Kedd este a bajnokságban utolsó, tavaly általunk is megvert, Csabai Kolbászok próbálták utunkat állni. Tavalyi gólkirályunk lebetegedett, de a nethuszárok közt az a hír járja, hogy csak azért hiányzik, mert Csapattársainak is meg akarja adni a góllövés esélyét (Respect!). Kapusunk erőt adva elmondta tételmondatát, Tusy csak az utolsó utáni pillanatban toppant be, így egy (+ egy) cserével vágtunk neki a meccsnek.

Balázs - Peti, Pali - Csabi, Áron ötössel indítottunk, Zoli a kispadról irányított. Már-már mesébe illően kezdtük a mérkőzést. A mágnestáblán se lehetne szebben megrajzolni azokat az akciókat, amiket Csapatunk vezetett a Csabai Kolbászok ellen, de szokás szerint kimaradtak a helyzetek. Persze kapufákat lőttünk, de ezekkel sokra nem mentünk. Ami nem megy helyzetből, az megy bedobásból: Áron bepassz, Csabi-lövés a ficakba (1-0). Még a manager is elismerően csettintett! A bekapott gól felébresztette ellenfelünket és ők is megérkeztek a meccsbe. Több helyzetet kidolgoztak, de a legnagyobbat egy szöglet után hagyták ki, akár meg is fordíthatjuk: Balázs óriási ziccert fogott! Ez sem szegte kedvünket: mindenki gólt akart lőni. Ennek megfelelően feltoltuk a védekezésünket, így az utolsó ember is a félpályán téblábolt. Persze a hátulütőjét is megéreztük a tiki-takának, mert egy-két rossz passz és máris kontrázhatott az ellenfél. Megérdemelt vezetéssel mentünk szünetre.

Rossz felállással kezdtünk, kvázi három klasszikus védővel, amiből az egyik irányított. Nem jöttek úgy a helyzetek, ahogy elvártuk volna, de tudtuk, hogy kell a gól. Mentünk előre becsülettel, de elöl hiányzott a kreativitás és ennek is köszönhetően sok volt a pontatlanság. Bár még így is rúghattunk volna gólokat, nem az ellenfél kapusán múlott a dolog: Pali például óriási kapufával jelentkezett. Ezt megunva időt kértünk, ahol megbeszéltük, hogy mit kellene másként csinálni. Majdnem meg is lett ennek az eredménye, de Tusy csak centikkel maradt le az indításról. Nem álltunk le: Tusy gyorsan elvégzett egy bedobást, Csabi megtolta a kapott labdát és a kapus lábai között a hálóba vánszorgott a laszti (2-0). Megnyugodtunk és újra elkezdtük azt játszani, mint az első félidőben: mindenki gólt akart rúgni, az elpasszolt labdákból pedig rohanhatott az ellenfél. Volt két necces helyzet. A másodiknak a végén elváltottuk magunkat és gólt kaptunk (2-1). Megcsillant a pontszerzés lehetősége a Csabai Kolbászok előtt, de a maradék időt rutinból lehoztuk.

A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: Csabi.

Gyönyörűen kezdtünk, így kellene játszani minden meccsen. Aztán érthetetlen módon visszaálltunk. Bár ez nem a legjobb szó rá, hanem inkább úgy fogalmaznék: minden játékosunkat elvitte a hév és fel akart iratkozni a góllövőlistára. Ezt nem kellett volna... Ebből a lelkesedésből következett az, hogy többször is előfordult, hogy egy-két védőre hozta fel lendületből a labdát az ellenfél. Csak a végén szépítettek és az sem az előbb említett akció egyikéből esett. Ezektől függetlenül megérdemelten nyertünk. Rengeteg helyzetünk volt: Csabi ezen a meccsen gólkirályt csinálhatott volna magából. Mindegy! A győzelmet nem kell megmagyarázni! Melózunk tovább, Hajrá Vastüdő! - mondta a manager.

Jövő kedden 17.30-kor lesz meccsünk egy ismerős ellenfél ellen. Lassan visszatérhetnek a Családok a lelátóra!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat