Kedd este a szezon utolsó meccsére készült a Csapat a Dzsiájzsók ellen. Managerünknek az utánpótlással kellett foglalkoznia, míg Áron a szokásos próbajátékát töltötte az Atatürk FC-nél. Hideg volt az idő, esett is, míg ellenfelünknél nem volt csere.

Balázs - Peti, Pali - Bö, Vércse összeállítással indítottunk. Nagyon jól kezdtünk: pörgősen, pattogósan, magabiztosan. Védőink fel tudták venni a támadókat, a megelőző szerelések is sikerülgettek. Előrejátékban szép, pontos passzokkal építgettük támadásainkat. Egy ilyen akció után Vércse-Bö-Vércse volt a labda útja és máris vezettünk (1-0). Az előny birtokában is lendületben maradtunk, bár kapuig nem jutottunk el annyiszor, ahányszor szerettünk volna. Azt hozzá kell tennünk, hogy az ellenfél is összekapta magát valamennyire és talán nem is volt annyira véletlen, hogy egyenlítettek (1-1). Csak az a fájó, hogy az egész akciójuk egyik játékosunk elcsúszásából indult... A bekapott gól után is mentünk előre, bár ellenfelünk is jött, így kiegyenlített játékot láthatott a publikum. Az tény, hogy a Dzsiájzsók csatára komoly fejtörés elé állította játékosainkat, pláne, ha lendületből hozta a labdát.

A második félidőt pörgősebben kezdte az ellenfél, bátrabbak lettek. A mi játékosaink távol álltak egymástól, így az első félidőben látott játék eléggé akadozott. Pluszban elkövettük az a hibát, hogy már az ellenfél térfelén letámadtuk a Dzsiájzsókat: a labdaszerzések nem igazán akartak összejönni, így pedig nagy nyomás nehezedett a védelmünkre. Ha mégis sikerült labdát szereznünk, akkor meg a lövéseinkkel akadt probléma: vagy nem találtuk el a kaput, vagy kapufát lőttünk. ...és milyen a foci: a Dzsiájzsók lemásolták a Vastüdő gólját, így meg is fordították az állást (1-2). Megpróbáltuk fokozni a tempót, de valami miatt nem volt szerencsénk. Négy és fél perccel a vége előtt időt kértünk és megbeszéltük a követendő taktikát. Most már minden játékosunk 1v1-ben próbálta felvenni a harcot! Ez végül sikerült is: egy szögletvariációt követően Pali üresen maradt és lövése után kiegyenlítettünk (2-2). Még volt egy perc hátra, de csak kapufáig jutottunk!

VT-barométer: 7.

Meglepően jól kezdtünk! Nem is emlékszem, hogy mikor volt olyan, hogy egyenrangú ellenfél ellen ilyen jól ment volna a játék. Sajnos csak egy gólt lőttünk, pedig megítélésem szerint, ha többet lövünk, akkor megtörtük volna őket. A második félidőben meg rohantunk az egyenlítés érdekében, ami szerencsére sikerült, bár ha Fortuna fogja kezünket, akkor még nyerhettünk is volna. Bár ehhez hozzá kell tenni, hogy a második játékrészben Balázs többször is kisegített minket! Valahol az ötödik hely környékén fogunk végezni, és talán játékban is léptünk előre. Hajrá Vastüdő! - mondta az assistant manager.

Köszönjük Szurkolóink támogatását! Dr. Heninek külön köszönet a kenyérlángosért!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat