Csapatunk a tabella 3. helyén álló L.É.C. csapatával játszott a 7. fordulóban. A fekete-mezes csapattal még az ELTE-s korszakunk elején találkoztunk, akkor egy góllal sikerült nyerni. Most is elfogadtuk volna ezt az eredményt! Az orvosi stábunk zöld utat adott Zolinak, így a szakvezetés úgy döntött, hogy pár percet mindenképpen fog játszani. Szurkolók is jöttek, nekik köszönjük a részvételt!

Balázs - Peti - Pali - Vércse, Áron összeállítással álltunk fel, Zoli, Bö és Tusy érdeklődve szemlélte az eseményeket. Az első percek tapogatózással teltek, de már ekkor észrevettük, hogy lehet keresnivalónk a meccsen. Természetesen sikerült kihagyni a mérkőzés első ziccerét, amit alig a középkezdés után tudtunk kialakítani. Ilyen is ritkán fordul velünk elő... Agilisabbak voltunk, mint az utóbbi meccseken, ennek köszönhetően több labdát tudtunk szerezni a félpályán és két-három helyzetecskére is futotta. Védekezésünk egészen stabilan működött, próbáltuk lezárni a területeket. Balázsnak egy-kettőt kellett védeni, ami nem okozott neki gondot. Az egyik középpályás labdaszerzésünk után Tusynak - végre - sikerült kiugratnia Áront, aki nem hibázta el a ziccert (1-0). Továbbra is támadásban maradtunk, de egy-egy védekező láb mindig odaért...

A második félidőre egy kicsit változtatott az ellenfél. Egy csatáruk stabilan a mi térfelünkön tartózkodott, társai neki ívelték fel a labdát, amit hosszú időn keresztül tökéletesen le tudtunk védekezni. Balázsnak csak az alapvonalon kiguruló labdákat kellett megjátszania. Támadásban nem igazán tettük próbára a L.É.C. kapusát, bár éreztük, hogy még egy gól végképp eldönti a meccset. Sajnos hátul egy pillanatra nem figyeltünk, amit a fekete mezesek azonnal kihasználtak (1-1). Itt valami eltört... Az egyenlítéstől idegesek lettünk, ami görcsös próbálkozásba torkollott. Nagy terület maradt szabadon a védelem és a középpálya között - ez pedig általában nem sok jót jelent. Próbáltuk újra megszerezni a vezetést, de hátul magára hagytuk a L.É.C. csatárát, aki higgadtan oldotta meg a helyzetet (1-2). Azonnal időt kértünk, már csak négy perc maradt hátra... Sajnos a maradék időben már nem tudtunk komolyabb ziccert kialakítani, ennek köszönhetően vereséget szenvedtünk.

A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: Áron.

Végre úgy kezdtünk egy mérkőzést, ahogy a Szurkolók elvárják a Csapattól. Voltak helyzeteink, végre jól meg tudtuk oldani azt, amiben a jobbak közé tartozunk. Ezeket a pozitívumokat ki tudtuk használni, így a vezetést is meg tudtuk szerezni. Ez nem sokszor történt meg velünk. Sajnos további gólokat nem tudtunk szerezni, bár ez nem is annyira meglepő... Az első kapott góltól megzavarodtunk, pedig semmi okunk nem lett volna erre. Lehet, hogy pszichológust kellene alkalmazni... Kapusunk a második félidőben szinte meg is fázhatott volna, annyira nem volt dolga, ennek ellenére két gól kapott... Eddig mindegyik vereségünk „csak” egy gólos volt, ezért remélem, hogy ez a tendencia már a következő meccsen megfordul és mi fogunk nyerni legalább egy góllal! Hajrá Vastüdő! - mondta a manager.

Itt már csak az edzőtábor segíthet!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat