Kedd este Csapatunk számára is elindult a tavaszi szezon. A szervezők új helyszínt jelöltek ki, mégpedig egy kicsit távolabb a téli bajnokság sátraitól (jó a megközelítés, és ez a lényeg!). Az első meglepetés akkor ért minket, amikor megérkeztünk a portához: kiderült, hogy minden csapatnak saját öltözője van. A pályáról tudni kell, hogy nem fedett és sokkal(!) nagyobb, mint a Siketek-pálya (a Médiaosztály számításaink szerint 1 méterrel hosszabb és 1 méterrel szélesebb...), de jó minőségű a talaj, csak túl közel vannak a palánkok. A meccsre rátérve: a Blitzkrieg Bop nevű csapat volt az ellenfél; Zoli és Peti meg hiányzott.

Balázs - Tusy, Bö - Áron, Csabi összeállítással indítottunk, Pali épp csak beesett a kezdésre, így ő a kispadon melegített. Az első öt percben a címben már jelzett szakrális perceket éltük át. Történt, hogy négy lövésből kaptunk három gólt, ebből kettő mákos volt, de a meccs nyolcadánál már szinte behozhatatlan hátrányba kerültünk (0-3). Feltétlenül meg kell említenünk, hogy az első két gólt úgy kaptuk, hogy át sem léptük a félpályát... Ekkor sokakban felmerült, hogy ebből még egy súlyos vereség is lehet. Szerencsére - és még időkérés sem kellett hozzá - seperc alatt összekaptuk magunkat és elkezdtünk fotballozni. Voltak támadásaink, passzaink, helyzeteink. Végre valahára meg tudtuk fékezni az ellenfél támadásait. A Blitzkrieg kapusa védett is egy-két veszélyesebb Vastüdő-lövést. Ez is mutatta, hogy felébredtünk Csipkerózska álmunkból. Több labdát tudtunk szerezni a félpályánál, aminek következtében egyre veszélyesebb támadásokat indítottunk. Egy ilyen után Csabi átlövésgóljával sikerült a szépítés (1-3)!

A második félidőt már egy másik arccal kezdtünk. Mindenki odafigyelt, odatette magát, így meg tudtuk akadályozni az első félidőben tapasztalat bénultságot. Összeállt a védekezés és ebből mentek is az akciók, csak elől nem akart összejönni az a fránya gól. Ekkor Balázs segítségünkre sietett: egészpályás góllal vitte közelebb a Csapatot (2-3)! Feljebb toltuk a védekezést és már az ellenfél térfelén, de legkésőbb a félpályán megpróbáltunk labdát szerezni. Ennek óhatatlanul is az volt a hátránya, hogy nagyobb hely maradt a védősor és a kapus között, így Balázsnak többször is sörpögetőt kellett játszania. Nesze neked modern futball! Időt is kértünk, megbeszéltük az utolsó percekben megvalósítandó taktikát, de gólig nem, csak egy kapufáig jutottunk...

A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: Balázs.

A mérkőzés összképe alapján a döntetlen talán megérdemeltük volna... Sajnos az első öt percre nem találok szavakat. Úgy is fogalmazhatok, hogy ismerkedtünk a pályával és a környezettel! Ilyenre egész pályafutásom alatt nem emlékszem... A meccs maradék részében többé-kevésbé jól játszottunk. Persze volt, amikor egyenes passzt nem tudtunk megcsinálni, de voltak jó megmozdulásaink is. Számunkra nem jó, hogy ilyen közel van a palánk, de majd kiokoskodunk a segítőimmel valamit ezekre a helyzetekre. Bízzunk abban, hogy a felkészülési idő alatt szerzett tapasztalatokat most már viszont látjuk majd a pályán! Hajrá Vastüdő! - mondta a manager.

Szeretettel várjuk Szurkolóinkat a következő mérkőzésen!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat