Hétfő este a már jól ismert Nyugdíj SE ellen léptünk pályára, Palinak bizonyos okok miatt ez a meccs kimaradt, de így is ki tudtunk állni két cserével. Jó volt látni, hogy végre nem mi vagyunk kevesebben, ugyanis az ellenfél csere nélkül kezdte a mérkőzést.

Balázs - Peti - Áron, Csabi - Bö összeállítással indítottunk, Tusy a kispadról biztatott, míg Zoli melegített. A fenti tények ismeretében rögtön magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést. Folyamatosan nyomás alatt tartottuk az SE-sek kapuját, sikerült egy támadáson belül három kapufát is rúgni, de mint az ősi magyar fodbalközhely is mondja: „a kapufa az nem gól". Mentünk, daráltunk tovább, de a helyzetek kihasználása ezen a napon finoman szólva is gyatra volt. Ha már csak a kapussal álltunk szembe, akkor sikerült őt eltalálnunk... Védekezésünk nagyon jól működött, bár az is tény, hogy nem állították nehéz feladat elé. Balázsnak pedig szinte csak a kirúgásokkal kellett foglalkoznia. Már majdnem kezdtük feladni a reményt, amikor Áron, Zoli és Tusy közösen megzavarták az ellenfelet, aki így eladta a labdát, amivel Zoli megiramodott, egy kis szerencsével előtte is maradt a laszti és lövése utat talált a kapuba (1-0). Már éppen ideje volt! A sárga mezesek azonnal időt is kértek, mi addig fújhattunk, majd ugyanolyan elánnal vetettük bele magunkat a küzdelemben. A maradék játékidőben voltak helyzetecskéink, de ezekből egyet sem sikerült gólra váltani...

A második játékrészt ugyanúgy kezdtük, mint az elsőt. Sokkal jobbak voltunk mezőnyben, de ez a ziccerek számában nem realizálódott. Valahogy a kapus mindig ott állt, ahova mi lőttük a labdát. Egy sokadik labdaszerzés után Zoli megiramodott, de a hatoson belül felvágták és a jogosan megítélt büntetőt - hosszabb „ki rúgja?” tárgyalás után - Balázs a léc alá vágta (2-0). Ettől megnyugodtunk, de nem kellett volna... Körülbelül ekkor ért a meccsre egy újabb sárga mezes, így már volt cseréjük is. Többször beszorítottak minket, bár helyzet nem alakult ki kapunk előtt, míg ha játékosaink pontosabbak, akkor egy-két kontrával megindulhattunk volna. Ez nem történt meg, míg egy ártalmatlannak tűnő lövésből gólt kaptunk (2-1)... Rendezni kellett a sorokat és gondolatokat, így időt kértünk. Megbeszéltük a továbbiakat és egy jó védekezéssel (mindig odaért valaki), aminek köszönhetően a Nyugdíj SE-nek nem volt komolyabb helyzet lehoztuk a maradék időt.

A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: Zoli.

Ezt a meccset gólokkal meg kellett volna nyernünk és sokkal hamarabb eldöntenünk. Így egy teljesen egyértelmű meccsen a végén még izgulni kellett... A kapott gólunkig jól játszottunk, csak ugyebár a helyzetek értékesítésével már megint hadilábon álltunk. Azt tudjuk, hogy meccseinket nem nagyon nyerjük meg sok góllal és mivel minden győzelemért három pontot adnak, így most ennek örülünk és készülünk a bajnokság véghajrájára. Hajrá Vastüdő! - mondta a manager.

Köszönjük G!

A jövő héten a szokásoktól eltérően kedden fog játszani a Vastüdő!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat