Sokasodó viharfelhők gyülekeztek a fejünk felett a Fekete Sereg elleni meccs előtt, pedig gyönyörű labdarúgóidőben kezdődött a forduló első mérkőzése. Betegségek, sérülések és egyéb problémák akadályoztak meg minket abban, hogy teljes létszámban megjelenjünk. Így lettünk hatan: kapus nélkül és egy olyan játékossal, aki térdműtétje után 1,5 éve nem rúgott labdába. Gyors kapuskeresés után, Csabi önként jelentkezett portásnak - köszönet érte!

Nagyon jól, már-már tökéletesen indult számunkra a mérkőzés: megvoltak a párok, kapusunk remekelt, voltak passzaink, amik addig-addig sikerültek, míg egy rosszul elvégzett szöglet után az ellenféltől ajándékba kapott labdát Bö közelről bekotorta (1-0). Szinte nyár, meccs, jó hangulat, vezetés - mi kell még? ...és akkor felébredtünk: az ellenfél gyorsított, nem léptettük érvénybe a „lex Csabit”, így sikerült az elváltás, az üresen maradó ember a hosszúba gurított, pechünkre kapufáról befelé pattant a laszti (1-1). Ki-ki meccs zajlott a pályán, itt is, ott is voltak helyzetek. Aztán egy rossz kidobás után a Fekete Sereg kaparintotta meg a lasztit, a hátráló védő mellett elcsavarta a labdát a csatár, ami a kapufáról megint bepattant (1-2). Nem kellett volna, de a Csapat érezte magában azt az erőt, ami az egyenlítéshez szükséges.

A második félidő ugyanolyan mederben folytatódott, mint az első. A szezon meccseihez képest rengeteg labdaszerzésünk volt, így több helyzetet is ki tudtunk alakítani. Ha nem jutottunk odáig, akkor távolról próbálkoztunk. Egy ilyen akció után után Pali tett-vett, majd kiegyenlített (2-2). Innentől kezdve mindkét csapat a győztes gólért harcolt - persze a D. Liga közép- és alsó csapatának módján. Elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy nekünk volt több és nagyon helyzetünk a győzelem megszerzésére, de egy perccel a vége előtt a Fekete Sereg csatára betuszkolta a lasztit a hálónkba (2-3). Azonnal időt kértünk, de érdemi lehetőségünk nem volt az egyenlítésre.

VT-barométer: 6.

„Nagyon idegesít ez az utolsó perces gólt. Gólt soha nem jó kapni, de amikor már lehetőséged sincs, hogy egyenlíts, akkor az már duplán fáj. Nyilván, ha a kapufáink közül legalább egy bemegy vagy a helyzeteink közül legalább egyet berúgunk, akkor nincs miről beszélni. Még van hátra két meccs, megteszünk mindent, aztán majd meglátjuk, hogy az mire lesz elég! Hajrá Vastüdő!” - mondta az assistant manager.

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat