Hétfőn este a megszokott időponttól eltérően, de ebben a bajnokságban nem meglepő módon majdnem fél 11-kor léptünk pályára az első fordulóban vereséget szenvedő Kászkó ellen. A meccs előtt szájtátva figyeltük, ahogy egyre gyűlt csak az ellenfél, a kezdésre talán két csapatra valónyian is összejöttek. Nálunk továbbra is hiányzott Pali, de hozzá csatlakozott még Bö és Peti.

Balázs - Zoli - Csabi, Vércse, Áron összeállítással kezdtünk és Tusy személyében volt még egy cserénk. Magabiztosan indítottunk, igazából helyzeteket nem tudtunk kialakítani, így csak meddő mezőnyfölényünk volt. Azonban sikerült Balázsnak passzolni a labdát, amikor nem lehetett volna, így szabadrúgást kapott az ellenfél, amit ki is használt (0-1). Középkezdés után utolsó emberként eladtuk a labdát, a Kászkó csatárának pedig nem okozott gondot Balázs mellett a kapuba lőni a lasztit (0-2). Sokkk... Ettől a pillanattól kezdve igazából nem volt sok veszítenivalónk, de azért nem adtuk fel a védekezést, bár próbáltunk nagyobb hangsúlyt fektetni a támadásokra. Félpályánál Vércse cselt csinált, meghúzta a szélen, Tusy lőtte, de egy védő becsúszva blokkolta a gólba tartó lövést... Itt is, ott is voltak helyzetecskék, de míg mi nem tudtunk gólt szerezni, a Kászkó egy támadáson belül addig lőtte kapura a labdát, amíg már Balázs sem tudott hárítani (0-3). Annak ellenére, hogy csak egy cserénk volt, egész tűrhetően nyomtuk végig a félidőt, de az eredmény...

A második félidőre nem sok választásunk maradt. Fel kellett tolni a védekezést, hogy nagyobb nyomást gyakoroljunk az ellenfél kapujára, ezáltal óhatatlanul lazábbak lettünk hátul. Ennek megfelelően egymás után alakítottuk ki a helyzeteket, de vagy az utolsó passzok nem sikerültek vagy nem találtuk el a kaput. A Kászkó csatárai is elviccelték a támadás befejezéseket, ennek ellenére Balázsnak jó pár bravúrt be kellett mutatnia. Amikor már azt hittük, hogy el vagyunk átkozva, akkor Csabi passzát Vércse a kapuba továbbította (1-3). Ettől még jobban belelkesültünk és már szinte nem is törődtünk a védekezéssel. Így az ellenfelünk kettő a nullába hozta a labdát, de Balázs védett, mi kontráztunk, Áron gólpasszt adott, Vércse pedig gyönyörűen tekert a hosszúba (2-3). A vége előtt 7 perccel időt kértünk. A megbeszélteknek megfelelően még nagyobb sebességre kapcsoltunk, de már semmi nem jött össze a Kászkó kapuja előtt. Balázst a mérkőzés vége előtt vagy 2 perccel kiállították, mert a hatoson kívül ért labdához, csak így tudta megakadályozni az ellenfél gólhelyzetét. Négyen is jobbak voltunk, de ez már nem segített...

A mérkőzés legjobb Vastüdő játékosa: Balázs.

Sajnos a betegség meghatározó szerepet tölt be Csapatunkban, csak egy cserénk maradt. Ennek ellenére meg kell dicsérni a fiúkat, mert nagyon sokat futottak és jól is játszottak, ha ez így ment volna tavaly... Még mindig nem találjuk góllövő cipőnket, bár így is rászolgáltunk volna a döntetlenre, ha hátul nem követünk el ilyen mértékű hibákat. Örök érvényű mondás, hogy csak az követ el hibát, aki játszik. Amit nagyon sajnálok, hogy a két mérkőzés képe alapján legalább négy pontnak kellene örülni, ehhez képest nulla pont árválkodik a nevünk mellett. Hajrá Vastüdő! – nyilatkozta a mérkőzés után a láthatóan nagyon ideges manager.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy már a második meccsünkön játssza el az aktuális ellenfél a "bedobásnál" azt, hogy a "bedobó" játékos a saját sarkára rúgja rá a labdát és így hozza játékba, a síp pedig néma maradt... Hangsúlyozzunk, hogy nem ezen múlt és a külön köszönjük a spori mérkőzés utáni dicséretét!

Köszönjük G-nek, hogy e késői időpont ellenére is végig a Csapat mellett állt!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat