A tegnapi meccs előzményeiből arra lehetett következtetni, hogy csere nélkül fog játszani a Csapat. Szerencsére 19.45-re Branko (telefonált, hogy pár percet késni fog) kivételével, aki jelezte az ott volt.  

A mérkőzést Zsolti – Gorán, Tusy – Pali, Wundi – Bö felállással kezdtük. Rosszul indult számunkra a találkozó, ugyanis egy ártalmatlan lövésből az ellenfél megszerezte a vezetést. Történt, hogy a sárga mezes csapat egyik játékosa az oldalvonal mellől kb. a pálya felénél elrúgta a labdát, amiből gól született. A Vastüdő teljes hátsó alakzata hibázott a gólnál. A védők közül senki sem lépett ki a lövőre és kapusunk is elnézte a labdát (vagy melléütött). Ezt csak visszajátszások alapján lehet megítélni. Meg kell említenem, hogy a mérkőzés további részében nagyon magabiztosan húzta le a labdákat és ezzel biztonságot adott a védőknek. Időközben – a kapott gólt nem láthatta – megérkezett Branko is.

Hátrányunk tudatában nagyobb sebességi fokozatba kapcsoltunk, ennek szerencsére meg is lett az eredménye. Rövid időn elül sikerült megfordítani az eredményt:

1. gól története: Gorán megindult a jobb oldalon, de szerelték és bedobással jöhettünk. A L.É.C. csapata nem zárt vissza, Gor eszmélt a leggyorsabban, bedobta a labdát középre, ahol Wundi érkezett  és a kapu jobb felsőjébe fejelt (Gorán: „Gyakorlatilag fejbe dobtam Wundit.”:)).
2. gól története: egy bedobás után az ellenfél védői nem tudtak felszabadítani, Wundi és Bö (Csaba? Aki pontosan tudja, az kommentálja) megtámadta a labdát birtokló játékost, a kapus kifutott kapujából, de a Tüdő játékosai berúgták a kapuba a lasztit. Szabad szemmel nem lehetett látni, hogy ki volt a gólszerző. Béla megerősített, hogy utoljára Wundi ért labdába.

A vezetés megszerzése után hol az egyik, hol a másik kapu előtt folyt a játék, azonban kapunk előtt nem alakult ki veszélyes szituáció. A védelem kapusunk segítségével elbírta a L.É.C. esetenkénti nyomását.

A második félidő hatalmas labdabirtoklási fölényt mutatott Csapatunk javára. Egyre-másra dolgoztunk ki ziccereket, ellenfelünknek szinte momentuma sem akadt, de gólt nem sikerült szerezni. Legalább 3-4 kapufát rúgtunk és volt három 100%-os ziccerünk. Kísért a múlt…

Szerencsére tegnap ezt is el tudta viselni a Tüdő és megérdemelten nyerte meg a mérkőzést. Ennek bizonyítására közreadunk egy párbeszéd mondatfoszlányait, ami a meccs végén a L.É.C. két játékosa között zajlott:

-         Nem tudtunk kiegyenlíteni, de jobban játszottunk, mint ők.

-         Te hülye! Miről beszélsz? Legalább öt kapufát lőttek!

A jó csapat ismérve, hogy rossz játékkal is tud nyerni. Csapatunk még nincs toppon, ez tegnap is látszott, tudunk ennél sokkal jobban játszani, de jó ütemben fejlődik a társaság. Viszont helyzeteinket be kell rúgni, különben bajban leszünk. Új játékosaink (akik közül Gorán nem is új) kezdenek beilleszkedtek a csapatba. A következő meccsen jön Levi és reméljük, hogy Tomi is. Levivel a (középpályás) védekezés, Tomival a támadójátékunk fog erősödni.

Személy szerint örülök, hogy – Zsolti kivételével (ment a vonata) – mindenki legalább egy sör erejéig meg tudta ünnepelni a győzelmet. Az ilyen alkalmak jobban összecsiszolják a Társaságot!

Jövő héten mi vagyunk a szabadnaposak, így csak október 15-én játszunk. Üzenem, hogy a Csapat összes tagja lelkiismeretesen teljesítse napi penzumát!:)

Hajrá Tüdő!

Tusy