A keményebb ellenfelek után velünk egy szinten lévő csapattal kellett megküzdenünk kedd este. A Dzsiájzsókat ismertük, hiszen az őszi szezonban döntetlent látszottunk velük. Látszott, hogy ez az időpont jobban megfelel a Csapat tagjainak, hiszen négy cserével tudtunk kiállni.

Balázs - Peti, Pali - Csabi, Áron ötössel indítottunk. Tettük-vettük a labdát, odafigyeltünk a védekezésre és abból megpróbáltunk okosan támadni. Ez csak többé-kevésbé sikerült (egy fokkal talán mi voltunk veszélyesebbek), de úgyis fogalmazhatunk, hogy kiegyenlített játék zajlott a pályán. Már kezdtünk megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy itt nemhogy gólokat, hanem igazi ziccereket se fogunk látni, amikor Csabi megvillant. Kapott egy labdát a bal oldalon, viszont eléggé kisodródott, azonban ballal még így is kapura tűzte a lasztit, ami a kapus feje felett a léc alá vágódott (1-0). Ezt még a profik is megirigyelték volna! Egy kicsit megnyugodtunk, ellenfelünk nem volt igazán veszélyes kapunkra, de elég volt egy apró figyelmetlenség - kb. 2-3 centi hiányzott, hogy védőnk elrúgja a labdát - és kiegyenlítettek (1-1). Az egyenlítés után még voltak helyzetecskéink, de az utolsó passzok megakadályozták azt, hogy ziccerbe tudjunk kerülni.

A második félidő úgy folytatódott, mint ahogyan az első befejeződött, azzal a különbséggel, hogy gólt kaptunk. Elől nem tudtuk megtartani a labdát, a laszti az ellenfél csatárához került, aki beforgatta védőjét, majd a kapu közepébe lőtt (1-2). Futni kellett az eredmény után, ami természetesen azzal járt, hogy védekezésünk felpuhult. Sajnos a pontatlan és felesleges passzok is őrölték idegeinket, de a legnagyobb probléma az volt, hogy több kapufát is rúgtunk, egyenlíteni mégsem sikerült. Közben Csabi levegőből ellőtt labdája után rosszul fogott talajt: bokája tenisznagyságúra dagadt... Mentünk előre, daráltunk, fokoztuk a tempót, az ellenfél időt is kért, de mi nem adtuk fel! A nagy nyomás meg is hozta a jutalmát: csak sikerült középre passzírozni a labdát, ami megpattant egy védőn, de így volt jó Vércsének, aki kihasználta a kínálkozó lehetőséget (2-2). Reméltük, hogy a maradék időben még a győzelmet is megszerezhetjük! Meg is tettünk mindent ennek érdekében: az utolsó támadások egyikénél már csak a bepasszt tudta lefülelni a Dzsiájzsók védője, ebből megindította csapata támadását, amit sikerült végigvinni - vesztettünk (2-3)!

VT-barométer: 6.

„Először is nagyon sajnáljuk Csabi sérülését, jobbulást kívánunk neki! Bár a bokáját látva elég hosszú kihagyásra számíthat... Visszavárunk! A mérkőzésre rátérve: nagyon elégedetlen voltam a védelemmel. A támadásaink még el-el mentek, bár több helyzetet is ki tudtunk volna alakítani és abból nyilván több gólt is tudtunk volna rúgni. Ahogy a meccset elvesztettük, úgy mi szoktunk nyerni... Benne volt a pakliban, hogy egyszer visszakézből jön a pofon és így fogunk bukni. Persze ehhez kellett a rosszabb játékunk is. A következő meccsen eldől, hogy melyik irányba megyünk tovább. Hajrá Vastüdő!” - nyilatkozta az assistant manager.

Jobbulást Csabi!

Köszönjük Szurkolóink jelenlétét!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat