Hétfő délután a tabella harmadik helyén álló és már megismert Rehabiliteam ellen lépett pályára Csapatunk. Sajnos a korai időpont miatt nem mindenki tudott eljönni, így csere nélkül vettük fel a harcot az ellenféllel. Bár Pali éppen csak betoppant a kezdésre, így a játékosok úgy gondolták, hogyha 3+1-en lesznek, akkor úgyis mindegy, így sörivással is indíthatják a mérkőzést. A Rehabiliteam is összeállt, sőt nekik még egy cseréjük is volt.

Balázs - Pali, Tusy - Áron, Bö felállással indítottunk, G a kispadról szuggerálta az erőt. Azt rögtön láttunk, hogy ez az ellenfél is olyan sokat futós, technikás csapat, akikért mi mindig odavagyunk. Igyekeztünk lassítani a játékot és próbáltunk nem úgy futni, mint a mérgezett egerek. Szerencsére mindig sikerült úgy váltani, hogy minden támadót játékos szembetalálja magát egy Vastüdőssel. Támadásban voltak próbálkozásaink, aztán csatárunknak vagy sikerült megszelídíteni a labdát vagy nem. Egyszer csak úgy alakult az 5. perc környékén, hogy Balázs előredobta a labdát, ami megcsúszott egy védő és Pali fején, mellbe vágta a meglepett kapust, így visszakerült a laszti Palihoz, aki a kapu közepébe bombázott (1-0). Na de aztán! Elkezdődött minden ellenfelünk rémálma: a Vastüdő-catenaccio. A maradék játékidő nagy részében át sem léptük a félpályát. Hallottuk is, amint a játékosok azt kérdezik egymástól, hogy: „Nem kéne már átmenni az ellenfél térfelére?” Még volt egy támadásunk, de Tusy észrevette, hogy senki sem követi az akciót, így kapura bikázta a labdát, amit a kapus nagy bravúrral szögletre ütött.

A szünetben éreztük, hogy eléggé harcban állunk az erőnkkel, így vágtunk neki a második félidőnek.

...és újra elkezdődött a játék, ami azt akarta bemutatni, hogy mennyi ideig tudjuk tartani magunkat ahhoz a felfogáshoz, hogy elkerüljük az ellenfél térfelét. A megszerzett labdákat vagy sikerült előrebikázni, vagy taccsra rúgni, vagy Balázs feldobta Áronnak, aki vagy belefejelt vagy nem. Az ellenfél átlövésekkel, ziccerekkel próbálkozott, de ha már a betonvédelmen átjutottak, akkor még mindig ott volt Balázs. Az ő eszén nem lehetett túljárni! Pali állandóan időt akart kérni, de csapattársai próbálták legalább a félidő feléig kitolni az időkérést. Aztán csak összejött Pali kérése, de látszott a játékosok arcán, hogy rég nem örültek így egy kis szünetnek... Megbeszélésre nem volt energia, így csak fújtatással telt el az egy perc.

...és akkor belevágtunk a meccs utolsó negyedébe. Jól indult: hátul sikerült elváltani magunkat és azonnal gólt kaptunk (1-1). Ekkor sok minden átcikázott a játékosok és szurkoló fejében. Most azonban fordult a kocka! Alig 1-2 perccel később Bö labdát szerzett a félpályán, háromszögezett Palival és újra megszerezte a vezetést (2-1), de még mindig volt vagy 9 perc hátra... A maradék játékidőben a régi, szép időkre emlékeztető betonvédekezés került elő. A labdákat előrebikáztunk, ha egy kis szerencsénk van, akkor egy talán be is akadhatott volna, mert már a Rehabiliteam kapusa is a félpálya környékén kolbászolt. Nem jött össze, de így volt szép!

A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: Balázs.

Végre sikerült! Megint egy olyan meccset játszottunk, ami a Vastüdő Aranyoldalaira kívánkozik. Viccesen azt is mondhatnám, hogy ezentúl mindig kiszámoljuk, hogy ki jöjjön meccsre és csere nélkül toljuk le a meccseket! Ezt egész egyszerűen nem akarom elhinni! A védekezésünk frenetikus volt, míg támadójátékunk fenomenális. Három helyzetből kettőt berúgni nem semmi. Biztos, hogy egyeseknek ez a foci undorító, de mi ezt tudjuk és néha még meg is tudjuk valósítani. Remélem, hogy ezentúl azért nem kell minden meccsnapon kiköpni a tüdőnket! Most megyünk ünnepelni, holnaptól meg készülünk a következő meccsre. Hajrá Vastüdő! - nyilatkozta a manager.

Ezt a catenacciós győzelmet Áronnak ajánljuk!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat