Az elmúlt heti eredményeknek is köszönhetően végre nem dobogón álló ellenféllel kellett megküzdeni Csapatunknak. Bár első blikkre a N.A.F.C. gárdája sem tűnt könnyű diónak; másodikra sem. Csabi sajnos megint hiányzott, míg Áron nürnbergi „tanulmányútra” ment. Információink szerint a vezetőség engedélyével, bár a szurkolói pletykák nem erről tanúskodnak („Egy megbízható forrástól azt hallottam, hogy játékosunk Frankfurtban van...”).

Balázs - Peti, Pali - Zoli, Bö felállással kezdtünk, Tusy az oldalvonal mellett próbálta követni az eseményeket. Tapogatózva indult a mérkőzés, mindkét csapatnak voltak helyzetecskéi, de ezek nem jelentettek sok veszélyt a kapukra. Azt megállapíthattuk, hogy talán nem kell annyit futni, mint az elmúlt héten, bár a kezdeti felocsúdás elég sokáig tartott. Ment a tesze-tosza foci, aminek egyenes következménye az volt, hogy se a védelmünk, se a kapusunk nem gondolta, hogy a N.A.F.C. támadója az oldalvonal mellől rárúgja - rárúgta (0-1)... Úgy látszik, hogy kellett ez a gól, mert ettől valamennyire felébredtünk, így már többször veszélyeztettük ellenfelünk kapuját, de ziccert nem sikerült kialakítani. Ami nem megy helyzetből az megy pontrúgásból! Tusy jól adta be a lasztit, Pali jól érkezett és a hosszúba pörgetett (1-1). Az egyenlítéstől mintha ellenfelünk zuhant volna meg, mi pedig megéreztük a vér szagát. Azért nem kell fergeteges rohamokra gondolni, de már a tudatosan felépített támadásvezetés is előrelépés volt a meccs kezdeti szakaszához képest. Tusy egy átdolgozott „Aljas kettes figurát” játszott meg, a laszti a kapufán csattant, a kipattanót pedig Zoli bevágta (2-1). Így kell fordítani! Azonban itt még nem volt vége! Ellenfelünk is próbálkozott, legtöbbször átlövésekkel, de védelmünk megingadhatatlannak bizonyult. Egy ilyen lövés után Balázs nem engedte ki a labdát, hanem megkaparintotta, maga elé tette, majd a saját hatosán belülről az ellenfél kapujába emelt (3-1). Szép volt, Balázs!

A második félidőt végre nem úgy kezdtük, mint az elsőt. Védekezésre rendezkedtünk be, amiből megpróbáltunk kontrákat vezetni. Szerencsénkre most már volt cserénk, így nem kellett annyiszor levegő után kapkodni, mint az elmúlt fordulóban. A N.A.F.C. csapata egy cseppet jobban beszorított minket, mint az első félidőben, de védelmünk jól állta a sarat. Persze voltak előrevágott/előrebikázott labdáink, de hát ez így természetes! Támadójátékunk nem volt annyira meggyőző, mint az első félidőben, de 1-2 pontosabb passzal, labdakezeléssel több helyzetet is ki tudtunk volna alakítani. Pont átléptünk a mérkőzés utolsó negyedébe, amikor egy ártatlan átlövési kísérlet először Pali, majd Zoli sarkán is megpattant és így a tehetetlen Balázs mellett a kapu jobb oldalában kötött ki (3-2). Ettől kezdve egy kicsit felpörgött a játék, de szerenéncsére még időben mi is tudtunk egyet emelni a fordulatszámon, így nem lett baj - behúztuk a meccset!

A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: Pali.

Gratulálok a fiúknak! Azért jó, hogy van legalább egy cserénk, sokat számít! A mérkőzés elején már megint azt a bealvós focit hoztuk, mint a múlt héten, de a kapott gól kirángatott minket ebből a álomból. Az első félidő további részében kifejezetten meg voltam elégedve a támadójátékunkkal, több helyzetünk is volt. A védekezés csak szimplán jó volt, de ezzel az egész meccsen nem volt probléma. Balázs gólja gyönyörű volt! A második félidőben ha pontosabbak a passzaink talán eldönthettük volna a meccset, ami az újabb bekapott góllal kezdett egy kicsit necces lenni, de aztán a fiúk megoldották. Hajrá Vastüdő! - mondta a manager a mérkőzés után.

Külön köszönjük Heni, Laci és G aktív közreműködését!

A Harmadik félidőben pedig kiszurkoltuk a lengyelek legyőzését és megtudhattuk, hogy mit jelent az a bizonyos fogalom...

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat