Kedd este, a szokott időben kezdte el Csapatunk a 2. mérkőzését. Érdekes eseményeknek lehettünk tanúi a sípszó előtt: 10 perccel a kezdés előtt még csak 1 játékosunk volt a pálya mellett, 8 perccel előtte már kettő, 4 perccel előtte már három, míg 1 perccel befutott a kapusunk és a másik védőjátékosunk. Gyors átöltözés után az egy, majd két cserével felálló FCFC ellen indult útjára a labda.

Balázs - Pali, Tusy - Csabi, Laci ötössel indítottunk és igyekeztünk nem pörgetni túl a játékot tekintettel arra, hogy hosszú a meccsidő... Tettük-vettük a labdát, miközben az ellenfél állandóan letámadott és még sokat is kellett futnunk. A szokásos taktikával még az ellenfél kapujáig is eljutottunk: távoli lövések formájában. Aztán egy visszagurítás után egyik védőnk már azt nézte, hogyan tudná indítani Palit, miközben sikerült egy kisebbfajta luftot rúgnia – szerencsére nem lett akkora, mint a tavaszi idényben az a bizonyos... A labda nem távolodott el nagyon a luftot rúgó játékostól, így a rárontó FCFC-sel küzdött a bogyóért, de pechjére az az ellenél maradt, aki hosszan tolta meg, így a kapujából kirontó kapusunk elrúgta volna a lasztit, de menet közben elcsúszott, így a csatár kötényben elrúgva megszerezte a vezetést (0-1). Leírva is komikusan jött össze a gól, de aki látta az bizony a hasát foghatta a röhögéstől, kár, hogy nem volt kedvünk nevetni... Öröm az ürömben, hogy a bekapott gól se vette vissza kedvünket a meccstől, így továbbra is úgy folytattuk a játékot, mint a gól előtt. Helyzetünk nem nagyon volt, de arra büszkébbek lehetünk, hogy ellenfelünk se tudta ránk kényszeríteni akaratát. Kapunk szinte egyáltalán nem forgott veszélyben.

A második félidőnek is úgy futottunk neki, hogy biztosak voltunk benne, hogy egy meccslabdánk biztos lesz: aztán az vagy bejön, vagy nem. A félidő első felében gyors egymásutánban összehoztunk három szabadot és mivel három a magyar igazság, ezért a harmadik Pali-lövés - két kötény után - már a kapuban kötött ki (1-1). Az egyenlítés összejött! Nagyobb fordulatszámra kapcsolt az ellen, aminek köszönhetően feljebb tolták a védekezésüket, így óriási hely volt az utolsó emberük és a kapus között. Mire feleszméltek volna, hogy ezen változtatni kellene Laci az oldalvonal mellett, a térfelük közepéről eltekerte a hosszúba a lasztit (2-1). Gyönyörű gól volt! Már vezettünk, de még hátra volt egy fél félidő. Most már idegesek is voltak az FCFC tagjai: folyamatosan cserélték a játékosokat, és helyüket a pályán, de Csapatunk futballfilozófiájához híven tökéletes védekezést mutatott be. Talán nem is volt olyan momentum, amikor lecseleztek volna valamelyikünket. Négy perccel a vége előtt kikértük időnket: sokat nem beszéltük... A maradék időben a foci törvénye szerint azonban nyilván volt egy lehetőségük az egyenlítésre, de akkor Balázs tökéletesen robbant ki kapujából és megmentett két pontot a Csapatnak.

VT-barométer: 9.

„Azt folytattuk, amit a múlt héten elkezdtünk. Nagyon büszke vagyok a fiúkra, pláne, hogy csere nélkül sikerült győzni. A Csapat lelkierejéről mindent elmond, hogy egy óriási védelmi hiba után kapott góllal vezetést szerzett az FCFC, de mi fordítani tudtunk. Mondjuk nem volt akkora nyomás a játékosokon, mint az United ellen, de nagyon oda kellett figyelni. A második félidőben annak ellenére, hogy rúgtunk két gólt és megfordítottuk a meccset, a védekezést kell kiemelnem: szinte tökéleteset alkottunk. Megyünk tovább a megkezdett úton, Hajrá Vastüdő!” - mondta a lefújás után az assistant manager.

Köszönjük G Úrnak a részvételt!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat