
Köszönjük G részvételét!
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
XII. 8. 17.30 Bal-láb – Vastüdő 4-1 (3-0)
Gólszerzők: Áron
XII. 15. 20.30 EC-FC – Vastüdő 2-4 (2-1)
Gólszerzők: Hasszán 2, Pali, Laci
I. 5. 19.00 Egyetértés DSK – Vastüdő 1-3 (0-3)
Gólszerzők: Áron, Pali, Tusy
I. 12. 19.45 El Nino – Vastüdő 3-3 (2-1)
Gólszerzők: Tusy, Pali 2
I. 19. 20.30 FCFC – Vastüdő
Gólszerzők:
I. 26. 21.15 Fekete Sereg – Vastüdő
Gólszerzők:
II. 2. 20.30 Iron FC – Vastüdő
Gólszerzők:
II. 9. 19.45 Csaka Bőr – Vastüdő
Gólszerzők:
II. 16. 19.00 Statikus Gumirugók – Vastüdő
Gólszerzők:
II. 23. 18.15 Szervusz,Kérlek! – Vastüdő
Gólszerzők:
III. 1. 17.30 Tripla É – Vastüdő
Gólszerzők:
A szezon utolsó meccsén a Mechanical United ellen léptünk pályára. A forduló eredményei úgy alakultak, hogy vereség esetén is – a Tabán FC-vel szemben elért győzelem miatt – negyedik helyen fejezzük be a szezont. Két cserével vágtunk neki az összecsapásnak.
Szokás szerint egy futós csapattal kellett felvenni a harcot, akik még ímmel-ámmal cselezni is tudtak. A védekező feladatainkat meg tudtuk oldani, és még támadásokra is futotta erőnkből, bár ezekből nem igazán tudtunk helyzetet kialakítani. Igazán pörgős összecsapásnak lehettünk szemtanúi, aminek köszönhetően egy védelmi hibát azonnal kihasznált a MU: nem sikerült az előreívelést, a megszerzett labdával pedig villámgyorsan 2 az 1-es szituációt alakított ki az ellen, a lövésbe pedig rendesen beleállt a csatár (0-1). A korábbiakkal ellentétben felébredtünk a kapott góltól és a szezon egyik legszebb támadásával – többek között háromszögeléssel – Pali kiegyenlített (1-1). A két gól nem változtatott a mérkőzés képén, bár támadásainkban egyre több hiba csúszott. A félidő előtt öt másodperccel egy szöglet után egy átlövéssel ismét hátrányba kerültünk (1-2). Nem kellett volna...
A második félidő érdemleges változást nem hozott a játék képében. Nyomtunk, daráltunk, egyre hátrébb szorítottuk a fekete mezeseket, akik gyors csatáraikkal próbáltak veszélyeztetni, de eredményt nem tudtunk elérni. Már kapusunk is szinte a félpályánál támadott. Mivel mi nem tudtunk gólt lőni, így törvényszerű volt, hogy még egy hiba és elmegy a meccs. A hiba menetrendszerűen érkezett, hátrányunk kétgólosra duzzadt (1-3). A meccs utolsó negyedében egy egyeztünk, de ez is eredménytelen maradt, így vereséggel zártuk a szezont.
VT-barométer: 5.
„A vereség fájó, de ennél is rosszabb, hogy – egy támadás kivételével – elvesztettük az elmúlt fordulókban megtalált játékunkat. Azt a támadást viszont még a mágnestáblán sem lehet ilyen szépen megrajzolni. Túllépve a mérkőzésen, örüljünk annak, hogy a tabella felső részében végeztünk, rég történt már ilyen velünk. Most pihenünk egy kicsit, aztán újra nekiveselkedünk! Hajrá Vastüdő!” – mondta az assistant manager.
Köszönjük Szurkolóinknak a megjelenést!
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
Kedd este a Fanatinaikhos nevű csapat ellen kellett helyt állnunk. Az első meglepetés akkor ért minket, amikor megláttuk a túloldalon melegítő játékosokat – csak a cserepadon annyian voltak, mint a mi csapatunk. Ebből már egyértelmű: nem volt cserénk.
Magabiztosan kezdtük a fodbalt, labdajáratásainkkal próbáltuk futásra kényszeríteni az ellenfelet. Ez többé-kevésbé sikerült is, de azért kapusunknak résen kellett lennie. Ha már őt is kicselezték, akkor Tusy a gólvonalról mentett. Azonban Balázs úgy gondolta, hogy most már ideje lenne elől is alkotnia, így Áron segítségével megszerezte a vezetést (1-0). Védelmünk egészen jól muzsikált, a Fanatinaikhos körbelövöldözte a kaput, míg mi szúrópróbaszerűen vezettük támadásainkat. Egy ilyen végén Áron tökéletesen pörgetett Pali elé, aki elemi erővel vágta a léc alá a labdát (2-0). Megnyugtató előnybe kerültünk, így nem erőltettük az újabb gól megszerzését, hanem járattuk a bogyót. Ha ez nem sikerült, akkor hagytuk az ellenfelet támadni, úgyis gyakorolnunk kell a védekezést, meg az oxigénszintünket is spórolásra állítottuk. Nem igazán okozott gondot az, hogy további rúgott (illetve kapott) gól nélkül hozzuk le a félidőt.
A második félidőben ott folytattuk, ahol az elsőben abbahagytuk. A Fanatinaikhos próbált támadni, de ezeket rendre visszavertük, míg ellencsapásaink veszélyesek voltak. Tusy aktív közreműködésével sikerült bedobást kiharcolni, amit az említett játékos tökéletesen kanyarított középre¹, ahol az egyedül érkező Áronnak nem okozott gondot megtriplázni² tovább növelni az előnyt (3-0). Megnyugodtunk, talán túlságosan is... Ellenfelünk közvetlen veszélyt nem jelentett a kapunkra, de a pontrúgásokban mindig benne van a gól. Egy szabadrúgás után üresen maradt a hosszún érkező csatár, aki szépített (3-1). Lassítottuk, illetve próbáltuk lassítani a játékot, mert a Fanatinaikhos mindent egy lapra feltéve rohamozott. Ennek meg is lett az eredménye, sajnos nagyon peches gólt kaptunk: Balázs szépen védte a távolról eleresztett lövést, de a laszti a támadó térdére pattant, ami így bevánszorgott a kapuba (3-2). Nem adtuk fel: tartottuk, járattuk a labdát. Majd 2-3 perccel a gól után szabadrúgáshoz jutottunk, amit Pali tökéletesen végzett el, így a labda a jobb kapufa mellett vágódott a hálóba (4-2). Nagyon kellett, hogy szinte azonnal felelni tudjunk a két kapott gólra! A maradék időben a szabálytalanságokra kellett figyelni – egy időkérés beiktatásával –, amit meg is tudtunk oldani.
VT-barométer: 8.
„Tökéletesen kezdtük a mérkőzést. Nem is emlékszem olyanra, hogy hasonló képességű csapat ellen mikor indult ilyen jól az összecsapás. Meg kell hagyni, hogy klasszis gólokat lőttünk, míg védekezésünk is összeállt, bár a azért a pontrúgásokat meg kellene tanulnunk jobban levédekezni. A szezon utolsó meccsén ez már nem lesz elég, míg ma még elment. Ki kell emelnünk Palit, aki kétszer is elementáris erővel találta el a lasztit. Arra különösen büszke vagyok, hogy csere nélkül bírtuk a kilenc mezőnyjátékost felvonultató ellenfél ellen az összecsapást. Hajrá Vastüdő!” – mondta az assistant manager.
Köszönjük Szurkolóinknak a részvételt!
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
A forduló nyitányaként az FCFC ellen léptünk pályára. Több cserével készültünk a mérkőzésre, míg ellenfelünk 3+1-gyel indított, emiatt a kezdés jelentősen csúszott... A kiesett időt a mérkőzés játékidejéből vonta le a spori.
Hiába voltunk eggyel többen, elég lezserül kezdtük a játékot. Helyzeteink nem nagyon akadtak, míg ellenfelünk bizony többször is egy az egyben vihette Balázsra a labdát, de ő ma is jó formában volt, így kisegítette a Csapatot. Egyszer rajta is túljutottak, akkor viszont Tusy a gólvonal előtt rúgta ki a hálóba tartó labdát. Mindezt három mezőnyjátékossal tették! Aztán valahogy csak összekaptuk magunkat, bár inkább úgy fogalmaznánk, hogy rúgtunk egy megnyugtató gólt: Csabi helyzetbe került és a kapufák asszisztálása mellett megszerezte a vezetést (1-0). Jó szokásunkhoz híven a másodikat nem tudtuk berúgni, ellenben bátran kihasználtuk, hogy vannak cseréink, így többször is előfordult, hogy csak csatárok voltak a pályán. Időközben megjött az ellenfél negyedik játékosa, aki elfoglalta helyét a kapuban. Férfias küzdelem alakult ki a pályán, a sokat futó FCFC-vel szemben.
Azonnali térfélcsere után 15-16 perc játékidő jelentette a második félidőt, ami „parádésan” indult számunkra. Először egy védelmi rövidzárlat után, jobbról kiegyenlített az ellenfél (1-1). Felocsúdtunk a kapott góltól, elkezdtük egy fokkal pontosabban passzolni, ami már jelentős haladás volt a korábbiakhoz képest, ekkor viszont az FCFC csatárát nem tudtuk megfogni, aki lefordult védőjéről, és hátrányba kerültünk (1-2). Plusz egy emberről és vezetésről oda jutottunk a mérkőzés utolsó negyedére, hogy már egyenlő létszámnál kell felállni a hátrányból. Feljebb tolt védekezés, erőteljesebb támadójáték, kapufák – csak az a fránya gól nem akart megszületni. Így megint bevetettük már-már szokásos fegyverünket: egy szögletet Branko átrúgott a hosszúra, ahol az üresen érkező Vércse a rövidbe rúgta a lasztit (2-2). Legalább az X meglett! Természetesen Csapatunk jellegéből fakadóan mentünk, daráltunk tovább, ha már ennyire bátrak lettünk támadásban. Több lehetőségünk is volt a vezetés (és győzelem megszerzésére), de végül Laci erőszakossága és Pali pontos befejezése kellett ahhoz, hogy ezen az „őrült” meccsen begyűjtsük a három pontot (3-2).
VT-barométer: 7.
„Sok szempontból érdekes meccset játszottunk. Rövidebb mérkőzésen kellett megmutatnunk tudásunkat, bár az már most látszik, hogy a sok cserés játékot még (és megint) tanulnunk kell. Többször előfordult, hogy soha nem látott összetételű Csapat volt a pályán. Azonban, ha ki kell emelnem pozitívumot, akkor gratulálok a srácoknak ahhoz, hogy már az egymást követő második meccsen sikerült hátrányból felállva megnyerni az összecsapást. Bár ez a mai teljesítmény kevés lesz a következő két fordulóban. Hajrá Vastüdő!” – mondta az assistant manager.
Köszönjük a kilátogató Szurkolóinknak a tanácsokat!
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
A szezonban először játszottuk a forduló utolsó meccsét, aktuális ellenfelünk a Tabán FC volt, akikről nincsenek igazán kellemes emlékeink. Ők csere nélkül, mi egy cserével indultunk csatába.
Sokmozgásos és cselezős taktikával indított az ellenfél, így nekünk ezt azonnal le kellett reagálni. Ha át is játszottak minket, ami valljuk be, elég sokszor sikerült, akkor még mindig ott volt Balázs, aki mindent megtett, hogy tartsa a döntetlent. Meglepően sok labdát tudtunk szerezni a félpályán: ha nem volt senki elől, akkor célba vettük a kaput; ha pedig társunk is volt az ellenfél térfelén, akkor gyors és korszerű támadással próbáltuk meg szétcincálni a Tabán védekezését. Több sarokrúgást is elvégezhettünk, míg végül az egyik szögletvariációnak köszönhetően Csabi a hosszúba továbbította a lasztit (1-0). A vezetés megszerzése nem vetette vissza taktikánkat, ahogy az ellenfelét se, így viszonylag nagy nyomást kellett elviselnie a hátsó alakzatnak. Bosszantó, hogy az egyenlítő góljuk egy félpályán eladott labda után született meg... Azonban, mire felébredhettünk volna a gól okozta kábulatból megkaptuk a másodikat is (1-2). Veszítenivalónk nem volt és még sok idő volt hátra a meccsből. Talán ennek is köszönhető, hogy Fortuna akkor is mellénk állt, amikor egy Tabán FC játékos egy az egyben vitte kapusunkra a labdát, de csak a bal kapufát találta telibe. A foci örök törvényét végre mi is érvényesíteni tudtuk: Tusy forintos labdája üresen találta Lacit, akinek nem okozott a kapuba helyezni a bogyót (2-2). Pozitívan hatott ránk, hogy döntetlennel mennünk a szünetre.
A második félidőt szervezett védekezéssel indítottuk, sok támadása nem is volt az ellenfélnek, míg mi több tetszetős, háromszögelős támadás végén eltaláltuk a kaput. Ennek is volt köszönhető, hogy Áron segítségével Balázs megrúgta szezonbeli második gólját (3-2). Megfordítottuk az eredményt! Az oroszlán bajszát sosem jó húzogatni, a középkezdés után szinte azonnal egyenlíteni tudott a Tabán (3-3). Csapatunkat ez sem törte meg! Meglepő módon annak ellenére, hogy voltak (tetszetős) passzaink és helyzeteink, hátul egyre kevesebbszer kellett Balázsnak közbeavatozni. A sokadik labdaszerzést követően három a kettőben támadhattunk, egy sikerest cselt követően Tusy-Pali-Laci volt a labda útja, és újból megszereztük a vezetést (4-3)! A mérkőzésen már harmadszor! ...de még volt hátra nyolc perc. Általában ilyenkor nagy nyomás alá kerül a Csapat és foggal-körömmel védekezik, de most nem állt fenn ez a helyzet. Természetesen voltak melegebb szituációk (itt is (közvetett), ott is volt a hatos vonaláról elvégzett szabadrúgás, mindkét esetben a kapusok védtek), amit sikerült túlélni, de több helyzetünk (kapufánk) akadt, a meccset lezárni nem sikerült. Így az utolsó sípszóig harcolnunk kellett az előny megtartásáért!
VT-barométer: 9.
„Most már ideje volt, hogy mi is megverjük a Tabán FC-t. Lehet, hogy furcsán hangzik, de még mi is keressük azt, hogy hogyan tudnánk ezt a meglepően jó formát kitolni a szezon végéig. Több pozitívuma is volt a mérkőzésnek: rúgtunk négy gólt, háromszor vezettünk, hátrányból fordítottunk. Természetesen gratulálok a játékosoknak a pályán mutatott teljesítményükért! Még van hátra három meccs, megpróbálunk minél feljebb kapaszkodni a tabellán. Hajrá Vastüdő!” - nyilatkozta az assistant manager.
Köszönjük Heni!
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
Már megint ismerős csapattal találkoztunk kedd este. A Fekete Sereg volt az ellenfelünk, azonban a múlt heti meccsel ellentétben most már volt sérültünk is, cserénk is.
A szokott módon, a szokott felállással indítottunk, amit azért rögtön meg kellett változtatnunk, mert ellenfelünk védekező harmadunkban hagyta két csatárát. Ez annyiban segítette játékunkat, hogy Csapatunk két támadójának több helye maradt elől firkálgatni. Azonban az utolsó passzokba rendre hiba csúszott. Az első veszélyes – félpályáról leadott – lövésünk azonnal kapufát ért, de ez még sajnos nem gól... Az FS hórihorgas csatárát a mérkőzés elején egymás kisegítésével tudtuk semlegesíteni, de várható volt, hogy egy az egyben már nehezebb dolgunk lesz. Az idő előrehaladtával csak eljött az a pillanat, amikor védőnket sikerült megvernie, a labdát pedig a hosszúba zúdítania (0-1). A taktikáján egyik csapat sem változtatott, mindkét oldalon voltak lehetőségek, de Csapatunk jelenlegi állapotában ziccernek minősülő helyzeteinket nem tudtuk kihasználni...
A második félidő talán annyiban különbözött az elsőtől, hogy mindkét oldalon még nagyobbak lettek a csapatrészek közti rések. A helyzetek kialakítását az döntötte el, hogy melyik oldalon értek fel többen a támadással. Be kell vallani, hogy nekünk ez kevesebbszer sikerült. Egy ilyen akció végén a Fekete Sereg csatára – tevékeny hozzáárulásunkkal – megszerezte önmaga és csapata második gólját (0-2). ...és megint a szokott módon: nem lévén más választásunk változtattunk a taktikán és nekiveselkedtünk. Talán még gólt is tudtunk volna rúgni, ha eltaláljuk a kaput, ha meg már sikerült, akkor erőt is vigyünk a lövésben. Így csak annyit értünk el, hogy mindkét oldalon benne volt a gól a levegőben, de az eredmény már nem változott.
VT-barométer: 5.
„Támadójátékunk hetek óta gödörben van, míg hátul mindig találkozunk egy olyan csatárral, aki egy az egyben bármelyikünket megver. Ma is ezt láthattuk. A mérkőzés képe alapján két góllal talán nem, de eggyel mindenképpen jobb volt a Fekete Sereg. Mi pedig tovább keressük góllövő cipőnket... A vezetőségben az is felmerült, hogy mától Szabics Imrének nincs munkája, így lejöhetne hozzánk és egy-két biztos gólt érő technikát taníthatna Csapatunknak. Hajrá Vastüdő!” – mondta az assistant manager.
Köszönjük Doda és Heni jelenlétét!
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
Kedd délután újabb futballmeccshez készülődtünk a „leggyorsabb emberünk” és egyik csatárunk nélkül, így csere nélkül maradtunk. Ellenfelünk a Futból Grundial nevű együttes volt. Egész nap nem esett, a csata előtt egy órával rákezdett, ami kitartott a végéig.
„Meglepő módon” védekezésre rendezkettünk be, így az FG csatárai ide-oda futkározva próbálták meg feltörni védelmünket, ami abban nyilvánult meg, hogy körbelövöldözték a kaput. Támadásnál sajnos eléggé szétnyúlt a Csapat, távol voltak a védők a csatárokról, így nem igazán tudtunk kialakítani veszélyes szituációtat. Ha mégis sikerült eljutni a kapuig, akkor egy láb mindig ott volt, így jó pár szögletet végezhettünk el eredmény nélkül. Aztán az egyik átlövés megpattant a blokkolni akaró védőnk lábán és védhetetlenül a bal alsóba csapódott (0-1).
A második félidőben feljebb toltuk a védekezésünket, párszor sikerült is megzavarni a Futból Grundial védelmét, de amíg nem találjuk el a kaput, addig nem is fogunk tudni gólt lőni. Ellenben hátul egy pillanatra kihagytunk és már kettővel mentek (0-2). Innentől fogva már nem volt veszítenivalónk és minden mindegy alapon nekiálltunk támadni. Több veszélyesnek induló átlövést is megeresztettek játékosaink, amit végül a pályát övező kerítés hárított. Persze nem adtuk fel, de ez már azzal járt, hogy kapusunk is rendszeresen az ellenfél térfelén tartózkodott, így óhatatlanul is összejött egy rossz passz, aminek köszönhetően az FG az üres kapuba rúgta a harmadikat (0-3). Időt kértünk, mert még hátravolt a mérkőzés majd negyede, de érdemben nem tudtunk változtatni játékunkon. Annyit azonban sikerült elérnünk, hogy a mérkőzés vége előtt egy perccel – végre valahára – egy átlövésünk Csabinak köszönhetően beakadt (1-3).
VT-barométer: 5.
A mai meccsben ennyi volt egy kicsivel jobb ellenfél ellen. Nem ártott volna, ha van cserénk, de talán nem ezen múlt, hanem azon, hogy nem ártana többször eltalálni a kaput és akkor talán még gólt is tudnánk szerezni. A három kapott gól ellenére ez az összecsapás egyértelműen az impotens támadójátékon ment el. Hajrá Vastüdő! – mondta az assitant manager.
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
A címben elhangzott mondat egy borgőzös hangú nézőtől (és játékostól) származik, de ne szaladjunk ennyire előre!
A múlt heti szabadnap után ismét pályára léptünk, ezúttal egy már jól ismert ellenfél a Statikus Gumirugók kerültek utunkban. Nem megszokott, hogy teljes létszámban induljunk csatába, de most ez történt.
Balázs – Pali, Bö – Áron, Csabi ötössel indítottunk és a korábbi SG meccsektől eltérően sárga mezes ellenfelünk azonnal magához ragadta a kezdeményezést. Rendesen járatták a labdát, így a futball örök szabályát áthágva nekünk is futnunk kellett. Azonban nem kellett sok hozzá és a hatos vonalától nem messze szabadrúgáshoz jutott az ellen, kapusunk előtt tökéletesen takarták a kilátást, a lövés pedig a pipába ragadt (0-1). Fel volt adva a lecke, sajnos nem igazán tudtunk ennek megfelelni: egy védelmi meg nem értés és már kettővel ment a Statikus. Innen szép felállni! – mondja a mondás. Mi nekiveselkedtünk! Próbálkoztunk átlövésekkel, helyzetekkel (ziccerünk nem igazán volt...), a gól csak nem akart megszületni. ...és akkor már minden mindegy alapon – pedig még csak az első félidőnél tartottunk – Balázs rápörkölte a lasztit, ami megpattant Csabi sarkán, de így lett jó Lacinak, aki stukkolt, a labda pedig a kapu jobb sarkába került (1-2). Rápörögtünk, talán túlságosan is! Ugyanis már mindenki rohant az egyenlítésért, amikor egy ártalmatlan keresztpasszt elcsípett az SG csatára, végigvitte, majd eltette kapusunk mellett (1-3).
A második félidőnek nagy vehemenciával vágtunk neki, míg ellenfelünk behúzódott térfelére és várt a kontrákra. Mentünk előre, daráltunk becsülettel, de sajnos ezen a meccsen semmi sem akart összejönni. Éreztük, hogy kell egy egyéni villanás ahhoz, hogy meccsben maradjunk és szerencsénkre Laci megtette nekünk ezt a szívességet, tökéletes passzt adott Csabinak, aki üggyel-bajjal és pókfoci módon, de begyötörte a labdát a kapuba (2-3). Itt volt a lehetőség a szépítésre, de mert rosszul játszottunk a helyzetek csak nem akartak jönni és még pechünkre a „leggyorsabb játékosunk” is talált egy teniszlabdát a bokájára... Az idő csak telt, mígnem az SG szöglethez jutott, amit vagy negyedjére sikerült jól beadni, így már megint kettővel mentek (2-4). Innentől kezdve nem volt veszítenivalónk: mentünk előre, a kaput szinte el sem találtuk, ellenben kaptunk még egyet (2-5).
VT-barométer: 3.
„Először is jobbulást kívánok sérült játékosunknak! Rossz érzésem van a sérülésével kapcsolatban, valószínűleg jó pár hétre elvesztettük... Visszatérve a mérkőzés érdemi részéhez: ha van olyan meccs, amit azonnal el kell felejteni, akkor a mai mindenképpen ebbe a kategóriába tartozik. Szerencsére ritkán fordul az elő velünk, amikor szinte mindegyik játékosunk rossz napot fog ki – sajnos ma ez történt! Ismertük az SG-t, ők is minket, meglepni nem tudtak semmivel és mégis sima vereséget szenvedtünk. Ismételni tudom magamat: a meccset el kell felejteni és a következő feladatra kell összpontosítani! Hajrá Vastüdő!” – mondta az assistant manager.
Köszönjük Heni, Doda és G részvételét!
„Leggyorsabb játékosunk”, jobbulást!
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
Kedden Csapatunk meccsével vette kezdetét a harmadik forduló, ellenfelünk pedig a Forza Bázzz volt. Ismerjük őket, ők is minket – sok újdonságot nem tudunk mutatni egymásnak. Az FB-sek szokás szerint 9-en voltak, míg mi a kezdésre összegyűltünk heten, majd rövidesen kapusunk is befutott.
2+2 felállást választotta a Forza, így több támadásra nyílt volna lehetőségünk, ha elől pontosabb megoldásokat választunk. Ez sem ment volna rosszul, de az utolsó passzokba/lövésekbe rendre hiba csúszott. Hátul szinte egy az egyben kellett védekeznünk, Vércsének nem sok dolga. Ellenfelünk mintha arra várt volna, hogy kapusunk megérkezzen, mert Balázst már elkezdték foglalkoztatni rendesen. Több nagyszerű védése is volt! Ami dicséretre méltó, hogy rendszeresen megzavartuk a Forza Bázzz támadójátékát, így pontatlan passzokra kényszerítettük őket. Sajnos, ezt ők is elmondhatták magukról...
A második félidő elején feljebb tolta védekezését az FB, így nekik nagyobb, nekünk több lehetőségünk adódott. Ketyegett rendesen az óra, amikor is eltolódott védekezésünk, az üresen maradt emberük jól találta el a labdát, ami a háló bal oldalába ragadt (0-1). Most már nem volt veszítenivalónk, így szinte már a 3+1-es felállást alkalmaztuk, ennek eredményeképpen Vércse lövését éppen csak, hogy kiszedte a portás, míg Tusy zugó kapufát rúgott – a fránya egyenlítő találat csak nem született meg...
Ennek a meccsnek a koreográfiája nagyban hasonlított az előző összecsapásainkhoz, azzal a különbséggel, hogy most csak egy gól született.
VT-barométer: 6.
„A meccsel kapcsolatban most elpuffogtathatnám az összes magyarfodball közhelyet, de ennek nem lenne értelme. Mentünk előre becsülettel, ami az első félidőben még nem párosult igazán jó támadójátékkal, míg a másodikban Fortuna elengedte a kezünket. Természetesen, azzal tisztában vagyunk, hogy hátul nem szabad ilyen gyermeteg hibát elkövetni, de ez most így alakult. Jövő héten szabadnaposak vagyunk, aztán jönnek a Statikusok, addig rendbe szedjük magunkat! Hajrá Vastüdő!” – mondta az assistant manager.
Köszönjük Heni és Zoli jelenlétét!
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
Kedd este egy régi ismerőssel hozott össze Fortuna. Az Iron FC-ről nincsenek igazán jó emlékeink, ennek ellenére nem mondanánk, hogy remegő gyomorral vártuk volna a meccset. Az már megszokott látvány, hogy kék mezes ellenfelünk bemelegítéssel indul csatába, mi is így tettünk. Nálunk egy, a túloldalon két csere volt.
Balázs - Pali, Tusy - Áron, Bö felállással indítottunk – Laci a kispadon várta a bevetést –, de az Iron futkározós taktikája miatt szinte azonnal borult a hadrend és körforgásban mindenki játszott mindenhol. Két-három Iron megindulást meg tudtunk akadályozni, majd egy ilyen után Balázs szöktette Áront, aki tökéletesen vette át a lasztit, megcélozta a rövidet, a kapus taccsra mentett. Áron eszmélt a leggyorsabban, a kapu elé belőtt labdája pedig egy kék mezes védő sarkáról, a kimozduló kapus mellett a rövidbe vánszorgott – öngól (1-0). Tökéletes kezdés! Ezek után várható volt, hogy még nagyobb sebességi fokozatba kapcsol az Iron FC – nem is kellett ebben csalódni. Már-már úgy tűnt, hogy megúsztuk, amikor egy apró rövidzárlat meghozta a kékek egyenlítését (1-1). Újra nekiveselkedtünk, sajnos ők is, próbáltunk támadgatni is, de főleg a védekezésre kellett koncentrálni, amit jól megoldottunk: lezártuk a területeket, nem engedtük, hogy lecselezzenek bennünket. Az oxigénfelvétellel azonban híján voltunk.
A rövid szünet arra volt jó, hogy két nagyobbat lélegezzünk. Hárman is cserét kértek volna, végül az nyert, aki a legközelebb volt az oldalvonalhoz.
Ezt a félidőt is a szokott módon kezdtük: kézilabdamódra felállt az ellenfelünk a térfelünkön, mi meg falat alkottunk a kapunk előtt. A megszerzett labdákkal pedig megindítottuk rohamainkat. Sikerült bealtatni az ellenfelet, mert Balázs által előrerúgott labda – Áron közreműködésével – a hálóban kötött ki (2-1). Azonban nagyon sok volt hátra... Még nagyobbat tekert a fordulatszámon az Iron, mi pedig elindítottuk legendás catenacciónkat. Egyre-másra jöttek a támadások, de mindegyiket hatástalanítani tudtuk. Ha nem sikerült, akkor még mindig bízhattunk Balázsban. Két-három óriási védése volt, de ezek eltörpülnek egy földöntúli bravúr mellett: egy jobbról leadott lövést balra tornázott ki, ahol nem volt emberünk, csak kék mezes játékos (a kaputól kettő méterre), akinek a lövésére is átért.
...és védekeztünk, és védekeztünk, és védekeztünk: számolatlanul jöttek a beadások a hatoson belülre, míg 39.30 körül egy erősen belőtt labda az egyik védőnkről a hálóba pattant (2-2). Sajnos nem bírtuk ki! A slusszpoén még hátramaradt (volna): a középkezdés után Pali óriási helyzetet teremtett a leggyorsabb emberünknek, de az ellenfél kapusa óriásit hárított.
VT-barométer: 8.
„Óriási meccset játszottak a srácok, amiért csak gratuláció jár nekik! A meg-, illetve bepattanó lövés(ek) benne vannak a sportban. A tavaszi meccsből kiindulva azt is mondhatnánk, hogy az előrelépés megkérdőjelezhetetlen! Be kell vallani, hogy támadásainkat nem igazán tudtuk kihasználni, amit azonban védekezésben műveltünk az már-már a legendás Vastüdő-harcmodorra hajazott. Nem hiszem, hogy mai ellenfelünktől sok csapat fog tudni pontot rabolni... Hajrá Vastüdő!” – mondta az assistant manager.
Köszönjük Heniék részvételét!
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
Szerda késő délután Csapatunk számára is elkezdődött a bajnokság. Még soha nem indítottuk szerdán a bajnokságot, így ez az időpont többünk számítását is keresztülhúzta, de végül is sikerült két cserével kiállni az Eyjafjallajökull nevű csapat ellen. Aztán úgy alakult, hogy ellenfelünk nem volt meg 4+1-ben, így a fair play jegyében mi is 3+1-gyel álltunk fel.
Nyolc ember számára óriási területet kell befutni, így egy-egy cselre hatalmas helyek vannak, amit a mérkőzés elején nem tudtunk kihasználni – ezt betudhatjuk idény elején formának is. Hátul nem igazán voltunk rákényszerítve, hogy elővegyük a legendást védekezést, elől pedig a pontatlan passzok miatt nem sikerült korán gólelőnybe kerülni. Aztán Pali kibrusztolt magának egy helyzetet és a kapuba bombázott (1-0). Az első félidőt ezzel nagyjából letudtuk.
A másodikban már kijött a jobb erőlétünk és megterheltük ellenfelünk hálóját. Gábor-Laci-Gábor háromszögelést követően megdupláztuk előnyünket, majd egy lőtt passzt kellett Csabinak a hálóba továbbítani (3-0). Ellenfelünk is próbálkozott, ami átlövésekben és szögletekben realizálódott, bár meg kell említenünk, hogy két-három nagyobb védést kapusunknak, Vércsének, is be kellett mutatnia: különösen a keresztléc alá tartó lövés védése volt látványos.
A fehér mezesek próbálták megszerezni szépítő góljukat, ennek megfelelően hatalmas területek nyíltak előttünk, amit az egyik kontra végén Laci ki is használt (4-0). A mérkőzés utolsó perceiben már nem igazán erőltettük a támadásokat, amiket megpróbáltunk, azok meg a pontosság hiánya miatt befejezetlenek maradtak. A mérkőzés utolsó támadását látva Vércse is előremerészkedett és pontos lövésével kialakult a végeredmény (5-0).
VT-barométer: 7.
„Szezonnyitónak megtette, bár a mérkőzést látva se az eredménnyel, se a játékkal nem lehetünk elégedettek – elég sok dolgunk van még. Úgy éreztem, hogy a 3+1-es játék minket zavart meg jobban, aztán idővel – a sok pontatlanság ellenére – rátaláltunk a helyes útra, onnantól kezdve meg jöttek a gólok. Egymást követik a nehéz mérkőzések, állunk elébe! Hajrá Vastüdő!” – mondta az assistant manager.
Köszönjük Gábornak a részvételt!
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
IX. 9. 18:30 Vastüdő – Eyjafjallajökull 5-0 (1-0)
Gólszerzők: Pali, Gábor, Csabi, Laci, Vércse
IX. 15. 19:50 Vastüdő – Iron FC 2-2 (1-1)
Gólszerzők: öngól, Balázs
IX. 22. 18:25 Vastüdő – Forza Bázzz 0-1 (0-0)
Gólszerzők:
IX. 29. – SZABADNAP!
X. 6. 19:07 Vastüdő – Statikus Gumirugók 2-5 (1-3)
Gólszerzők: Laci, Csabi
X. 13. 19:07 Vastüdő – Futból Grundial 1-3 (0-1)
Gólszerzők: Csabi
X. 20. 19:07 Vastüdő – Fekete Sereg 0-2 (0-1)
Gólszerzők:
X. 27. 20:23 Vastüdő – Tabán FC 4-3 (2-2)
Gólszerzők: Csabi, Balázs, Laci 2
XI. 3. 18:15 Vastüdő – FCFC 3-2 (1-0)
Gólszerzők: Csabi, Vércse, Pali
XI. 10. 18:57 Vastüdő – Fanatinaikhos 4-2 (2-0)
Gólszerzők: Balázs, Áron, Pali 2
XI. 17. 20:23 Vastüdő – Mechanical United 1-3 (1-2)
Gólszerzők: Pali
A szezon utolsó fordulójában a Forza Bázzz ellen lépett pályára Csapatunk. Az már nem meglepetés, hogy ilyen-olyan okok miatt csere nélkül kell pályára lépnünk. Ellenben akkor tátva maradt a szánk, amikor átnéztünk az ellenfél térfelére és ott azt láttuk, hogy 9(!) mezőnyjátékost tud felvonultatni a piros mezes csapat.
Nem igazán indult jól számunkra a mérkőzés, ugyanis Áron az ellenfél kapusával történt ütközést követően egy picikét megsérült, így őt egy időre vissza kellett vezényelni a hátsó harmadba, ahol egy kivételtől eltekintve meglepően - aki focizott vele vagy ellene korábban annak nem is volt meglepő - jól tette a dolgát. Sajnos az az egy megingás büntetőt ért, amit a Forza kíméletlenül kihasznált (0-1). A gól előtt és után egész jól tettük a dolgunkat, ha támadásban egy kicsit határozottabbak vagyunk, akkor sikerült volna az egyenlítés, de ez szokás szerint nem jött össze. Az oxigénszintünk pedig egyre csökkent...
A második félidőben se spóroltunk a futással, de többnyire az ellenfél akciót kellett semlegesítenünk. Amikor meg nekünk lett volna lehetőségünk, akkor elpepecseltük a helyzeteket. Nyilván, ha nem tudsz rúgni, akkor valószínűleg kapni fogsz: ez most sem történt másként! Egy átlövésbe kapusunk beleért, de pechünk volt és a laszti a jobb felsőbe vágódott (0-2). Nyolc perccel a vége előtt időt kértünk és megbeszéltük a követendő taktikát - ja, nem! Ez a kis szünet arra volt jó, hogy tüdőkapacitásunkat növeljük. Azonban a következő percekben olyan történt, ami ritkán fordul elő velünk. Első lépésként Palit előreküldtük a csatársorba, aki már jelenlétével több bonyodalmat okozott a Forza Bázzz védelmében. Ennek is köszönhetően egyszer csak úgy alakult, hogy három Vastüdő játékos is az ellenfél hatosán belül volt, sőt még a labda is, ami Bö elé került, aki a léc alá bombázott (1-2). Az ellenfél egy picit megzavarodott, mi felbátorodtunk. Kettő és féllel a vége előtt Pali megverte az emberét, majd Tusyhoz játszott, akinek nem okozott gondot az üres kapuba lőni (2-2). Nagyon kevés volt hátra, Pali elment az oldalvonal mellett, centerezését Bö rálőtte, de lövésének útjába került egy védő, így oda lett a meccslabda. Azonban így is szép teljesítmény láthattunk a Csapattól!
VT-barométer: 7.
„Ez az utolsó hét-nyolc perc tökéletesre sikerült, még úgy is, hogy nem tudtunk nyerni! Így hirtelen nem is emlékszem, hogy mikor sikerült kétgólos hátrányból úgy felállni - csere nélkül -, hogy legalább egy pontot tudjunk szerezni. Volt egy-két peches megmozdulásunk elől, de Fortuna egyszer-kétszer megfogta a kezünket hátul, így igazságosnak gondolom az eredményt annak tükrében, hogy kétszer annyi játékosból állt az ellenfél. Most elmegyünk szünetre, majd rövidesen következik az Edzőtábor. Hajrá Vastüdő!” - mondta az assistant manager.
Köszönjük Tündének és Lacinak a részvételt!
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
Az Extra elleni meccsünk több nehézséggel kezdődött: nem volt cserénk és egyik játékosunk késésben volt, így a pálya mellett álldogáló, ismeretlen fodballistával vettük fel a harcot, amit ezúton is köszönünk neki!
Mivel szokatlan volt a felállás, ezért labdatartásra és biztonságos védekezésre rendezkedtünk be. Bár ennek ellenére meglepően sok támadásunk volt. Így nem volt véletlen, amikor az üres területre kiugrattuk Áront, a sárga mezes ellenfél csak szabálytalanság árán tudta megakadályozni az akciót - a kezével ütött bele a lasztiba -, büntetőhöz jutottunk (emlékeinkben nem tudjuk felidézni, hogy mikor történt velünk utoljára ilyen!), amit egy kis tanakodás után Balázs elvállalt, de „munkatársát” nem tudta becsapni. Pali is befutott, így már elővehettük bátrabb támadójátékunkat, aminek az lett a következménye, hogy Tusy és Pali kettő az egyben vitte a védőre a labdát, utóbbinak lövésre lendült a lába, a kapus csak beleérni tudott a lasztiba, ami így a felső pipába pattant (1-0). Az Extra egy kicsit feljebb tolta védekezését, de ezt szerencsére meg tudtuk oldani. Lényeges volt, hogy sok labdát tudtunk szerezni a félpályánál.
A magas páratartalomnak köszönhetően már a szünetben eléggé kapkodtuk az oxigént.
A második félidőben pedig olyan történt, ami a Vastüdővel ritkán szokott: vagy kétpercenként volt helyzetünk, vagy ziccerrel kecsegtető támadásunk. Még a legnagyobbakat is kihagytuk! Ez annak volt köszönhető, hogy ellenfelünk kapusa szinte a félpályáig feljött, így „emberelőnyben” támadhatott az Extra. A zárt, kis területre összpontosuló védekezés nekünk kedvezett, Balázsnak szinte csak átlövéseket kellett hárítania. Azokból azonban volt egy jó pár, sőt egy-kettő kifejezetten gólba tartott. Ezen a napon, így volt megírva, hogy ezt a meccset 1-0-ra meg kell nyernünk!
VT-barométer: 7.
„A kupabajnoki cím megfelelő lendületet adott erre a mérkőzésre, még úgy is, hogy eléggé kaotikus volt a kezdés. A győzelem mindenért kárpótol, de ennyi helyzetet egyszerűen nem lehet büntetlenül kihagyni. Fortuna azonban megfogta kezünket, mert ma ez is összejött! Vannak olyan meccsek, amikor támadásban szinte semmi sem sikerült, de így is nyerünk. Nagyon kellett már ez a győzelem! Ami még kiemelendő, hogy a tornával együtt már 100 perce nem kaptunk gólt - megsüvegelendő! Hajrá Vastüdő!” - mondta az assistant manager.
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
Egy kicsit megkésve, de alább olvashatjátok a szombati Liget Piknikről szóló összefoglalónkat.
Újra megrendezésre került a Ligeti Sportnap, Rákosligeten. Eddig kétszer rendeztek focitornát és eddig még nem sikerült tőlünk elhódítani a kupát. Végül a 9 órás kezdés eltolódott 10-re, két meccset kellett játszani, 2*15 perces félidőkkel.
Kezdésként egy kék mezes csapat (RTK U17 II) ellen léptünk pályára. Egyénileg jól tették-vették a labdát, csapatként azonban sikerült föléjük kerekedni - azért nem ment könnyen. Az „álműfüves”, valójában murvás pályán ide-oda pattogott a labda, ami a Vastüdő számára kifejezetten kedvező volt. Ennek megfelelően egy a Csapatunkra jellemző góllal sikerült megszerezni a vezetést: Áron letámadta az alapvonal irányába pattogó labdát védő kék mezben feszítő Áront, aki végső kétségbeesésében belebikázott a labdába, ami szerencsénkre az ellenfél kapujába vágódott (1-0). A második félidőben több kapufát lőttünk, de a mindent eldöntő gólt csak nem sikerült megszerezni, ennek ellenére - bár volt egy-két neccesebb szituáció - győzelmünk nem forgott veszélyben.
A nap második meccset két ellenfelünk játszotta és a fekete mezesek (Boszporusz) 7-1-re elverték a kék mezeseket, így számunkra a döntetlen nem volt elég.
Elővettük a szokásos Vastüdő-taktikát. Felismertük, hogy ellenfelünk nem igazán védekezik, így a megszerzett labdákkal gyors ellentámadásokat vezettünk. Egy szöglet után a kapus nem tudta birtokba venni a labdát, így Pali berúgta a kapuba a lasztit (1-0). Egy kicsit felpaprikáztuk az ellenfelet, jobban kinyíltak, több helyünk lett támadni: Áron üresen maradt, Balázs a fejére ívelte a labdát, így csatárunknak nem okozott gondot a kapuba bólintani (2-0). Megnyugtató előnnyel vezettünk, de nagy összpontosítást igényelt a védekezés.
A második félidő elején még nagyobb nyomást helyezett kapunkra a Boszporusz. Kibekkeltük a vészes öt percet, majd Balázs egész pályás góljával szétcincáltuk ellenfelünk maradék reményét is. Nagy helyzetük nem akadt, ellenben Bö egy szöglet után üresen érkezett és a hosszúba továbbított (4-0), majd Barni szerezte meg a labdát a kapustól és megrúgta csapatunk ötödik gólját. Ekkor már Táborunkkal együtt kiabálhattuk: KUPABAJNOK! KUPABAJNOK! KUPABAJNOK!
„Tökéletes napon vagyunk túl! Az első meccsen szenvedtünk, de győztünk. Igazából az volt a tervünk, hogy elaltatjuk a második ellenfelünket és csak ellenük mutatjuk meg valódi tudásunkat. Ez a terv tökéletesen bevált! Kapott gól nélkül húztuk be a kupát, megemelem nem létező kalapomat a Csapat és a Szurkolótábor előtt! Csak így tovább! Hajrá Vastüdő!” - mondta az assistant manager.
Köszönjük Szurkolóink részvételét a tornán!
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
Sokasodó viharfelhők gyülekeztek a fejünk felett a Fekete Sereg elleni meccs előtt, pedig gyönyörű labdarúgóidőben kezdődött a forduló első mérkőzése. Betegségek, sérülések és egyéb problémák akadályoztak meg minket abban, hogy teljes létszámban megjelenjünk. Így lettünk hatan: kapus nélkül és egy olyan játékossal, aki térdműtétje után 1,5 éve nem rúgott labdába. Gyors kapuskeresés után, Csabi önként jelentkezett portásnak - köszönet érte!
Nagyon jól, már-már tökéletesen indult számunkra a mérkőzés: megvoltak a párok, kapusunk remekelt, voltak passzaink, amik addig-addig sikerültek, míg egy rosszul elvégzett szöglet után az ellenféltől ajándékba kapott labdát Bö közelről bekotorta (1-0). Szinte nyár, meccs, jó hangulat, vezetés - mi kell még? ...és akkor felébredtünk: az ellenfél gyorsított, nem léptettük érvénybe a „lex Csabit”, így sikerült az elváltás, az üresen maradó ember a hosszúba gurított, pechünkre kapufáról befelé pattant a laszti (1-1). Ki-ki meccs zajlott a pályán, itt is, ott is voltak helyzetek. Aztán egy rossz kidobás után a Fekete Sereg kaparintotta meg a lasztit, a hátráló védő mellett elcsavarta a labdát a csatár, ami a kapufáról megint bepattant (1-2). Nem kellett volna, de a Csapat érezte magában azt az erőt, ami az egyenlítéshez szükséges.
A második félidő ugyanolyan mederben folytatódott, mint az első. A szezon meccseihez képest rengeteg labdaszerzésünk volt, így több helyzetet is ki tudtunk alakítani. Ha nem jutottunk odáig, akkor távolról próbálkoztunk. Egy ilyen akció után után Pali tett-vett, majd kiegyenlített (2-2). Innentől kezdve mindkét csapat a győztes gólért harcolt - persze a D. Liga közép- és alsó csapatának módján. Elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy nekünk volt több és nagyon helyzetünk a győzelem megszerzésére, de egy perccel a vége előtt a Fekete Sereg csatára betuszkolta a lasztit a hálónkba (2-3). Azonnal időt kértünk, de érdemi lehetőségünk nem volt az egyenlítésre.
VT-barométer: 6.
„Nagyon idegesít ez az utolsó perces gólt. Gólt soha nem jó kapni, de amikor már lehetőséged sincs, hogy egyenlíts, akkor az már duplán fáj. Nyilván, ha a kapufáink közül legalább egy bemegy vagy a helyzeteink közül legalább egyet berúgunk, akkor nincs miről beszélni. Még van hátra két meccs, megteszünk mindent, aztán majd meglátjuk, hogy az mire lesz elég! Hajrá Vastüdő!” - mondta az assistant manager.
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
Egyáltalán nem vártuk jó előjelekkel a veretlen Natus Vincere elleni mérkőzést. Sorban dőltek ki az embereink, míg végül annyian maradtunk, hogy legalább ki tudtunk állni. Bezzeg ellenfelünknek két cseréje is volt.
Szépen, okosan kezdtünk a mérkőzést. Mindenki felvette az emberét, ha pedig futottak - márpedig miért ne futottak volna -, akkor okosan váltottunk. Meg kellett hagyni: nagyon jól védekeztünk! Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fehér mezesek nem igazán találták el a kaput, ha mégis akkor kapusunk védett. A jó védekezésből kifolyólag a támadásokra már nem igazán maradt erőnk. Egyre türelmetlenebbek lettek Natusék, mi meg egyre jobban belelendültünk. Daráltunk, daráltunk, de az utolsó két percben - amikor nem erőből lőttek kapura, hanem okosan - kaptunk két gólt. Nem kellett volna sokat kihúzni!
A szünetet oxigénpótlásra használtuk fel, mert a nyárias meleg nekünk nem igazán jött jókor.
A második félidő elején úgy gondoltuk, hogy itt az ideje megráncigálni az oroszlán bajszát és ennek szépítés lett a vége. Pali indította Áront, aki szinte nullszögből kapura tűzte, a kapus védett, a kipattanót pedig az akciót elindító játékos bevágta (1-2). Szép eksön volt! A Natus Vincere ezt nem vette jó néven, húztak kettőt és már megint kettővel mentek. Ekkor olyan dolog történt, ami még nem nagyon volt a Vastüdő történetében: kapusunk kézzel állította meg a labdát a hatoson kívül, persze azonnal ki kellett állnia kettő percre. Bö be a kapuba és elővettük hősies védekezésünket. Talán 1.50-ig bírtuk - leggyorsabb csatárunknak volt egy-két bravúros védése is -, amikor egy átlövés csak beakadt a bal alsóba. A maradék időben eléggé elkészültünk az erőnkkel, bár még ekkor próbáltunk hősiesen védekezni. A Natus Vincere azonban csak eljutott hét gólig. Arról azonban tettünk, hogy az utolsó momentum a miénk legyen: Tusy egy jó passzal megjátszotta Palit, aki tolt egyet a lasztin, majd a jobb alsóba vágta. Így lett kerek a második félidő.
VT-barométer: 5.
„Tudtuk, hogy egy sokkal jobb csapat az ellenfelünk, mi meg csere nélkül álltunk ki. Igazán azt sajnálom, hogy az első félidőt nem tudtuk kihúzni kapott gól nélkül - nem kellett volna sok hozzá. A két gólunk megsüvegelendő és talán jobb lett volna 1-2 góllal kevesebbet kapni, de ez már történelem. Hajrá Vastüdő!” - mondta az assistant manager.
Köszönjük Zoli és G részvételét!
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
Honlapunk állandó tudósítója szabin van, így rövidített beszámoló következik.
Szép, napsütéses időben érkeztünk a Hauszman-pályára. A madarak éneke és a közeli építkezés zajának furcsa egyvelege sajátos atmoszférát teremtett ezen a szép, tavaszi délutánon. Kellemesen beszélgetve vártuk, hogy pályára léphessünk. Néha feltámadt a szél, de nem volt zavaró. Na jó, gyorsítsunk.
Gyorsan kaptunk három gólt, a sorrendre nem emlékszem, de ebből kettő szöglet után született és az egyik öngól volt, játékosunk nem tehetett róla, menteni próbált, de azért jegyezzük le a nevét elrettentésül: Áron volt az.
Az első félidőben összejött a szépítés, Pali megzavarta az ellenfél kapusát, így a mi kapusunk egy átlövésből gólt szerzett.
A második félidőben nagyobb fokozatra kapcsoltunk, szorosan fogtuk az embereket és többször nagy nyomás alá helyeztük az ellenfél kapuját, akik elszórtan próbálkoztak kontrákkal, de eléggé erőtlenül. Sajnos az utolsó passzokat, lövéseket elrontottuk, pedig még tetszetős támadásaink is voltak. Aztán kapusunk rúgott egy nagyon nagy gólt a saját térfeléről, a kapufa érintésével. Még tovább fokoztuk a nyomást, így szintén kapusunk felívelt passzát Pali szép fejessel gólra váltotta.
Ekkor benne volt a meccsben a 3 pont is, de sajnos lejárt az idő, pedig mindent megpróbáltunk. Kemény, harcos utolsó 5 perc volt, ami ellenfelünknek nem igazán tetszett, ezt alkalmanként egy kis rinyálással jelezték is, de nem volt vészes a dolog. A két félidő alapján igazságos döntetlen született, de ebben a meccsben sokkal több volt.
Mivel assistant managerünk is szabin van (igazából mindkettő a Tusi), így nincs értékelés. Akinek hiányzik az olvasgasson régieket, simán össze lehetne ollózni azokból a mait. Igazából az is volt a tervem, csak lusta vagyok.
Kedd este régi ismerősként üdvözölhettük ellenfelünket, hiszen a Statikus Gumirugók ellen léptünk pályára: mi csere nélkül, ők plusz két emberrel.
Előző meccseinkhez hasonló koreográfia szerint kezdődött, majd folytatódott az összecsapás. A sárga mezesek védekeztek, míg mi megpróbáltunk támadni, ami nem igazán sikerült. A megszerzett labdákkal a Statikusok kontráztak több-kevesebb sikerrel. Egy ideig mindkét kapus megfelelően teljesített, aztán elváltottuk magunkat, így hálóőrünk már tehetetlen volt és hátrányba kerültünk (0-1). Megpróbáltuk felpörgetni a támadójátékot: oldalpasszokkal operáltunk, majd gyors bepasszokkal zavartuk meg az ellenfél védelmét – csak szerettük volna, mert nem igazán jött össze. Az átlövésekkel több sikerünk lehetett volna, de ellenfelünk kapusa magabiztosan oldotta meg feladatát.
A második félidőben feljebb toltuk védekezésünket és folytattuk offenzív támadójátékunkat, csak a helyzetek és a gólok nem akartak jönni. Telt-múlt az idő és hetest kapott az ellenfél. A spori befújta, lelke rajta, a SG játékos pedig berúgta (0-2). Nagy nehézségek árán sikerült időt kérni és minden-mindegy alapon nekiestünk az ellenfelünknek, de ez már csak arra volt elég, hogy előjöjjenek a helyzetek, de szépíteni sem sikerült.
VT-barométer: 4.
„Bűn rossz meccset játszott a két csapat, de mi duplán szomorkodhatunk. Rúgott gól, gólok nélkül esélyünk sincs olyan csapatok ellen, akik fegyverünket fordítják ellenünk. Megpróbálunk minél hamarabb kikecmeregni a gödörből, és reméljük, hogy ez már a jövő héten össze fog jönni!” - mondta az assistant manager.
Köszönjük Zoli és Vércse részvételét!
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
Az ÖDÉMA FC elleni mérkőzésünk előtt belepillantottunk az első és második összecsapásába. Meg kellett állapítanunk, hogy a Natus Vincere egyértelműen kiemelkedik ebből a mezőnyből: sok góllal terhelték meg ellenfelük hálóját... Abba reménykedtünk, hogy a mi meccsünkön nem lesz ennyi gól - nem is lett!
Két cserével álltunk fel, míg narancssárga mezes ellenfelünkhöz fokozatosan érkezett meg az utánpótlás. Támadólag léptünk fel, pontos passzokkal építkeztünk, de a helyzetek befejezésével már gondjaink adódtak. Ahogy ilyenkor lenni szokott egy kontra és már vezetett is az ellenfél (0-1). Mire felocsúdtunk volna megduplázta az előnyét az ÖDÉMA (0-2). Azonban játékunkból kifolyólag nem éreztük, hogy nagy gond lenne, mert biztosak voltunk benne, hogy tudunk gólt lőni. Az már más kérdés, hogy rögtön kettőt kellett volna. Ekkor döntött úgy Bö, hogy ideje elkezdenie a gólgyártást: passz Lacinak, aki sarokkal vissza, így „leggyorsabb játékosunknak” nem okozott gondot a jobb pipába ragasztania a bőrt (1-2). Valószínűleg a szezon egyik legszebb támadásával sikerült szépíteni! Nem álltunk le, feljebb toltuk a védekezést és daráltunk: a helyzetek, a ziccerek azonban rendre kimaradtak.
Ezen az úton folytattuk a második félidőben: ziccerek sokasága maradt ki, bár úgy is fogalmazhatunk, hogy naggyá tettük a kapust. Viszont ami nem megy lábbal, az megy fejjel. Bö beadása után Pali a rövidbe fejelte a laszti, a kapus már nem ért át (2-2). Egyenlítettünk, mehettünk a győzelemért! Azonban Fortuna már megint elengedte kezünket, mert csak nem akart megszületni a vezető gól. Ennek hiányában az egyik ellentámadásnál eltolódott a védekezésünk - ami egész meccsen hagyott kívánnivalót maga után -, így megint hátrányba kerültünk (2-3). A hátralévő idő még adott esélyt arra, hogy újra egyenlítsünk, így ennek szellemében bevetettük titkos fegyverünket is: időt kértünk! Mindent megbeszéltünk, volt is egy labdánk az egyenlítéshez: kapufa lett... és szinte a kontrából az ÖDÉMA FC eldöntötte a meccset (2-4).
VT-barométer: 5.
„Ennyi ziccert nem lehet büntetlenül kihagyni. Bár még fájóbb, hogy védekezésünk nem érte el a megfelelő szintet. A mezőnybeli passzok és az ellenfél hatosáig eljutás az előző meccsekhez képest kiváló volt, de az utolsó pár métert már nem sikerült megoldanunk... Egyetlen szépségtapasz, hogy rúgtunk két felettébb szép gólt! Hajrá Vastüdő!” - mondta az assistant manager.
Köszönjük Budai Dr. megjelenését!
Hajrá Vastüdő!
Vastüdő Sajtószolgálat
Utolsó kommentek