Kedd este a forduló utolsó mérkőzését játszotta Csapatunk az első játéknapon nagyarányú győzelmet jegyző Fekete Sereg ellen. Csabi továbbra is sérült, de a késői időpont segített nekünk, így három cserével indultunk csatába.

Kezdésként a Balázs - Peti, Pali - Áron, Bö ötös vette fel a harcot a Sereg ellen, meglepően jól. Időben meg tudtuk állítani az FS rohamait, míg mi gyors labdaszerzésekből alakítottunk ki veszélyes szituációkat, ziccereket. Támadójátékunk kreativitása még minket is meglepett, de nagyon pechesek voltunk: az első félidőben vagy három kapufát is lőttünk... Hátul sem unatkoztunk, de egy-egy láb mindig odaért, ha meg nem, akkor Balázs bizonyította, hogy ő nem portás. Aztán amikor már úgy éreztük, hogy el vagyunk átkozva, akkor egy indítás egyedül találta Lacit, aki átvette, labdával kapura fordult (nem, nem úgy mint Lipták) és a jobb alsóba vágta a lasztit (1-0). Kezdi visszahozni a szerződtetése árát! A vezetés megszerzése után se engedtünk a taktikánkból, így még egy pár helyzetet kialakítottunk, de előnyünket nem tudtuk tovább növelni.

A második félidő még talán nagyobb fölényünket hozta, mint az első. Jó védekezés, gyors(!) támadások (ebben a félidőben is rúgtunk vagy három kapufát). Balázsnak nem sok védenivalója akadt, bár lábbal, egy-két rossz „lesreállítás” miatt tisztáznia kellett. Ha nem mennek be a ziccerek, akkor kellenek az átlövések. Vércse betartotta ezt az örökbecsű mondást, így majdnem a félpályáról megrúgta a Pötől a labdát, ami egy iciripicirit változtatott a blokkolni igyekvő védő lábán, de ez pont elég volt, hogy elmenjen a kapus mellett (2-0). Megnyugodtunk és izgulnivalónk se lett volna, ha nem gyűjtjük szorgalmasan a faultokat, még a pálya közepén is csináltunk feleslegesen szabálytalanságot. Így persze hamar összegyűlt az öt és csak idő kérdése volt, mikor jön a hatodik és ezzel együtt a tízméteres büntető. Egyik védőnk tett is róla, hogy izgalmas legyen a vége, így bár Balázs majdnem kiütötte, de a majdnemhez még sok kell, így szépített a Fekete Sereg (2-1). Maradt vagy négy perc a meccsből, időt is kértünk, megbeszéltük a teendőket. A labdák előre- és kibikázásával sikerült szabálytalanság nélkül lehoznunk a maradék időt.

VT-barométer: 7.

„Kalapot kell emeljek a srácok előtt, mert ma nagyon jól játszottak. Csak azok a ziccerek és a kapufák... Ha csak ezek fele bemegy, akkor lehet, hogy egy kis túlzással már plusz környékén lenne a gólarányunk. Persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogyha nem rúgjuk be a helyzeteket és nem zárunk vissza rögtön, akkor egy ennél is jobb csapat kegyetlenül megbünteti hibáinkat. A lényeg a három pont, a múlt heti zakó után ránk is fért egy kis örömködés. Hajrá Vastüdő!” - mondta az assistant manager.

Köszönjük Szurkolóink jelenlétét!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat