Kedd este régi ismerőseinkkel az Aljas Családdal kerültünk szembe. Egyik játékosunk a mérkőzés reggelén vette észre, hogy lába kélt a teljes fodball felszerelésének, így támogató híján nem tudott a Csapat rendelkezésére állni. Ennek ellenére, vagy éppen ezért két cserével vettük fel a harcot.

A mérkőzés pont úgy kezdődött, ahogy elképzeltük: ha az Aljas Családnál volt a labda, akkor megszálltuk a saját térfelünket és ők csak hátul tudtak passzolgatni, ha viszont hozzánk került, akkor a védőink járatták a labdát a saját térfelünkön. Ez kívülről nézve nem lehetett szép látvány, de bent a pályán hatalmas szellemi párviadal zajlott! Az első helyzet Aljasék előtt adódott - természetesen egy kettes figurából... Azonban csak a kapufáig gurult el a labda, majd kapusunk kezébe került. Szikrázó csata zajlott a buborékban, egyik csapat sem tudta erényeit a másikra erőltetni, bár egy fokkal több dolga volt a Vastüdő kapusának, mint kollégájának és már ekkor látszott, hogy ebből egy gólos meccs lehet.

A második félidő pontosan úgy kezdődött, mint az első: Aljas szöglet és a kettes figura megint lecsapott... Ettől a perctől kezdve teljesen átalakult a mérkőzés képe. Ellenfelünk teljesen visszahúzódott térfelére és kontrákkal operált, mi pedig feljebb toltuk a védekezést és megpróbáltuk nyomás alá helyezni az Aljas Családot. Ez sajnos csak részben sikerült, mert labdabirtoklásban átvettük a vezetést, de ez nem párosult helyzetekkel. Tizenhárom perccel a vége előtt időt kértünk, megbeszéltük a taktikát, de ez csak meddő mezőnyfölényre volt elég. Rövid időn belül ellenfelünk is időt kért, szerintünk még tíz perc lett volna hátra, akinek viszont a szava számít aszerint csak hat... Az utolsó percekben minden Vastüdő játékos az ellenfél térfelén mozgott, de így sem sikerült áttörni az Aljas falat. Sőt, egy labdaszerzés után kontrából berúgták a másodikat is, de ez már nem osztott, nem szorzott.

VT-barométer - felkészülési időszakban nem osztályozunk.

Azt látnunk kell, hogy a vereség dacára van olyan összevetés, amiben mindenkit lekörözünk:

„Tipikus egygólos mérkőzés volt. Nagyon sajnáljuk, hogy megint a kettes figura lett a vesztünk. A játékosok mentek előre, daráltak, többször is beszorítottuk ellenfelünket, de ma hiányzott a kreativitás a támadásainkból. Újra átélhettük, hogy milyen lehet az, amikor ellenünk játszik egy csapat és mi a Vastüdő-fegyvert alkalmazzuk. Nem kellemes az biztos! Még két forduló van hátra, a legjobb tudásunk szerint felkészülünk és már nyakunkon is a tavaszi szezon - ott kell alkotni! Hajrá Vastüdő!” - nyilatkozta az assitant manager.

Köszönjük G és Zoli jelenlétét!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat