Tegnap este a megszokott időben a Mobiltelefonszakuzlet.hu-Snapszúrás ellen lépett pályára Csapatunk. Velük tavaly ősszel már játszottunk egy 0-0-t. Azt tudtuk, hogy Áron nem tud jönni, Zsolti még mindig az ágyat nyomja, de szerencsére Csabi már rendelkezésünkre állt. A Tábor is megérkezett, így minden feltétel adott volt, hogy egy jó mérkőzést játszon a Csapat. 

Bö - Pali - Branko, Zoli - Vércse összeállítással kezdtünk, míg Wundi, Csabi és Tusy az oldalvonal mellett figyelték a mérkőzést. Tapogatózással és baráti hangulatban indult az összecsapás, mezőnyben folyt a játék, bár védelmünk néha szellősen védekezett. Egy ártalmatlan előreívelés után Bö - szerencsétlenül - Palira ütötte a labdát, ami a kapuba gurult (0-1). A bekapott gól felébresztette a Csapatot és helyzeteket dolgoztunk ki, amik rendre kimaradtak, de a Snapszúrás támadásaiban benne volt a gólveszély. Már kezdtük elhinni, hogy a mai estén semmi sem sikerült, amikor egy kijátszott akció végén Wundi az üres kapuba passzolt (1-1). Az egyenlítés megnyugtatott bennünket. Túlságosan is... Vitt előre a szívünk, de a pontatlan passzok miatt az ellenfél kedvére kontrázhatott. Így a szünetig kétgólos hátrányba kerültünk (1-3). Mindent elmond az első félidő összképéről, hogy emberelőnyben a Snapszúrásnak volt helyzete. A védekezésünk romokban hevert...

A második játékrészben egy más mentalitású csapat lépett pályára. Ennek eredményeképpen Pali révén szinte rögtön sikerült a szépítés (2-3). Nem álltunk le! Éreztük, hogy megfordítható a meccs. Egy tökéletes passz, egy levegőben ellőtt Vércse labda és Csapatunk már ki is egyenlített (3-3). A fordítási hadműveletnek még nem volt vége. Zoli remekül tartotta meg a labdát, de buktatták a hatoson beül, így büntetőt kaptunk (eltés pályafutásunk során az első ebből a fajtából), amit Vércse kiméletlenül bevágott (4-3). Sikerült az, amit az első félidőben elképzelni sem tudtunk! Azonban a zöld mezesek nem adták fel. Labdát szereztek a hatosunk előtt és a kialakított helyzetet nem rontották el (4-4). Bár még volt hátra tíz perc mindent kezdhettünk előről... Újra labdajáratás, az ellenfél gyengéinek megtalálása és helyzetek kidolgozása. Egy labdaszerzést követően Vércse ismét a Vastüdőt juttatta előnyhöz (5-4). El tudtuk kerülni, hogy postafordultával egyenlítsenek. Most már mertünk játszani, bár egy-két rossz passz borzolta idegeinket: csak Bönek és a szerencsének köszönhettük, hogy nem kaptunk újabb Snapszúrás gólt. Az idő előrehaladtával valamelyest megnyugodtunk és ez azonnal meghozta az eredményt. Branko egymás után szinte ugyanarról a helyről két szép gólt szerzett, amivel el is dőlt a mérkőzés (7-4).

A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: Vércse.

Először gratulálok az ellenfélnek, hiszen nagyon szimpatikusan játszottak. Másrészről egyszerűen hihetetlen, hogy mit műveltünk az első félidőben, főleg védekezésben... Elől nem mentek be a helyzetek, hátul pedig... Talán ötször találták el a kapunkat és abból három gólt kaptunk. Nem is emlékszem, hogy volt-e valaha ilyen rossz félidőnk. Zavart, a másikban hibát kereső játékosok alkották Csapatunkat. Szerencsénkre a második félidőben ez egy csapásra megváltozott. Persze ehhez az is kellett, hogy időben tudjunk egyenlíteni. Nem mondom, hogy tökéletes volt ez a játékrész, de most már láttam azt, hogy egymásért is küzdünk. Ez pedig a legfontosabb tulajdonságunk! Nem az a lényeg, hogy mi az eredmény - persze az is fontos, mert nem akarunk kiesni -, hanem az, hogy lássa a Tábor, hogy egymásért és értük is megfeszülünk a pályán. Ezt az erényt kell a továbbiakban csillogtatni! A jövő heti meccs sem lesz könnyű, hiszen a Grund FC-vel játszunk, de ezzel majd ráérünk holnap reggeltől foglalkozni. Hajrá Vastüdő! - nyilatkozta a manager.

Köszönjük a TÁBOR-nak, hiszen nélkülük nem jöhetett volna össze ez a győzelem!

Vastüdő Sajtószolgálat