Kedd este a listavezető és veretlen Sajtburger SV ellen lépett pályára Csapatunk. Reggel esett az eső, bíztunk abban, hogy a meccs idejére nem fog visszatérni, ám visszatért...

Balázs - Pali, Bö - Áron, Csabi felállással és két cserével indítottunk. Éppen belelendültünk volna, amikor megérkezett az égi áldás, így kezdett csúszóssá válni a műfű. Csúszkáltunk is rendesen... Természetesen labdabirtoklásban fölénk kerekedett a kék mezes ellenfél - ez nem volt meglepő. Az viszont igen, hogy egy sunyin, szinte a vizes műfű alatt ellőtt labda kapunk jobb sarkában kötött ki (0-1). Nem volt benne a meccsben... Nekünk kellett átvenni az irányítást, míg az SSV hátrébb húzódott. Sajnos, az egyre jobban szakadó esőben megnövekedett pontatlan átadásaink száma és ennek megfelelően nem is tudtunk igazán helyzetbe kerülni. Amikor meg sikerült, akkor meg még mindig ott volt a kapus. Azt ki kell emelnünk, hogy elveinkkel szembemenve próbálkoztunk becsülettel!

A második félidő ott folytatódott, ahol az első abbamaradt. Mentünk, daráltunk - eredmény nélkül. Aztán egy SSV-szöglet után - a csúszós talajnak köszönhetően - centikkel lemaradtunk a berobbanó kék mezesről, aki a keresztléc alá vágta a laszti (0-2). Nem volt mit tenni, még nagyobb fordulatszámra kapcsoltunk! Feljebb toltuk védekezésünket, már az ellenfél térfelén próbáltuk egyre kijjebb szorítani a Sajtburgereket, miközben daráltunk rendesen. A mérkőzés 33. percében a nagy terület miatt ziccerben ugrott ki az SSV-s, de Balázs tökéletesen lépett ki kapujából, becsúszva szerelte a csatárt, a laszti előtte maradt, amit előrevágott Palinak, aki a kapusnak kötényt adva faragott hátrányunkon (1-2). ...és akkor maradt még 7 perc! Most már szinte face to face fogtuk az ellenfelet. Öt perccel a vége előtt időt kértünk, managerünk és sérült játékosunk elmondta, mit kell tennünk és ennek szellemében vágtunk neki a célegyenesnek. Voltak helyzeteink, vagy 3-4 szögletünk és talán két ziccerünk, de egyenlíteni nem sikerült. Az utolsó perc környékén időt kért az SSV is. Majd egy meg nem értés miatt helyzetbe került a kék mezes, a laszti Palin megpattanva a hálóban kötött ki (1-3). ...és megszólalt a hármas sípszó.

VT-barométer: 7.

„Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült elkapnunk a listavezetőt. Az első félidőben egy fokkal jobb volt az ellenfél és még az eső is nekik kedvezett. Onnantól kezdve meg támadólag kellett fellépnünk, ami többé-kevésbé sikerült is, bár ez igazi ziccerekben nem nagyon realizálódott. Aztán már kétgólos hátrányunk lett, és akkor már nem nagyon volt veszítenivalónk. Mentünk is ezerrel, de a betömörülő ellenféllel szemben igazán komoly ziccerünk már nem volt. A számszerű eredmény ellenére sokkal közelebb voltunk ahhoz, hogy kiegyenlítsünk, mint hogy újabb góllal - ami már nem osztott, nem szorzott - megpecsételjük sorsunkat. Még este sajnáltatjuk magunkat, aztán szerdától a maradék négy meccsre koncentrálunk. Hajrá Vastüdő!” - mondta a mérkőzés után az assistant manager.

Köszönjük Zoli és Vércse részvételét!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat