Hétfő késő délután egy jól ismert ellenfél ellen kellett bizonyítani. Az El Ninoval eddig két meccsen játszottunk: a mérlegünk egy döntetlen és egy győzelem. A főszponzorunknak, a médiaosztálynak és a fuvarvállalatnak hála elkészült a Csapat új piros-fehér csíkos meze (a briósgyőriek is a mi mezünket vették alapul, amire csak Dini örökbecsűje jut eszembe, nekünk azért sokkal jobban áll), a gyártó a Csapat kapitányát még egy „C” betűvel is meglepte. Zöld mezes ellenfelünk, egyik legjobb játékosa, ezen a mérkőzésen a kapuban foglalt helyett.

Balázs - Peti - Branko, Áron - Zoli ötössel kezdtünk, Peti, Csabi, Bö, Pali és Tusy a kispadról követték a játékot. Labdabirtoklásban sikerült az El Nino fölé nőni, ennek köszönhetően egy-két helyzetecskét is ki tudtunk alakítani, bár ezek egyike sem hordozott komolyabb veszélyt magában, mert több pontatlan passz is becsúszott. Hátul egy védelmi hibát kihasználva előnyt szerzett magának a zöldek egyik játékosa és cimbalomszögből a hosszúba lőtte a labdát (0-1). Talán az első lövés volt, ami kaput talált... A sokkból viszonylag korán fel tudtunk ébredni, így nekigyűrkőztünk a fordítási hadműveletnek. Tusy labdát szerzett a félpályán, végigvitte és a kapusnak kötényt adva egyenlített (1-1). Nem telt el sok idő és már fordítottunk is. Branko tökéletesen robbant be egy jobb oldali szögletre és már nálunk volt az előny (2-1). Sajnos ennek nem tudtunk sokáig örülni, mert egy félpályás lövés a kapunkban kötött ki (2-2). Valljuk be, hogy ez sajnos kapushiba volt (kívánjuk Balázsnak, hogy a következő hibára is ennyit kelljen várnia!)...

A második félidő elején sem adtuk ki az irányítást, bár pontatlan passzainkat nem tudtuk csökkenteni, sőt talán... Helyzeteket nem nagyon tudtunk kialakítani, átlövéseinket pedig nagyon jól blokkolták az ellenfél védői. Az egyik támadó karral elsodorta (sajnos a bíró sporttárs ezt nem vette észre, de a védőket is meg kell fedni, hiszen ők a sípra vártak, pedig a játékot addig kell folytatni, amíg nincs sípszó) a labdát, így ezzel a „megoldással” ziccerben ki tudott lépni és nem hibázott (2-3). Ez a találat, enyhén szólva is megfogta a Vastüdőt... A támadásainkban továbbra sem volt meg az-az átütőerő, ami ilyen helyzetben megoldást tud kínálni. Görcsös erőlködésünk is belejátszott abba, hogy hátul nem figyeltünk és ellenfelünk megduplázta az előnyét (2-4). Időt kértünk, megpróbáltuk rendezni a sorokat, de az El Nino nagyon rutinosan tartotta a labdát, így mi  - Vércsének köszönhetően - csak a hármas sípszó előtti pillanatokban tudtunk kozmetikázni az eredménynek (3-4).

A mérkőzés legjobb játékosa: Tusy (a játékostársak döntésének értelmében).

Ez nem úgy jött össze, ahogy terveztük. Bár azt el kell, hogy mondjam, hogy - véleményem szerint - ezen a napon egy fokkal jobban játszottunk, mint a Rapid Tipli ellen. Sajnos néhány buta egyéni hiba eldöntötte a mérkőzést. Mi nem tudtunk a megfelelő fordulatszámon pörögni, de sajnos ezt már a meccs előtt is éreztem. Az mindenki számára világos volt, hogy az El Nino elleni meccsek valamiért nagyon nem akarnak nekünk összejönni... Valamit sürgősen változtatni kellene, ha komolyabb eredményt akarunk ebben a Ligában elérni. Góljaink nagyon szépek voltak, csak Balázst sajnálom, hogy talán csak 4-szer kellett védenie és 4-szer szedte ki labdát a hálóból. A jövő héten jönnek a Ninják, őket meccs előtt valamennyire feltérképeztük. Igyekeznünk kell, ha nem akarunk lemaradni az élmezőnytől! Hajrá Vastüdő! - nyilatkozta a manager.

Jövő héten nyerni kell, mert az egyik játékosunk csak úgy hajlandó sört inni, ha előtte kikap a Csapat!

Köszönjük G-nek a szurkolást!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat