Fortuna az Egyetértés DSK rendelte hétfő esti ellenfelünknek. A színes mezű ellenfelünkkel már többször összemértünk erőnket – váltakozó sikerrel. Most Vércse nem állt a szakmai stáb rendelkezésére, de szerencsére Peti felépült, így két cserével vágtunk neki az összecsapásnak.

Balázs - Peti, Pali - Bö, Áron ötös próbált figyelni arra, hogy ezt a meccset ne kezdjük úgy, mint az első meccs kivételével az összeset. Ez bizony sikerült és a meccs összképét tekintve már sikernek kell elkönyvelni. Ki is szóltak a kispadra a játékosok, hogy „egész sokáig bírjuk!” Na ezt nem kellett volna... Addig tekerget a labdán az ellenfél, amíg csak felrúgni sikerült – szerintünk nem volt az, de elfogadtuk a spori döntését. Szabadrúgásvariáció tökéletesen elvégezve, mi egy ütemmel később reagálunk, így hátrányba kerülünk (0-1). Azt tegyük hozzá, hogy várható volt! Hiába védekeztünk néha négyen is a saját térfelünkön, simán kipasszoltak minket... – nem volt egy szép látvány! Sajnos a gól nem ébresztett fel minket: továbbra is ugyanolyan mederben csordogált a mérkőzés. Hátul tesze-toszaság, elől pedig hiába alakítottunk ki helyzetecskéket, ha egész egyszerűen nem találtuk el a kaput. És csőstül jön a baj: hátul nem figyeltünk a középen és üresen álló játékosra, akinek nem okozott gondot a kapuba lőni a lasztit (0-2).

A második félidőt ott folytattuk, ahol abbahagytuk az elsőt. Elől nem igazán ment, míg hátul csak-csak eljutott a kapunkig az EDSK. Egy ilyen támadás után, amikor már vagy három emberen átverekedte magát az Egyetértés játékosa az üresen érkező társához passzolt, aki tovább növelte a különbséget (0-3). Ebben a helyzetben már néhány játékos úgy érezte, hogy akár a végtelenségig is focizhatnánk, akkor se tudnánk gólt rúgni. Az idő pedig vészesen fogyott, mi pedig egyszerűen nem tudtunk élni a lehetőségekkel. Aztán varázsütésre minden megváltozott (és vagy 6 perc maradt hátra...): Csabi távolról lövésre vállalkozott, ami az EDSK kapujának jobb felső pipájában kötött ki (1-3). Ettől kezdve pedig elkezdtünk teperni és szinte a következő támadásból Csabi kevergetett, majd passz Bönek, aki a sarokba helyezte a labdát (2-3). ...és még maradt két perc, de az ellenfél időt kért. Nekünk csak folytatni kellett az elmúlt három-négy perc játékát. Folytattuk is! Nagy nyomás alá helyeztük az ellenfél kapuját és egy tökéletesen oda-vissza passzolt akció végén Csabi meglőtte második gólját és így kb. hat perc fodballal kiegyenlítettünk (3-3). Ha még van két perc talán nyerünk is, nem volt!

VT-barométer: 6.

„Ha így tudunk játszani, mint a meccs végén, akkor nem értem, hogy miért kell ilyen hátrányt összeszedni ahhoz, hogy már csak a face to face taktikát lehessen alkalmazni. Amúgy a meccs 90 százalékában egyszerűen borzalmasan játszottunk, illetve inkább a védekezésünk volt tragikus. Lazán, flegmán védekeztünk, távol álltunk az emberektől..., amilyen hibát el lehet követni, azt elkövettük. Szerencsére a játékosaink még hittek abban, hogy legalább a döntetlen meglesz és egy fantasztikus 5-6 percet produkáltak. Köszönet érte! Egyáltalán nem fordult elő sokszor, hogy hat forduló után egy vereségünk legyen, de most ez a helyzet. Megpróbálunk most már győzni! Hajrá Vastüdő!” – mondta az assistant manager.

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat