Tegnap este a GEK ellen kellett pályára lépni Csapatunknak. A mérkőzés előtt fél órával tudtuk meg, hogy mégsem a hárombetűs csapat lesz az ellenfél, hanem pótoljuk a múlt héten elhalasztott Reaktivált Gének elleni meccset. Az óriási dugó miatt azonban az előttünk lévő összecsapás később kezdődött, így a mi találkozónk is csúszott. Sajnos a Tábor tagjai ma nem tudták tiszteletüket tenni a gazdagréti pálya lelátóján, valamint Wundi és Csabi a vezetőség engedélyével eltávot kaptak.

Zsolti - Pali - Branko, Zoli - Vércse összeállítással kezdtünk, míg Bö, Áron és Tusy a kispadon foglaltak helyett. Tapogatózással kezdődött a mérkőzés. Hol az egyik, hol a másik csapat birtokolta többet a labdát. Egy szögletet követően a rövid oldalra érkező Vércse gyönyörűen továbbította a hosszúba a labdát (1-0). Egy kicsit megnyugodtunk és komótosan szövögettük a támadásokat. Ez megbosszulta magát... Az ellenfél egyik játékosa egy technikai bravúrral vette át a labdát, ezzel rögtön szembekerült kapusunkkal és a ziccert nem hibázta el (1-1). A bekapott gól felébresztette a Csapatot és újra elkezdtük a tudatos támadásépítést, de az utolsó passzokba rendre hiba csúszott. Szerencsénkre elsült Branko lába, így ezzel a távoli lövéssel újra előnybe kerültünk (2-1). Végre megnyugodott a lelkünk! Túlságosan is... Zoli véletlenül, ám rosszul ért a labdába,  Zsolti ezt elnézte, így öngóllal kiegyenlítettek a Reaktiváltak (2-2). Az újabb egyenlítés összezavart minket, játékosaink nem találták helyüket a pályán és csak az ellenfél pontatlan passzainak, lövéseinek, valamint Zsoltinak köszönhettük, hogy nem kerültünk hátrányba.

A második félidő eleje nem sokban különbözött az első félidő végétől. Nagyon szellősen védekeztünk, támadásban nem nagyon jutottunk el az ellenfél kapujáig. Távoli lövéseink elvánszorongtak a kapusig, amit ő ujjgyakorlatként hatástalanított. Védelmünk az idő előrehaladtával sem ébredt fel kómájából, így egy kiugrási kísérletet Zoli szabálytalanul akadályozott meg, amit a spori 2 perces büntetéssel honorált - jogosan. A megítélt szabadrúgást pedig a rózsaszín mezesek bevágták (2-3). Hátrányban nem kezdtünk el fejetlenül rohamozni, de éreztük, hogy itt napfelkeltéig sem fogunk tudni egyenlíteni. A súlyosabb zakó elkerülését csak Zsoltinak és a szerencsének köszönhettük. A végére már tudat alatt is feladtuk...

A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: ilyen ma nem volt.

Egyszerűen nem értem, hogy ma mi történt... Úgy szaladgáltunk, mint akik fogócskáznak... A lelkesedéssel nem volt baj, de ez a játék nem méltó a Vastüdő címerhez. Ezt a teljesítményt ki kell elemeznünk, mert ilyen hibákat ezen a szinten már nem szabad elkövetni. Most már - sajnos - hátra is kell tekinteni, nem a zöld asztalnál akarjuk meghosszabbítani a C. Ligás tagságunkakt. Sajnálom, többet most nem szeretnék és nem is tudok mondani... Azért Hajrá Vastüdő! - nyilatkozta a manager.

Bízzunk a jobb folytatásban!

Vastüdő Sajtószolgálat