„Jól” kezdődött számunkra a 2015-ös esztendő, ugyanis Vastüdő-szilveszter ünnepén még nem is sejtettük, hogy január 6-án már pályára kell lépnünk. Sajnos munkahelyi elfoglaltságok, betegségek és vizsgára való készülés elszippantotta játékosaink jó részét, Pali segítségét igénybe kellett vennünk: egy cserével fel álltunk ki a listavezető és 14-0-ás gólkülönbséggel álló Drímtím ellen. Már a bemelegítésnél láttuk, hogy ellenfelünket - már megint - olyan focista alkatú embereket alkotják... és tiszta piros mez van rajtuk. Pechünkre erre nem is volt alkalmunk hivatkozni.

A bemelegítésnél látott felfedezésnek köszönhetően elővettük taktikánkat és megpróbáltuk azt a gyakorlatban alkalmazni. Sajnos nem igazán volt időnk ezt bemutatni, mert egy elfutás a bal szélen, majd bepassz és két egyéni villanás után már 0-3 állt a spori füzetében. A Drímtím bevetette a magyar-horvát közös rendezésű Eb-n, Debrecenben, a Németh András vezette válogatott ellen bemutatott dán csodafegyver futsalosított változatát: a kapus ötödik mezőnyjátékosként a térfelünkön segítette a támadásokat, miközben a hórihorgas piros mezes csatár a hatos közepén bontotta meg védelmünket. A tudásbeli különbséghez képest egész jól oldottuk meg a feladatot, de mivel nem voltak támadásaink, ezért törvényszerű volt, hogy nem fogjuk tudni kibekkelni a ránk nehezedő nyomást. Mindezek előtt azonban Tusy labdát szerzett a kezdőkör közepén, majd briliáns helyzetfelismerésének és tökéletes kivitelezésének köszönhetően azonnal átemelte a lasztit a rátámadó védő és a visszafutó kapus felett, ami így hulló falevélként a keresztléc alatt a kapuban landolt (1-3). A szépítéssel csak jobban megráncigáltuk a Drímtím bajszát, akik a félidő végéig gyorsan bevertek még kettőt (1-5).

A második félidő elején hosszú percekig megóvtuk a kapunkat a góltól, de azok a percek csigalassúsággal vánszorogtak. Ellenfelünk nem adta fel kézis taktikáját, így többször maradtak hátul egy az egyben játékosainkkal. Egy ilyen alkalmat használt ki Áron: az előrevágott labdát megszelídítette, megharcolt érte két, de inkább három védővel, majd az üres kapuba passzolt (2-6). Szép volt! Persze erre a gólra is kaptunk egy gyors választ... Gyorsan kikértük az időnket, amit jó Vastüdős-szokás szerint használtunk ki, majd nekiveselkedtünk a maradék játékidőnek. Az utolsó hat-nyolc percet nem sikerült tökéletesen lehoznunk, mert kaptunk gólokat, miközben elől egy-két - ezen a meccsen - helyzetecskének mondható momentumunk is akadt. A vége 2-10 lett, pedig Balázsnak több bravúrt is be kellett mutatnia.

VT-barométer - felkészülési időszakban nem osztályozunk.

„Meglátásom szerint mai ellenfelünk még az előző csapatnál is jobb volt, így ahhoz képest egész vállalható lenne a meccs, ha nem lenne a tíz kapott gól. Küzdöttünk, brusztoltunk, amíg bírtunk és ez ennyire volt elegendő. A rúgott góljainkért már érdemes volt lejátszani a meccset, ilyenkor sajnálom, hogy ezt a két pillanatot nem tudtuk megörökíteni az örökkévalóságnak. Saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy mennyivel erősebb csapatok játszanak a felsőbb osztályokban. Bár fiatalabbak már nem leszünk, de van hova fejlődni! Hajrá Vastüdő!” - mondta a mérkőzés lefújása után az assitant manager.

Srácok! Köszönjük a segítséget!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat