Az elmúlt napok tomboló hősége után esős, szomorkás hétfő este kellett pályára lépnünk a NEFC nevezetű formáció ellen. Sajnos továbbra sem tudunk teljes Csapattal kiállni egy mérkőzésre: Csabi gyógyulgat, Áron Frankfurtban „várost néz”, Vércsének pedig gondolni kell a foci utáni életére. Szurkolóinknak köszönjük, hogy ebben a gyászos időben is kilátogattak az ELTE stadionjába!

Késéssel indult a meccs, mert a spori „járművére” is hatással volt az egész napos esőzés. Balázs - Peti - Pali - Zoli - Bö összeállítással kezdtünk, Tusy a kispadon próbált menedéket keresni az esőcseppek elől. Már-már a szokásos, tapogatózó játékkal indult az aktuális mérkőzésünk. A csapatok próbáltak fogást találni a másikon, azonban egyik csapat sem tudott felülkerekedni. Ahogyan várható volt, egy szögletvaráció után született meg a találkozó első gólja. Csak sajnos ezt nem mi rúgtuk (0-1)! Természetesen semmi nem volt veszve, bár a nedves, csúszós játéktér nem nekünk kedvezett. Több helyzetünk akadt, de a sárga mezesek kapusa - néha - parádésan őrizte a kapuját. Azonban Zolira mindig lehet számítani: elindult a jobb szélen, tökéletesen centerezett, Palinak pedig nem okozott gondot a kapuba továbbítani a lasztit (1-1). Támadásban maradtunk, de újabb gólt már nem tudtunk elérni, pedig megvolt rá a lehetőségünk... Balázsnak szinte nem volt dolga.

A második félidőt aktívabban kezdtük, mint az elsőt, de az újra eleredő esőben az elindulás és a fordulás sokkal bonyolultabb volt. Viszont az lélekromboló, ahogyan a NEFC újból vezetést szerzett: sikerült a saját térfelünkön eladni a labdát, a helyzetet pedig nem volt nehéz értékesíteni (1-2). Ennek ellenére nem törtünk össze, daráltunk tovább. Zoli megindult, lefutotta védőjét, majd a hálóőr lábai között a kapuba lőtt (2-2). Innentől kezdve felgyorsultak az események: helyzet itt, helyzet ott, bár a mi helyzeteink - talán - nagyobbak voltak. Amit mi nem tudtunk belőni, megtette helyettünk a sárga mezes csapat. Védelmünk nem állt a helyzet magaslatán, így - szinte, a kötény kivételével - lekopírozták Zoli gólját. Ennek nem tudtunk igazán örülni (2-3)! Időt kértünk, megbeszéltük a teendőket. Nem adtuk fel, mentünk tovább, de egy érdekes góllal megduplázta előnyét az ellenfél (2-4). Fellebbezni nem fogunk, nekünk is figyelnünk kellett volna, de... Ennek hatására egy-két játékosunknál az agyvíz forrás közeli állapotba került. Voltak labdaszerzéseink, helyzeteink, ezek viszont kimaradtak. Sajnos az ellenfél kapusa is megsérült, bár tudta folytatni a játékot... A Csapat egyik játékosa ezt szimulálásnak vélte, így egy kis szájkarate vette kezdetét, de hamar lecsillapodtak a kedélyek. A végére még a védelmünk összehozott egy gólt (2-5), így lett az X körüli meccsből egy három gólos vereség.

A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: Zoli.

Azt már régóta tudjuk, hogy ez a talaj nem kedvez a mi technikás, egyérintős játékunknak. Sajnos mindig futnunk kellett a NEFC után... Azt ki kell emelni, hogy a sárga mezesek kapusa ihletett formában őrizte kapuját, a helyzeteket viszont be kell rúgni, ahelyett, hogy naggyá tennénk a hálóőrt. Úgy különösen fájó a vereség, hogy Balázsnak - szinte - nem volt védenivalója. Volt egy kis „parádé” a meccs vége felé: maradjunk annyiban, hogy aki valaha focizott, az meg tudja érteni mind a két felet. Fájó, hogy ami eddig többé-kevésbé jól működött, az a mai meccsen csődöt mondott. Nem szoktunk mi ilyen gólokat kapni... Ezen mindenképpen változtatni kell és ez lesz a következő két meccs feladata! Hajrá Vastüdő! - nyilatkozta egy kicsit lehiggadva a manager.

Elnökségi direktíva: a sérültek épüljenek fel és most még nem a távoli jövőre kell koncentrálni, hanem a Beverneki Farkasok ellen!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat