A címben elhangzott mondat egy borgőzös hangú nézőtől (és játékostól) származik, de ne szaladjunk ennyire előre!

A múlt heti szabadnap után ismét pályára léptünk, ezúttal egy már jól ismert ellenfél a Statikus Gumirugók kerültek utunkban. Nem megszokott, hogy teljes létszámban induljunk csatába, de most ez történt.

Balázs – Pali, Bö – Áron, Csabi ötössel indítottunk és a korábbi SG meccsektől eltérően sárga mezes ellenfelünk azonnal magához ragadta a kezdeményezést. Rendesen járatták a labdát, így a futball örök szabályát áthágva nekünk is futnunk kellett. Azonban nem kellett sok hozzá és a hatos vonalától nem messze szabadrúgáshoz jutott az ellen, kapusunk előtt tökéletesen takarták a kilátást, a lövés pedig a pipába ragadt (0-1). Fel volt adva a lecke, sajnos nem igazán tudtunk ennek megfelelni: egy védelmi meg nem értés és már kettővel ment a Statikus. Innen szép felállni! – mondja a mondás. Mi nekiveselkedtünk! Próbálkoztunk átlövésekkel, helyzetekkel (ziccerünk nem igazán volt...), a gól csak nem akart megszületni. ...és akkor már minden mindegy alapon – pedig még csak az első félidőnél tartottunk – Balázs rápörkölte a lasztit, ami megpattant Csabi sarkán, de így lett jó Lacinak, aki stukkolt, a labda pedig a kapu jobb sarkába került (1-2). Rápörögtünk, talán túlságosan is! Ugyanis már mindenki rohant az egyenlítésért, amikor egy ártalmatlan keresztpasszt elcsípett az SG csatára, végigvitte, majd eltette kapusunk mellett (1-3).

A második félidőnek nagy vehemenciával vágtunk neki, míg ellenfelünk behúzódott térfelére és várt a kontrákra. Mentünk előre, daráltunk becsülettel, de sajnos ezen a meccsen semmi sem akart összejönni. Éreztük, hogy kell egy egyéni villanás ahhoz, hogy meccsben maradjunk és szerencsénkre Laci megtette nekünk ezt a szívességet, tökéletes passzt adott Csabinak, aki üggyel-bajjal és pókfoci módon, de begyötörte a labdát a kapuba (2-3). Itt volt a lehetőség a szépítésre, de mert rosszul játszottunk a helyzetek csak nem akartak jönni és még pechünkre a „leggyorsabb játékosunk” is talált egy teniszlabdát a bokájára... Az idő csak telt, mígnem az SG szöglethez jutott, amit vagy negyedjére sikerült jól beadni, így már megint kettővel mentek (2-4). Innentől kezdve nem volt veszítenivalónk: mentünk előre, a kaput szinte el sem találtuk, ellenben kaptunk még egyet (2-5).

VT-barométer: 3.

„Először is jobbulást kívánok sérült játékosunknak! Rossz érzésem van a sérülésével kapcsolatban, valószínűleg jó pár hétre elvesztettük... Visszatérve a mérkőzés érdemi részéhez: ha van olyan meccs, amit azonnal el kell felejteni, akkor a mai mindenképpen ebbe a kategóriába tartozik. Szerencsére ritkán fordul az elő velünk, amikor szinte mindegyik játékosunk rossz napot fog ki – sajnos ma ez történt! Ismertük az SG-t, ők is minket, meglepni nem tudtak semmivel és mégis sima vereséget szenvedtünk. Ismételni tudom magamat: a meccset el kell felejteni és a következő feladatra kell összpontosítani! Hajrá Vastüdő!” – mondta az assistant manager.

Köszönjük Heni, Doda és G részvételét!

„Leggyorsabb játékosunk”, jobbulást!

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat