Nagyheti meccsünkön a felsőbb osztályban játszó Sajtburger SV (és még ki tudja, hogy milyen csapat...) játékosaival megerősített Iron FC-vel kellett megküzdenünk. Pali sajnos lebetegedett, így két cserével vágtunk neki a mérkőzésnek. A mínusz egy emberen kívül a csúszós talajjal és az időjárási elemekkel is meg kellett küzdenünk.

Mire játékosaink pályára léptek leszakadt az ég, így már ekkor látszott, hogy ez valószínűleg nem a mi esténk lesz. Ellenfelünk játékosai nagyobb technikai tudásról, labdabiztonságról és gyorsaságról tettek tanúbizonyságot. A cserék még pályára sem léptek, de már kettővel ment az ellen. Támadásban két helyzetet is fel tudtunk jegyezni a Vastüdő rubrikájába, de az ellenfél portása mindkét esetben bravúrral védett. Míg játékosaink küzdöttek az elemekkel, addig a kék mezesek, mintha pont ehhez az időjáráshoz lettek volna szokva. Lábról-lábra járt a labda, így nem meglepő, hogy a félidő végére megduplázták az előnyüket.

A második félidőben sem változott a helyzet, talán annyiban, hogy kevésbé szakadt az égi áldás. A pályán nem lehetett új dolgot felfedezni a csapatok részéről: az Iron FC darált, míg a Vastüdő próbált dacolni az elemekkel és az ellenfél támadóival. Ez többé-kevésbé sikerült is, hiszen a mérkőzés végére megduplázták félidei előnyüket. Sajnos azt be kell vallani, hogy Csapatunknak ma egy fikarcnyi esélyese sem volt a jobb erőkből álló és a körülményekhez jobban alkalmazkodó ellenfél ellen.

VT-barométer: 3.

„Úgy tűnik, hogy gyakorlattá kezd válni, hogy a tavaszi szezonban van egy ilyen sokgólos mérkőzésünk: sokat kapunk és egyet sem rúgunk. Egy kicsit úgy éreztük magunkat, mintha megint a téli bajnokságban vitézkedtünk volna. Bízom benne, hogy Húsvét után megint a szebbik arcunkat fogjuk mutatni! Hajrá Vastüdő!” - mondta az assistant manager.

Hajrá Vastüdő!

Vastüdő Sajtószolgálat