Kedden megfelelő, ám szeles időben játszottunk a Statikus Gumirugók ellen – legalább nem voltak ismeretlenek. Ők egy, mi két cserével álltunk fel.

Balázs - Pali, Tusy - Áron, Vércse ötössel indítottunk. Mintha nem is a Vastüdő játszott volna, hanem valamilyen tiki-takás csapat. Lábról-lábra járt a labda, kezdeményeztünk és mezőnyfölényt harcoltunk ki. Megpróbáltuk csírájában elfojtani ellenfelünk támadásépítéseit, ami egészen jól sikerült. Balázsnak szinte csak a kidobásokkal kellett foglalkoznia és pluszban egy-két apró trükköt is bevetett. Természetesen bízunk benne, de ilyenkor egy pillanatra mindenkiben megáll az ütő. Helyzetkihasználásunk nem igazán volt jó... Konkrétan egy-egy ütemmel mindig rövidebb vagy hosszabb volt a passz, de olyan is előfordult, hogy nem találtuk el a kaput. Aztán addig-addig járattuk a labdát, amíg Vércse megindult, körömpasszal kiugratta Palit, aki ballal a kapus lábai között a hálóba helyezett (1-0). Éreztük, hogy még kell legalább egy gólt szerezni, így ennek megfelelően továbbra is nyomás alatt tartottuk az ellent, de nem tudtuk megduplázni az előnyt.

A második félidő ott folytatódott, ahol az első abbamaradt. Feszes védekezés, labdaszerzés és kontra. Persze gólt nem tudtunk lőni: vagy a kapus védett, vagy blokkoltak, vagy egész egyszerűen nem találtuk el a kaput. Az idő előrehaladtával idegesebbé vált a játékunk, amit remekül használt ki az SG. Egy darabig még tudtuk kontrollálni a mérkőzést, de az utolsó nyolc-tíz percben szinte már csak a védekezésre koncentráltunk, mert a Statikusok mindent egy lapra feltéve támadtak. Csapatunk nem arról híres, hogy megtörne egy ilyen nyomás alatt, így szinte veszélyes Gumirugók helyzet nélkül tudtuk lehozni a meccs utolsó perceit. Bár azt hozzá kell tenni, hogy az összecsapás utolsó lövése nem sokkal kerülte a kapunkat...

VT-barométer: 7.

„Meg kell emelnem a kalapomat a Csapat harminc percnyi teljesítménye előtt. Persze ekkor is voltak hibák: például nem tudtunk több gól lőni. A meccs utolsó negyedében érthetetlen módon elkezdtünk kapkodni, visszaálltunk és nagyobb területet engedtünk az ellenfélnek. Persze az fontos volt, hogy védelmünk stabilan állt a lábán. Ezen a meccsen a három pont a lényeg és megyünk tovább az újra megtalált úton. Hajrá Vastüdő!” – mondta az assistant manager.

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat